Lányok! :cry:
Már engem is idegesített ez a lincshangulat meg fröcskölődő hozzászólások, megjegyzések tömege. Miután elolvastam mindent, és nem itt a fórum keretei között próbáltam dűlőre jutni egyes számomra szimpatikus emberekkel, akik ugyan nem ide írnak, rá kellett jöjjek, hogy sajnos ez lehetetlen. Olyan valós és vélt sérelmek halmozódtak fel emberekben, hogy azon már józan ész és normális hozzáállás a részemről nem segít. És mivel (hasonlóan Rókihoz) ez a dolog már kihat a mindennapjaimba, ezért úgy döntöttem, hogy nem fektetek bele több időt és energiát és azért nem, mert NEM ÉRDEMES, az előbb felsorolt okok miatt. Igazak voltak és vannak mindkét oldalon is az én véleményem szerint, viszont a marakodást és megjegyzéseket nem szívesen olvasom, én úgy gondolom, hogy maximálisan megtettem mindent, ami tőlem telt, de van elég gond, és nem akarom tovább bonyolítani az életem az ilyen meddő vitával és sértődöttséggel mégha okkal is teszi bárki. Úgy érzem, hogy pocsékolom az energiámat, mert tehetetlen vagyok.
Hiányozni fognak a beszélgetések, meg azok az emberek, akik közel állnak hozzám, de ezen én sem tudok felülkerekedni.
Igyekszem összpontosítani azokra a fontos dolgokra, amelyek az életemben vannak, igyekszem magam is meggyógyulni, mert van két gyermekem, akiket fel kell nevelni a férjemnek meg nekem. Itt van a kislányom, akinke lobog egy nem egyszerű vese műtét a feje fölött
és van egy fiam, aki lassan kiskamasz (a korszak nehézségeivel és szépségeivel) és szeptembertől újra "munkábaáll" a suliban, már másodikos lesz. Szóval eddig sem unatkoztam és ezután sem fogok, és bár hiányozni fogtok nagyon, de nem tudo mmegengedni, hogy ez a meddő vita elszívja az erőmet és hiába fussak köröket.
Aki akar, majd úgyis megtalál az elérhetőségeimen. Sajnálom, és akivel priviben "beszéltem" az tudja hozzáállásomat és véleményemet, meg amúgy is leírtam, de belefáradtam.
Próbáljátok meg összehozni mégegyszer a csapatot, ha nme is mindenkit, kevés az ember élete, és kár azt meddő veszekedésekkel tölteni.
sziasztok.
Dóri