<font size="-2"><font color="0000ff">Sziasztok!
Elnézést, hogy így 2004. nyári babásként belekotyogok a dolgaitokba, de mostanában be-be szoktam nézni hozzátok, mert egy ismerősömet agitálom, hogy írjon-pocakosodjon-beszélgessen veletek, mert olyan helyen lakik, ahol közel-távol nincs egy szál várandós sem rajta kívül. Eddig még úgy látom, hogy csak max. olvasgat. Nekem viszont pár dolog eszembe jutott, talán segítek vele.
Rokica! Az oxytocint szerintem nyugodtan visszautasíthatod, ha csak azért akarják adni, mondjuk egy-két óra után, hogy kicsit gyorsítsanak az eseményeken. Az más, ha mondjuk kitolásra egy hosszú vajúdás után esetleg fájás gyengeség lép fel, akkor tényleg kell, és akkor tényleg a baba érdeke. Az én orvosom első szülésnél nagyon nem híve az oxytocin adásának. De ezt a dokiddal kell előre egyeztetned. Mondd el, hogy Neked mire van igényed, hogy szeretnél beavatkozásmentesen szülni. Ha ebben partner (ezt látni fogod az arcán a beszélgetésnél), akkor ő a Te embered. És ne parázz, mert a görcsösség a legnagyobb ellensége a sima szülés sima lezajlásának.
Megann! Az oxytocin tényleg jó találmány, de megértem Rokicát is, mert ismerőseimtől hallom én is, hogy kapott egy kis oxytocint, mert nem tágult eléggé gyorsan. (Mellesleg ez olyan szüléseknél, amelyek a szülészet-nőgyógyászat tankönyv szerint is normál ütemben haladtak.) Aztán oxytocin hatására nagyon erős fájások, baba szívhang le és irány a műtő. Szóval a szükség és szükség között is van különbség orvosonként és kórházanként. Ezért kell, hogy ilyesmiről előre beszéljen az ember az orvosával.
És most egy kis pozitív befejezés. Egy Hollandiában élő magyar barátnőm két kórházi szülése (kicsit más, mint nálunk):</font>
<font color="808080">A szülés: hajnali 3-kor ébredtem fel a kb. 10 perces fájásokra. (Előtte való nap bicikliztem este, lehet, hogy az segített be. .
) Aztán délután 2 körül hívtuk ki a védőnő-szülésznőt, hogy már 3 percesek a fájásaim. Megnézett, csak 3 cm-re tágultam még ki, ráadásul a feje is még mindig fenn van, szóval azt mondta, meg ráérek, így elment. ... Fél 6 körül ismét kihívtuk, a fájásaim már nagyjából egybefüggőek voltak, (azt hiszem ez volt a legrosszabb része az egésznek: délután 3-tol 6-ig. ...) de még mindig csak 6 cm voltam, és a feje még mindig nem ereszkedett le. Viszont vizsgálat közben véletlenül megrepedt a burok, így ömlött belőlem a víz. ... Sajnos halvány zöld. Így, ha még nem is akartam volna bemenni a kórházba, most már küldtek volna. Aztán a kórházban újabb másfél óra várakozás, visszatartani a nyomási ingert, várni, hogy kitáguljak, és leérjen a baba feje. Nyolc előtt valamivel jött a megváltó engedély: nyomhatok. Még mindig összevissza forgolódott a pici lányom, de már legalább kifele jött. 8.40-kor vágás nélkül, kis szakadással megszületett a kislányom! A végén a párom fogta, miközben jött kifelé, és persze a köldökzsinórt is ő vágta el. 3.10 kilo, 47 cm, rengeteg sötét haja van, sötétek a szemei. Éjszakára még benntartottak, de reggel hazaküldtek mindkettőnket, hogy egészségesek vagyunk, minden rendben. Reggeltől jött a segítő, aki napi 4-5 órát marad, megmutogat mindent, és segít a háztartásban. Első nap persze örültem, hogy fekszem, de a férjemre nagyon büszke vagyok, nagyszerűen helyt áll. Főleg neki mutogatta meg még a teendőket a nővér, és aztán nagyon ügyesen meg is csinálta. Állítom, hogy jobban tud pelenkázni mint én. ...
Aztán a második naptól már nekem is mutatta a fürdéstől a pelenkázásig mindent, segített folyamatosan a szoptatásban (Megjegyzés: Ezt a segítőt a betegbiztosítás fizeti szülés után egy ideig. Orvos egyszer látott, de csak látott! A mekóniumos víz miatt.)
8-án hajnali negyed 1-kor 3460g és 49 cm-esen megszületett a fiam. Gyors, könnyű szülés volt. Karcolás nélkül megúsztam. Iszonyú hosszú köldökzsinór volt, kétszer rá volt tekeredve a nyakára, és még mindig lazán kijött a fiam. Csak amikor rám tették, kezdett kékülni a feje, mert
tele volt váladékkal mindene. Szegény férjem teljesen elsápadt, hogy most valami nagy probléma van, persze semmi különös nem volt...
Hajnali fél négykor már itthon is voltunk. Na igen, itt nem szarakodnak a hollandok...
de jött a segítő már aznap délelőtt.</font>
<font color="0000ff">És még valami: A szoptatásról, főként a helyes mellre helyezésről nem árt előre képben lenni, mert egy-két kórházat leszámítva, nem biztos, hogy időben és nem biztos, hogy jó segítséget kaptok.
Remélem, nem gond, hogy írtam nektek!
További jó pocakosodást mindenkinek!
Zita</font></font>