Sziasztok lányok!
Először is nagyon jól esett, hogy hiányoltatok.
Sokat eszemben vagytok ám, de tényleg nem egyszerű napi szinten képben lenni. Emellett persze nagyon örülök, h még két év után is ilyen jó hangulat és napi írások vannak a topikban.
Írok mindenfélét ömlesztve, ha nem baj, mert gyors visszaolvasás után hirtelen már azt sem tudom, kinek mit akartam írni.
Szilvia
először is nagyon örülök. Igazából volt egy megérzésem veled kapcs., sőt a baba nemével kapcs. is van, de titok ám.
Nekem Sárival volt ugyanilyen az első 8-10 hét és folyton izgultam, hogy mi lesz és alig vártam a köv. uh-t, mert a növekedése volt az egyetlen tuti bizonyíték. Rosszul létekkel hogy állsz egyébként?
Próbálj sok vízszintes mulatságot Marcival, amit csak lehet csinálj vele vízszintesben. Mi sokat báboztunk, meséltünk, rajzoltunk így Julival, aki időnként felébresztette az álomkóros anyukáját, hogy: "anya, most akkoj nem meszéjünk?"
Ajnácska
én is üdvözöllek, bár már olyan régen írtam, hogy lassan feledésbe is merülök. És gratulálok a szép családodhoz!
Mi jól vagyunk alapvetően. Leszámítva, hogy a várandósságnak miatt gondolom, állandóan elkapok mindenféle bacit. Nem kell sok hozzá, napi 2x jövünk, megyünk az oviba, ott a melegben, míg Julcsit öltöztetem, megizzadunk és már jön ismét a nátha. Két napja meg egy elég szerencsétlenül jött hapci következtében valami izom vagy ideg becsípődött a jobb oldali bordáim közé, amik ugyebár szépen kezdenek egyébként is szétnyomódni a növekvő pocak miatt.
32. hét - ha jól számolom.
Nem olyan egyszerű ám.
Annyi minden történik velünk egy teljesen átlagos napon is, kicsi hugi meg már annyira az életünk része. A lányok rengeteget emlegetik, puszilgatják a hasam, beszélnek neki, simizik, meg kukkolnak a pupin keresztül hátha látnak valamit. Julcsi múltkor elcsípett egy nagy nyújtózkodást is a kezével és akkorát nevetett.
A név még nem eldöntetett, kis megoszlást mutat családunk e téren: Julcsi és apa Lenkét szeretne, én meg most húzok a Borbála felé, meg Sára is Borkázik. Még van szűk két hónapunk, addig majdcsak eldől.
Sokat kreatívkodunk: papírbabát csinálunk, farsangi álarcot, gyurmagyümölcsöket. Meg nagyon szeretünk együtt főzni, sütni, dagasztani (lányok értsd: eszik a kelt tésztát ezerrel). Kifestettük az egykori hálókuckónk falát - mesebirodalom lett belőle faltól falig matraccal. Többször írtam már, mi sokat alszunk együtt egy rakáson és már nagyon zavart, hogy a 160 centis fr. ágy kicsi volt, ha épp mindkettő rosszat álmodott, vagy beteg vagy csak úgy, jön bújni. így most 2,5 méteren már igazán van hely és jókat is alszik mindenki (engem leszámítva, mert mostanában már sokszor nem találom a helyem a pocakkal). Julcsi nagyon élvezte, hogy kapott egy kis falrészt, ahová ő rajzolt virágokat s ki is festhette őket. Az Egyszer egy királyfi... c. mese alapján készültek házak, kerek erdő, szivárványos dombra épült kastély... Majd hozok képeket.
Sokat játszanak együtt a lányok, kergetőznek, babáznak, hajóznak a székekben ülve, postásat játszanak, meg összevesznek, verekszenek időnként, aztán kibékülnek és puszit osztanak.
A császár utáni természetes szüléssel kapcs.-ban csak annyit, hogy nagyon fontos az orvos természetességgel kapcs. hozzáállása és az is, hogy a szülő anyuka mit gondol erről az egészről. Én pl. nem vagyok egy nagy parázós, olyan orvost is kerestem, aki abszolút kompetens a szakmában és rengeteg vbac-os nő fordult meg nála. Szerinte ezt az egész hegszétválás ügyet sokszor a kényelem mondatja az orvosokkal, a heg már kb. 2 hónap után összeforr szöveti szinten olyan mértékben, mint bármi más seb. Ezek után van kb. fél százalék esély a szétválásra, de csak nagyon elhúzódó vajúdás után. És persze ennek is számos és igen jellegzetes előzménye van, szóval ált. nem mint derült égből a villámcsapás derül ki. Ennyi erővel a lepényleválás miatt is lehetne parázni.
Mondom ezt azok után, hogy császáros Julcsim után, Sári abszolút természetesen és egy nagyon gyorsan született. Nekem hatalmas élmény volt. És persze most már 3.-ra fel sem merül, h bármi gond lehetne ezzel. De mások számára meg nem ez a lényeg, úgyhogy végső soron legjobb ha mindenki úgy csinálja, ahogy neki a szíve diktálja.
Cas
drukkolok, h Sebi gyorsan rendbe jöjjön. Az orrmandulaműtét már kész sétagalopp lesz egy vacakul elhúzódó hurutos köhögés után. Julcsim észre sem vette, olyan jól volt utána.
Most elküldöm, aztán még írok, csak nehogy lefagyjon szegény bnet.