Áfonya!
Ne legyél már ilyen!!!!!!
Tényleg senki nem akar bántani!!!!!
Olvass csak vissza dec.- jan. környékére, én akkor tartottam ott h. hormon stimu, mindenáron!!!!!!
Az akarásról:
-6 hónapig voltam parkolópályán Diane 35-tel. 6 hónap fogigátló, ahelyett, h. babára gyúrtunk volna!
De tudtam, h. kell, mert csak így tarthatom kordában a szervezetemet, amíg metforminhoz jutok!
-Amikor abbahagytam volt peteérésem és 28 napos ciklusom!
7 hónapon keresztül hőmérőztem, LH-teszteltem, időzítettünk, görcsöltünk a dolgon keményen! Hidd el borzalmas!!!!
Látod, h. van PÉ-d, szervezed a szexet, (volt, h. a párom visszakérdezett, h. ez most csak babagyártás lesz, ugye?
), megteszel mindent és MÉGSE!!!!!
Hiába AKAROD, nem és nem!!!!
És úgy érzed kezd kicsúszni a lábad alól a talaj!
Minden menstruációval az életedből vesznek el egy darabot! Olyan mintha velehalnál!
Ráadásul többször is nekifutottam a metforminnak, de nem tudtam szedni, pedig mennyit harcoltam érte! DE iszonyúan rosszul voltam tőle!!!!
Aztán a csajok mondták el, h. hogyan kell elkezdeni!
Közben a ciklusom egyre furcsább volt és attól féltem, h. végül a PCO győz, versenyt futottam az idővel!!!
Decemberre teljesen kikészültem idegileg, ugyanolyan türelmetlen voltam, mint te most: BABÁT AKARTAM, DE RÖGTÖN!!!!!
(Már elmeséltem, h. a 3 sógornőm 4 gyerekkel nálunk karácsonyozott, én meg menstruáltam éppen!!!!! )
Szilveszterkor felmentem 10 napi UH-ra, PÉ-nek nyoma sem volt.
NA EKKOR KÉRTEM MERIONALT+ CLOSTYT!
Aztán mivel nem volt a ciklusnak tétje megnyugodtam, nem LH-teszteltem, (csak a hőmet mértem h. tudjam, mikor fog megjönni, a szurik leszervezése miatt!), nem időzítettünk, sőt nem is nagyon....
Még a késés miatt sem gyanakodtam, mert azthittem, csak a szervezetem szúr ki velem, h. nem akar megjönni, még majd mehetek Norcolutért!
Aztán végül nem kellett!
Szóval a tanulság:
Az akarás itt sajnos nem elég, ha az lenne akkor a topic címe " Sokgyerekes PCO-sok babaaltatási nehézségei lenne!"
Akarhatod és drukkolunk, csak sajnos a tapasztalatok ennek ellenkezőjét igazolják és előre féltünk a csalódásoktól!
Hormonozásról meg annyit (te is tapasztalni fogod, de ha a Családineten visszaolvasol, akkor látszik):
A hormonok hatására érésnek indul a petesejt és a méhnyálkahártya is, csak éppen a szinkronitásuk nem jó!!!!
Érik a petesejt, de nem vastagszik megfelelően a méhnyálkahártya, kiszabadul, de nincs neki " megágyazva", v. vastagszik a méhnyálkahártya, de nem érik a petesejt, mire megérik elöregszik a méhnyálkahártya!
Sajnos nem olyan egyszerű a dolog, h. legyen PÉ és akkor baba is lesz!!!!!!!
A túlstimulálásról ( hasüreg megtelik folyadékkal, összenyomja a tüdőt és nem kapsz levegőt, kórházba kell menni, mert életveszélyes!) ill. a kialakuló ciszták miatti kényszerszünetekről nem is beszélve!
Ja, meg a hormonok némileg hízlalnak is!!!!
DE nem terrorizálni akarunk, csak elmondani, h. nekünk milyen szar volt, és hogy tudd, h. mi sem ilyen rohadt türelmesen születtünk!
Csak azért intünk türelemre, mert meg szeretnénk óvni a csalódásoktól, amiken mi már átmentünk!
És ne kezdd újra az ajtócsapkodást, az itt Csakegy reszortja!
UFF, ÉN BESZÉLTEM!