Okr!
nagyon szomorú vagyok!
Szeretném, ha nem mennél el. Amúgy is annyira megritkítottad a jöveteledet a vizsgák miatt, aztán valahogy nem álltál vissza. Mindig vártalak!
Sztem is olyan ez mint egy barátság, de barátságban is vannak félreértések és elbeszélések, nem? Emberek vagyunk, hibázunk. De - főleg egy barátságban - ezeket mindig ki lehet javítani (szerelemben már nem mindig).
Ez nem jó ebben a topicolásban, megszeretek embereket, tudom a legintimebb bajait is, aztán egyszer csak nem jön...gondolom az előtted álló nehézségek is nagyon nyomasztanak mostanában.
Felícia!
Bár már nem olvasod, (majd nyaralás után) én is akartam írni neked erről a szülés dologról.
NEM SZABAD ilyen filmeket nézni!!!!! Szülés alatt teljesen más lelki-és tudatállapotba kerülsz, máshogy élsz meg dolgokat, mint mikor így hideg fejjel, távol a szüléstől megnézel egy ilyen filmet.
Én Bp. egyik legliberálisabb, legalternatívabb kórházában szültem. Szültek itt már vízben, fejen állva, négykézláb stb.
gyors, könnyű, problémamentes szülésem volt, választott szülésznővel és dokival. SEMMILYEN beavatkozás nem volt, BÁRMIT csinálhattam amit akartam. (egyedül szültem aznap a kórházban, minden üres volt, kád, bordásfal stb) nem volt szívhangmonitorozás, volt bordásfal, labda, kád, ehettem, ihattam VOLNA. De képzeld, semmit nem akartam csinálni, csak feküdni az ágyon, és hogy mindenki hagyjon békén, ne szóljon hozzám, ne nyúljon hozzám.(Ez meg is történt, doki egyszer vizsgált csak meg)
A fájdalomtól még a kisujjamat se tudtam megmozdítani, egyáltalán moccani sem tudtam. Azóta én is röhögök, ha valaki (általában még nem szült nő, bocs most nem bántani akarlak) veri a blattot, hogy ő labdán akar, meg bordásfalon (Okr én sem tudom mira jó az
) vajúdni... moccani sem fog tudni az igazi fájásoknál, a vajúdás vége felé. (amig meg nem erősek a fájások, addig nincs értelme a bohóckodásnak. Én pl. 10 perces fájásoknál még otthon szőrtelenítettem, hogy kinézzek valahogy a szülőágyon
)
Enni sem kértem, inni sem. Pedig szülésznő kínált. Masszírozni is akart, de mondtam, ha bárki hozzám ér lelövöm.
A kitolás előtt a szülésznő NYOMATÉKOSAN kérte, többször is, keljek fel az ágyról, álljak lábra, és szüljek úgy, mert az jobb lenne. Még kiröhögni sem volt erőm. Moccani sem tudtam, nemhogy felállni.
A gátmetszésért sírva könyörögtem, (nem éreztem belőle semmit), mert annyira fájt a végén a gátam, utána egy pillanat alatt jobb lett. (pedig ők azon voltak, hogy megcsinálják metszés nélkül)
A doki a vágás előtt engedélyt kért, hogy akkor vághat-e.
Én sem vagyok az alternatív szülés ellen, de én nem tudtam megvalósítani, pedig lett volna rá lehetőségem.
Kiváncsi vagyok ez a szülés ugyanezzel a dokival milyen lesz majd?
Bee!
Én egy csomó olyan házaspárt ismerek, akik meg a gyerekek miatt válnak!
vagy
Merthogy egyedül vannak segítség nélkül, és egy, pláne több gyerek iszonyúan megterheli a kapcsolatot, energiával alig lehet bírni. (Erről Okr is tudna mesélni. Mi is nehezen bírtuk csak ketten az elejét)
Nehéz dolgok ezek!