2002.08.17 23:36
Szerző: Anonymous
Szia Lányok!
Most akkor úgy tûnik, hogy a sárgaság mértékétõl függ a kékfényezés ideje, vagy éppen az aktuális dokitól.
Tamara!
Akirõl beszélsz, az szerintem az Eszlári/?/ volt, õt én is imádtam!
Virág!
Szerintem a fenti személyzet csinál a kismamából a legkevesebb gondot. Ha mész, mész, ha nem, akkor nem. Ott úgy éreztem, hogy szívesen látnak. Fent is voltam néhány órán keresztül, és tényleg jól éreztem magam, még ha ez morbidnak is tûnik. De az volt a fura, hogy a mellettem fekvõ mami nem ment fel, mert azt mondták a CSECSEMÕSÖK, hogy nem lehet felmenni. Ezt mai napig nem értem, mintha kommunikációs problémák lennének az osztályok között.
Ezt egy fent lakó anyuka is megerõsítette, õ azt mondta, hogy szerinte a "lentiek" nem is tudnak róluk.Na, mindegy.
Beszti!
Kedden "programozott" császároztak, és csütörtökön még se híre, se hamva nem volt tejcsinek, de azért rendületlenül szopiztunk. Amikor fent voltam, Enci fejébõl katéter lógott, azon kapta az infúziót. Szeme leragasztva egy helyes masnival, kezecskéi lekötözve. Úgy szunyált, mint egy angyal. Aztán nyöszörgött egy picit, de mivel NEM volt még tejcsim/ igen, tudom, elõtej stb./, így kapott nõi tejet, asszem 20-30 millit, de 20 után kipucanva tovább aludt.
Azt már mindenkinek mondom, hogy fent szerintem is csak nõi tejet kapnak a babák, mert az intenzíves lakók /nem a sárgák/ állapota nem engedi meg a teázást, meg a tápszerezést sem, és ha valahol, akkor ott úgy gondolom, ezt komolyan veszik. Enci abbõl a kiöntõs csõrös orvosi pohárból kapta a tejcsit, nem kapcsolták ki a kékfényt a kaja alatt sem, sõt, ott is lett tisztába rakva. A nõvérke felajánlotta, hogy itassam, de engem annyira sokkolt az infúzió látványa, hogy lemondtam róla. Hõsiesen megvallom, akkor, ott, a szoptatástól is féltem volna, mert azt gondoltam, hogy a csövecske a fején becsusszanhat. Tudom, ez így rettenetesen hangzik, de engem tényleg sokkolt a látvány.
Egyébként Enci semmi pótlást nem kapott, még cukros vizet sem, mert a dokinõ azt mondta, hogy NEM szükséges adni, de azért a biztonság kedvéért kétszer is néztek nála cukorszintet, és engem ez megnyugtatott. Amikor pedig cserepesre száradt a szája a száraz levegõtõl, akkor /tejem nem lévén/ fecskendõvel VIZET locsoltunk az ajkaira, így õt nem zavarta meg semmi a szopiban. Szopott is rendületlenül, ugyan csak szombatra lett mennyiség, de amit addig benne talált, azt sem pazarolta el. Na ja, fogyott is bent négy nap alatt 500g-ot. Ezért gondolom, hogy a tudtomon kívül nem kapott semmit.
Pankamama!
Nekem nem volt fehérje a vizeletemben, a vérnyomim is mindkét esetben igen jó volt, de nagyon vizesedtem, fõleg az elsõnél. Én is a párom 42-es csukájában mentem szülni, pedig csak 37-es a labam. Az elsõ szülésnél 1999. nov.ben a szülés napján ment fel a vérnyomásom 220-ra, olyan zavaros volt a vizeletem, mint az aludttej. Reggel fél négykor kezdõdtek a fájásaim, csordogált a magzatvizem, és kilencre, mire bementünk, mégcsak két ujjnyira tágultam, bár már rendszeres fájásaim voltak. Mikor az Ottilia megmérte a vérnyomásom, igencsak elsápadt, és hozott egy másik mérõt, és egy másik szülésznõt is, de õ is 220-at mért. Rögtön doki, meg fõdoki, azonnal epiduráltak, majd infútióval tágítottak, eredménytelenül, mert a kölyök elakadt, valószínûleg a 39cm-s feje miatt.
Így 13h-kor császár lett, ami voltaképpen érzéstelenítés nélkül zajlott, mert nem sikerült az EDA tökéletesen...Így nekem nem volt gátsebem, viszont nem is tudtam felülni a csaszi miatt..Fél éves koráig szoptattam a kölyköt, amikor a tejem elapadt, akkor jöttem rendbe, akkor ment le a vérnyomásom, és akkor állt helyre a hormonháztartásom is. Ja, és persze lefogytam 35 kg-t.
Aztán ismét tünetmentes terhesség, tökéletes terheléses cukor, enyhe víz. Programozott császár idén januárban, szülés közben hipp-hopp 220-as vérnyomás, baba kiemelése után eszement remegés kapott el,seduxent kaptam. Aztán mégegyet. Meg egy csomó vérnyomáscsökkentõt, hiába. Az osztályon is szopogattam a Corinfart, mint más a cukrot, de nem ment le. A víz már itthon kifolyt belõlem, de én szorgalmasan eszegettem, így most is gurulok, de majd ezt is lefutom, ha már nem szoptatok.
De egyébként azt mondják, másodszorra ritka a toxémia.
Érdekelne a dokid, mert a barátnõm is most "újat", és persze olcsóbbat keres, mint az elõzõ dokija. Ha lehet, írj pár szót róla. Köszike.
Moncsur!
Amit írtam, az nem a "megvezetéses" elsõ, hanem a másodiknál történt, a fiam nem lett sárga. Itt már nem éreztem, hogy átvernek, de tény, hogy jó résen lenni!
Sziasztok!
Bocs a regényért
Csi