2006.07.26 19:53
Szerző: tokajkincse
Na, megírtam "gyorsan".
Még talán Edit is elolvassa Lili előtt így férj által.
Szülés:
21.40-kor folyt el a magzatvíz, szóval romantikus, amerikai filmekbe illő indulás volt. 22.45-re bent voltunk a kórházban, de megálltunk benzinkúton vizet venni, mert azt otthon hagytuk, de még Isteni szerencse volt! Egyébként nem gondoltam volna, hogy ennyi víz van bennem! A kórházban könnyű volt megtalálni, mert húztam magam után a csíkot. A dokim volt az ügyeletes pont. Felvették az adatokat, megvizsgált és felvett a szülőszobára. Robi nem maradhatott, mert nem voltak fájások. Így ő kint a kocsiban volt és várt arra, hogy mikor indulnak be a fájások. Ez annyira nem volt jó, de érthető. Vártuk a fájásokat, azaz a doki, mert mondtam, hogy nekem nem lesznek olyanok. A gép szerint voltak, de nem éreztem. Mondta, ha nem indul magától, akkor reggel 6 körül indítja a szülést. Próbáltam pihenni, de jött a szülésznő és a doki is félóránként. Hol egyik, hol másik. Meg ugye rá voltam kötve a gépre, ami nézte a kicsi szívét és a fájások nagyságát, ami kicsit rossz volt, mert nem tudtam szabadon mozogni. Éjszaka lévén egy csaj vajúdását is végig kellett hallgatnom. Szegénykém. Még ekkor sem fogtam fel, hogy tulajdonképpen én szülök. Reggel 5 körül jött a szülésznő, hogy akkor előkészít. Borotválás, beöntés, zuhanyzás. Egyik sem volt kellemetlen. Mire visszaértem Robi már várt teljes harci díszben. Nagyon jó érzés volt hozzábújni! Bekötötték az infúziót és rátettek ismét a gépre, ami nézi a fájások erősségét és a baba szívét. Infúzió végig bekötve maradt, gép végig rajtam. 6-8-ig a fájások nem voltak olyan erősek. A derekam fájt, utána a pocim is már. Kb. 5-6 percesek voltak a fájások. A doki kérdezte, hogy fáj-e már, mire vigyorogva mondtam, hogy nem! Közölte – vigyorogva-hagy majd fog! A kicsit gázosabb fájások 8 után jöttek. Robi nézte mikor jön és mikor múlik el. Ez segített nekem nagyon. A méhszáj nehezen tágult. 10 körül még nem tartottunk 2 ujjnyinál. Ekkor jöttek vagy hárman és egy másik doki is megvizsgált, aki közölte, hogy jó kis méhszájam van! Mondom Robinak, szerinte ez mit jelent, mert szerintem nem sok jót! Na a fájások sűrűsödtek és erősödtek. Kicsit felültem, mert mondták, hogy lehet. Na, ez nagyon jó volt! Rendszeres 2 perces fájásaim lettek. Dokinak ez már tetszett. De az, hogy nem tágulok, az nem. Így közös megegyezéssel kaptam gázt. Ehhez viszont feküdni kellett, ülve nem lehetett szívni. Hát kicsit nehézkesen jöttem bele a használatába. Nem hánytam tőle, ami azért jó volt! Kaptam két mégtágító szurit is.10-12-ig már mondtam Robinak, hogy na ez nem olyan nagyon jó és a gáz sem használ. Na, igen, mert kifogyott a palack. Na, köszi! 12.10 volt, amikor ránéztem az órára. Onnantól kezdve már beláttam, hogy ez nem olyan egyszerű dolog és bizony a szülés fáj! 13.10-kor mondtam Robinak, hogy kerítse elő a dokit, mert én itt fogok megpusztulni. Doki jött és most ő vigyorgott, hogy na, fáj-e. Mondtam, hogy igen, de nem volt kedvem már nevetgélni. Közöltem, hogy kérek valami erősebbet. De nem adott semmit, mert úgy gondolta fél órán belül meglesz a baba, ugyanis 4 ujjnyira voltam már kitágulva. Ekkor nagyon utáltam és kétségeim voltak. Elmentek, de szerintem ki sem ért a szülőszobáról, mikor mondtam Robinak, hogy nyomnom kell. Bejött a szülésznő és közölte, hogy ezek nem tolófájások. Mire én meg közöltem vele, hogy de igen, azok! Visszajött a doki azért, aki viszont a szülésznővel közölte, hogy látja a gyerek fejét, úgyhogy ezek igencsak tolófájások, úgyhogy hajrá! Elvitték a gázomat, aminek a szívásába már tökre belejöttem. Szétkapták alattam az ágyat és átalakították. Lábaimat kikötözték. Robi megkapta a csini fejvédőjét és szájvédőjét. A második nyomásnál csinálta a gátmetszést a doki, a harmadikra már kint volt Marci. Nálam itt véget is ért a szülés. Nekem senki nem mondta, hogy a tolófájások nem fájnak és tulajdonképpen, ha már azok jönnek, akkor úgy nagyjából a nehezén túl vagyok. Robi elvágta a köldökzsinórt, szülésznő kitisztította a gyereket, majd a pocimra tette a kis lila csúcsfejű gyerekemet, aki ordított. Megkaptuk a karszalagot és elvitték. Ekkor jött a varrás, amit kedvesem végignézett a doki mögött, ugyanis ő tartotta a lámpát, mivel mindenkin steril kesztyű volt. Kaptam hozzá szurit, de nem volt túl kellemes. Kicsit felszisszentem, mire mondták, hogy na 8-10 ilyen és készen vagyunk. Emeltem én a fenekemet, de a doki kedvesen és mosolyogva azt mondta: Orsi, tegye csak szépen vissza, úgyis én nyerek! Közben Robival jól elbeszélgetett. Michael Jackson szám ment a rádióban, arról gagyogtak, meg hogy milyen jó, hogy nem nekik fáj. Nekem meg minden mindegy volt már. Kettő utánra készen lettünk, doki elbúcsúzott. Anyukám meg tesóm odajöttek az ablakhoz és váltottunk pár szót. Visszahozták Marcit. Ekkor már nem volt lila. A szemecskéje is nyitva volt. Elkezdtük nézni egymást, és azon tanakodtunk, hogy mi a francot fogunk vele csinálni? Robi alig merte megfogni. Édesen mosolygott rá kicsi fia. Majd elvitték kicsi Pockomat. Megkértem a szülésznőt, hogy esetleg az infúziót igazán leszedhetné rólam. Még megvárták, hogy pisiljek ( ez akkor és ott nem volt olyan egyszerű feladat, mint amilyennek tűnik). Kivitték az alattam lévő cuccokat, amik így első látásra rémisztőnek túntek a sok vér miatt. Ezek után bele kellett ülnöm a tolókocsiba. Kemény volt az éppen akkor szétvágott seggemnek. Felvittek a szobába. Robi jöhetett még oda, kipakolta a cuccaimat. Maradhatott volna még, de szegény annyira fáradt volt már és még haza is kellett vezetnie, így 5 körül elváltunk.
Hát ennyi volt. Mindenesetre pozitív élmény maradt a szülés és tudom, hogy nagyon fájt, mert kétszer ordítottam is állítólag, de azért nem vette el a kedvem a következő szüléstől.
Orsi