Sziasztok!
Köszönöm a gratukat a vizsgákhoz, nagy megkönnyebbülés, hogy vége.
Zsuzsa!
Nagyon megértelek, és sjanálom, hogy neked sem adatott meg a szülés csodás élménye..vagyunk ezzel így egy páran...
tudjátok, én a mai napig nem tudom, hogy miért császároztak meg...a párom váltig állítaja, hogy nem tudtam volna Hannát megszülni, mert nagy baba volt és keskeny a csípőm, nem is tágultam 3 ujjnyiról tovább az istennek sem.
De csupa kérdőjel azóta is minden, mi lett volna, ha nem ereszeti le a magzatvizet az ügyeletes doki, amikor elkezdett fojdogálni, ha nme kötnem rá 3 órával később oxitocin infúzióra, ha be tudja adni a dokim az EDÁT, ha nem azt a szörnyű gázt kell szívnom...stb...
Én 10 napot feküdtem a vérnyomásom miatt a patológián a szülés előtt, és rettenetes volt, abból a szempontból, hogy ehetetlen a kaja, rosszak a körülmények.
Ráadásul Ónodi minden reggel b**gatott valakit a szobánkban, hol engem, hol mást, pedig nem is az ő kismamája voltam.
mostanában olvastam néhány szóületéstörténetet a Geréb Ági honlapján....azt hiszem, az előzmények ismeretében nem mernék egy otthonszülést bevállalni, de ha mégis lenne másik baba, és megengedhetnénk magunknak anyagilag, színvonalasabb helyet keresnék.
Érdekes, hogy nem a dokimmal van a bajom..hanem a nővérkék cinikus beszólásaival, a főorvosok nagykéoűségével, a szülésznők bveszólásaival, stb. amikor amúgy is tele van az ember lánya feszültséggel, izgalommal félelemmel, bátorítást, kedvességet várna, ehelyett : mit sziszeg, és amikor a baba feje jön ki? az még jobban fog fájni!
biztató.
Szóval mély nyomokat hagyott bennem is, jó lenne kibeszélni, szegény uram időnként végighallgatja a kitörésem, és vigasztal, de ő is belátja: ezt egy férfi nem értheti.
Engem még hónapokig frusztrált, hogy annyian nyúkáltak belém, pedig az én dokim a szükséges minimumra korlátozta a vizsgáltokat. Feleslegesen nem abajgatott. De a kórházban Ónodinak nagyon muszáj volt, után jött az ügyeletes orvos, amikor beindult a szülés, után a szülésznő, a dokim, megint a szülésznő, Ónodi a császár miatt, szóval elég volt.
Bocs, hogy én is így kifakadtam, régóta hordozom már magamban az én szülésem történetét, amiből csak a kínra, meg a tehetetlenségre, és az ebből fakadó félelemre emlékszem.
No erről ennyit.
Hanna éccakénként általában nálunk köt ki, ha nem éccaka, akkor hajnalban. Lövésem nincs, hány foga jön, minimum négy, a fentieket nem látom.
Emese,
írtam neked iwiw-re.
na megyek szunyálni, mert a kisasszony mindjárt leltározni fog, hogy megvan-e anya meg apa.
jó éjt!
fény