Sziasztok!
Jaj, ég az arcom, úgy szégyenlem magam, hogy ilyen rég nem írtam.
Mentségem kicsit, hogy tényleg nincs nap közben egyvégtében fél órám általában, estére meg már nagyon álmos vagyok és amint az utolsó kölök is elalszik, vele én is.
Követem ám mindennapjaitokat, csak hát írni már nincs energia...
Szisz
nagy gratula nektek! Teljék az újabb kisbabóban sok örömötök!
Cas
sztem is nagyon sármossá teszi Sebi a fogacska(hiánya)!:)
Gem
nagyon szépek a lányok és persze nagyon sajnálom Zsófi fogacskáját, de - bár gondolom, nem vigasztal - igazán gyakori ez a fogas baleset gyerekkorban és sok kismanó tengeti életét elöl foghíjjal. Csak az én ismerősi körömben van ilyen vagy 3. Persze mindegyik kölök igazán megéri a pénzét!:) Lehet úgy is mondani, hogy nem a mélázgató, csöndes, ábrándos fajtából kerülnek ki ezek, hanem a jég hátán is megélők közül... És ha nem tévedek, Zsófi az utóbbiból van... Időnként komolyan elgondolkodom, hogy úszta meg eddig Sári, mert amennyit esik, meg ahonnan, már történhetett volna egysmás, ha kicsit is elbambul az őrangyalkája.
Különben örülök, hogy jobbak az éjszakáitok és alakul a 3 gyerekes lét!!!
Szilvia
a te Matyid meg egy csoda! és előtted is minden elismerésem! NAgyon jó csapat vagytok! Sokat gondoltam rátok az elmúlt időben!
Nyafi
jaj, Juli is ilyen kakibajos volt mindig. Nálunk tudod mi oldotta meg a dolgot? Nem Laevolac, rostok, ivás stb. Hanem, h megbeszéltem vele, hogy hogy működik az emésztés!:) Miből lesz a produktum... Ezt követte, h minden vacsi után elment vécére, akár érezte, h kell, akár nem. De: vihetett "olvasmányt" - végül is sok felnőtt csinálja ezt. Aztán tök jól beállt neki, és addig sem unatkozott, míg a produkcióra várt.
Kia
de jó, h eladtátok! Remélem, gyorsan sikerül egy nektek való másikat találni és a karácsony már ott ér benneteket!
Ez a munka kemény nagyon! De hátha nem kell olyan sokáig dolgozni már...
Titti
jaj, sajnálom a kisangyalt nagyon! Még várat magára... De reméljük nem sokáig és akkor már kész lesz a veletek való találkozásra!:)
Rólunk hevenyészve:
A két nagyobb mostanra - ha épp nem betegek, mert akkor kibírhatatlanok mind egymás, mind a magam számára :O
- akkorákat játszanak... Most jelenleg valami sárkány elrabolta a varázstáskájukat és elemlámpákkal pásztázták a házat, hogy hátha ráakadnak a nyomára... Nagyon jókat derülök rajtuk!
Persze pont most vagyunk túl egy rettentő időszakon: Sári 5 nap lázas mandulagyuszi (gondolom, mert nem vittem orvoshoz, úgyis mindenért AB-t adna), Julcsinak meg középfülgyulladása volt, meg még a mai napig nem hall jól.
Lenke persze aktívan fogzik....
De legalább mindenki itthon van, ez jó, sokkal könnyebb így nekem, ha Julcsi nincs oviban, mert jól leköti Sárit, aki viszont egyedül abszolút nem tud mit kezdeni magával, annyira nem szokta meg az egyedül játszást, így h van tesója. És hát rettentő mozgékony és nyughatatlan, nagyon nehéz mellette elaltatni Lenkét, aki amúgy nagyon jól alszik éjjel, de nappal amíg álomba merül, kell neki a csönd. Sári még mindig csomószor kel éjjel és olyankor nem ritka, h 2-3 órát fenn is van, boldogítva fetreng mellettünk...
Szopi? Hát az van, hogy tök jól megtanultam fejni, már lesz tejtesónk is. Úgy örülök neki! Két tejmirigy-elégtelenséges anyukának adok tejet. Sárinál is volt tejtesónk és a mai napig találkozunk, nagyon jól kijönnek a gyerekek is! Szóval ujjetetőzünk végül, mert L. nem tanult meg hatékonyan szopizni (bár van némi javuló tendencia) és a tej gondolom nagy részét így kapja meg Lenke, viszont emellett annyiszor cicizik hobbiból, ahányszor akar. Úgyhogy így azért szopizik is, hogy ne feledje el, és ha már sokat eszik mást is, el lehetne hagyni a fejést.
Egyelőre azonban sajna nem úgy néz ki, mint aki él-hal, hogy kanalazzon... Nyalogatott almát párszor, de két nyalat után szájzárat kapott, úgyhogy még váááárok vele...
Remélem, azért nem úgy lesz ezzel mint a nővérei, akiket marhára nem hatott meg a pépes kaja. Mire normálisan kezdtek érdeklődni, már a pörköltet is ehették.
Julcsi már kétkerekezik, persze még nem mindegy milyen talajon és elég lassan, szóval vele nem lehet még közlekedésre használni a biciklit, de nagyon büszke vagyok rá.
Lenke és Julcsi különben nagy spanok, foglalkozik vele, puszilgatja, dögönyözi (lehet is, olyan nehéz, van vagy 8 kiló, Vaskisasszonynak hívom), már messziről vigyorog, ha meglátja. Sári persze túlérdeklődésével kissé elvágta maga alatt a fát és sokszor mérgelődve megjegyzi "Jám nem moszojog a Lenci." Persze valószínűleg nekem se lenne nevethetnékem, ha előzőleg dobolnak a fejemen egy virágos rumbatökkel...
Ezek vannak velünk. Zajlik az élet...
Végül is ezt az irományt is már vagy két órája írom, mert mindig volt valami: orrfújás, kaki, pisi, összeveszés, nemtalálom. Lenke beszorult ide-oda. Ja, már vagy 1 hónapja mászik hátrafelé meg kutyázik ezerrel. Mindezt a lehető legnagyobb természetességgel...
jó hosszú lettem.
Rakok mindjárt képet is.
puszi
KM