Sziasztok!
Hát megjöttünk...
Tegnap visszaolvastalak benneteket, de már képtelen voltam írni, beájultam az ágyba. Jó volt a kemp, végre találkoztunk rengeteg haverral, baráttal, akik szintén reggae kedvelők.
Igaz, én elég sz*rul voltam, de azért jól éreztem magam.
Első nap, miután odaértünk, végig nagyon rosszul voltam, 2x hánytam, és késő este majdnem mégegyszer.
Utána következő két nap is elég rossz volt, egész nap hányingerem volt, de azért tudtam pörögni egész nap. Uccsó 2 nap viszont semmi nem volt, teljesen jól voltam. A barnázás teljesen abbamaradt 2 nap után, és végül az orvost sem hívtam fel.
Sajnos párom részéről visszaesés van.
Szombaton megivott 4-5 sört, tehát kicsit többet a kelleténél, és nagyon összevesztünk. Valahogy feljött a téma, és onnantól csúnyán belekavarodtunk. Minden a baba miatt van, nagyon nem akarja, mondhatni irtózik a gondolattól, és ez miatt engem is kezd megútálni, mivel érzi, hogy én meg akarom tartani. Ha megtartom, akkor azonnal ott fog hagyni, és többet nem látjuk. Azt mondta, hogy kifizeti a gyerektartást, csak ne kelljen látnia, és főleg ne kelljen vele lennie. Ez nagyon fájt nekem, de sajnos nem nagyon tudok mit tenni. Rengeteget gondolkodtam utána, hogy mit tegyek. Az az igazság, hogy ha megtartanám a babát, sohasem tudnám feldolgozni ezt az egészet. Nem is azt, hogy elvesztettem miatta a párom, és a jövőm, hanem hogy a gyermekem apja gyűlöli őt is és engem is, és soha többet nem akar minket látni. Úgy érzem, hogy kevés vagyok ahhoz, hogy ezt egyedül végigcsináljam. Valahogy átalakultak bennem az érzések is azon a napon, és már nem tudok örülni sem neki...nagyobb a keserűség és a fájdalom az miatt, amit okozott. Egyfolytában vívódom, és kb. lelkileg már teljesen tönkrementem.
Úgy gondolom, hogy mindketten akkor sérülnénk a legtöbbet, ha megszületne a baba. Igaz én így bele fogok betegedni, de ez el fog múlni egy idő után...a másik esetben viszont soha.
Jajj, most biztosan össze-vissza hablatyoltam mindent, és biztosan sokan csúnyán is néztetek, amint olvastátok a soraimat. De higgyétek el, hogy ez most nekem fáj a legjobban, és hihetetlenül kegyetlen dolog választani a 2 rossz közül.
Azért ma vagy holnap még leülök beszélni a párommal, nyugodtan és békében, és megkérem, hogy mindent gondoljon át, és mondjuk ki a végleges döntést, mérlegelve mindent, amit csak lehet. Utána elindulunk a döntésnek megfelelően. Ha megtartjuk, akkor doki a barnázás miatt, ha nem, akkor családsegítő. Szombaton kicsit ittas volt, és ingerült, tehát másabb volt úgy a véleménye, és az egész szituáció. Én még reménykedem, mert már voltak egészen jó pillanatai is a babával kapcsolatban. De nagyon-nagyon fáj és keserű ez most nekem.
Kérlek szurkoljatok nekem/nekünk!
És végül nagyon-nagyon szépen köszi mindenkinek a bátorító és segítő sorokat, elolvastam mindent! Valaki még be is kukkantott egy másik topikból, csak hgogy nekem írjon! Neked is ezer köszönet, nagyon aranyos vagy!
Látom mindenki nagyon jól van, és láttátok már sokan a babát, és hallottátok a szívhangokat! Annyira jó volt olvasni, hogy milyen boldogok vagytok, és hogy ez mennyire szép dolog! Sajnos nekem nem lehet az, és ezért nagyon irigykedem ám.
De tényleg nagyon örülök nektek, és kívánom, hogy mindenkinél rendben menjenek a dolgok, és tavasszal mindenki egészséges és gyönyörű babának adjon életet! Mondjuk még velem is megtörténhet ez, de egyelőre nagyon kevés esélyt látok rá.
Mégegyszer bocsi, ha zavaros voltam, és hogy iylen sokat írtam!!! De most sajnos ennyire futja...szionte semmire nem tudok koncentrálni.