Sziasztok!
Ma fa*a napom van, mindjárt felrobbanok!
Igaz, már tegnap este kezdődött! Zsolti és egy barátja ugye egész délután az új gépeket bűvölték. Nem is akartam nagyon szólni, tudtam, hogy baromira örül nekik. Én meg annak, hogy ő örül. Már nagyon régóta szeretett volna gépeket venni, de valahogy mindig másra kellett a pénz.
5 órától azért már fél óránként rájuk néztem, hívtam őket enni, meg hogy talán kéne lassan indulnunk, hiszen 8-ra haza kell érnünk a fürdetés miatt. Aztán fél 7-kor felhívtam anyukámat, hogy stornó, ma nem érünk oda, az tuti, a fiúk még mindig a műhelyben. (Az igaz, hogy eredetileg hétvégére volt ütemezve a köszöntés, tesómék is akkor mennek, anyukám csak tegnap délelőtt szólt, hogy este elmehetnénk, lesz kaja.) Végre kegyeskedtek 7 után bejönni vacsorázni, de a barátját még haza kellett vinnie, így elindultam fél 8-kor egyedül sétálni a gyerekekkel. Majdnem fél 9-re értem haza, a Zsolti is akkor jött meg. Közölte, hogy elromlott hazafelé az autó, így holnap az én kocsimmal megy dolgozni. (Ma vásárolni akartam menni, megy anyuékhoz a tegnapi kajáért.) Mondtam, az tök jó, ennyit erről. Erre azt mondta, hogy akkor megnézi, hogy holnap tudjon vele menni. Így egyedül megfürdettem a két gyereket, megetettem őket. Mire kész lettem, arra ő is a "szereléssel", meg a zuhanyzással. Ja, és azt mondta, hogy már tudja mi a baj az autójával, így mégis az enyémmel megy ma. Na, kezdett elszállni az agyam, hogy akkor minek kellett még fél órát kint buzerálni az autót, ha úgysem lett jó.
Ma sem keltem valami jó hangulatban, 10-ig a gyerekek még semmit nem aludtak ma, mikor is beállított az Apám. (Hozott kaját, minekután megbeszéltem velük telefonon, hogy elmegyek ma érte, és azt nem tudták, hogy elromlott a Zsolti autója), és most nekiállt füvet nyírni 100-as hangerővel. Szerencsére a gyerekek az előbb beájultak, talán nem zavarja őket. Tudom, hogy segíteni akar, és nagyon szeretem is, de most baromira felhúzott. Amúgy is nehezen bírom, hogy imádják a gyerekeket, talán túlzásba is esnek, és pöszén
beszélnek hozzájuk. Egyszer szóltam, hogy ne, azt mondták, ha már értik, akkor nem így fognak.
Nem tudom, hogy jutok a mai nap végére ép ésszel!
Madj mindjárt összeszedem magam, és írok nektek, amiket akartam, mert ez most egy jó kis panaszkodásra sikeredett.