Sziasztok!
Már pár napja nem írtam, ez annak is köszönhetö, hogy nem voltak teljesen rendben a dolgok. Azért alkalomadtán olvastalak benneteket.
Szóval, ahogy írtam, a múlt pénteken görcsölgettem, ami 2-3 óra fekvéstöl elmúlt. Szombaton este viszont újra elövett a fájdalom (balra lent), sokszor tényleg görcsszerüen nyilallt belém. Mit ne mondjak nagyon féltem. Hála Istennek a vasárnap minden gond nélkül telt, így beterveztünk egy kiruccanást a barátainkkal egy nem túl messze levö holland állatkertbe. Egy óra autókázás után idegeneknél kellett csengetnünk, hogy eresszenek be a kétbetüsbe, elviselhetetlennek tüntek a görcsök és persze jobban féltem mint bármikor.
Visszafordultunk és egész nap csak gyötrödtem. Kórházba nem akartam menni, mert szerencsére nem vérezgettem, így megvártam a tegnapi napot, hogy a saját dokim láthasson. Ö kiírt erre a hétre, nyugalmat rendelt, nem kell egész nap feküdnöm csak lehetöleg eleget. Újra felírt magnéziumot, ugyanazt, amit már egy hete szedek. Szerinte a fájdalmat a méhem növésének köszönhetem és pár nap nyugi után elmúlik. A babával pedig az uh szerint minden rendben
, ez a lényeg, megnyugtatott. Nagyon örülök, hogy betegácsiban vagyok, mert bevásárlás nélkül is napi 100 km-t kell vezetnem és a legutóbb ugye nagyon megszenvedtem. Jövö héttöl viszont máshol vagyok, csak 20 perc az út!
Amiért én különösen aggódom, az az a tudat, hogy az anyu 4x várt babát és én mégis egyedül nöttem fel. Az apunak pedig volt egy súlyosan beteg babája a második feleségétöl, nem hordhatta ki.
Ez eddig nem is tudatosult bennem, de most annyira meg voltam ijedve, hogy rengeteg hülyeség átfutott az agyamon.
De a lényeg a lényeg, tegnap óta nincsenek fájdalmaim
, csak néha "érzem" a pocim ugyanott. A dokinéni pedig beígért egy genetikai vizsgálatot a 13. hét környékére, hogy megnyugodhassunk. A 13. hetet pedig amúgy is alig várom, hiszen azt mondják, addig ugye majdnem minden megtörténhet... Szóval, nagyon szeretném már magunkat biztosan a második harmadban tudni, egy jó vizsgálati eredménnyel!
Jajj, ne haragudjatok, ha ennyire negatív a téma, de per pillanat tényleg ezek a problémák foglalkoztatnak és kinek önthetném így ki a szívemet, ha nem Nektek?
Kérlek, szurkoljatok!
Lella!
Az a karfiolos történet nekem is egy kicsit fura volt, de mint ahogy biztos is voltam benne, egy pár óra múlva mégis jóízüen megettem az egészet.
Tegnap ESTE (úgy látszik nekem a reggel OK, de az este...) viszont olyat produkáltam, mint eddig még soha. Hát, hogy finoman fejezzem ki magam: semmi nem maradt bennem. Semmiféle hússzagot nem tudtam elviselni. A teraszon grilleztünk (volna), de a végén kizártam a páromat, hogy ne jöjjön be a szag. (Szegény, elöször nem értette a szitut!) De ez a taktika sem segített sokat.
Melinda!
Tehát: mi Krefeldben (NRW) lakunk. Ha nem mond sokat a város neve, akkor tedd félútra Düsseldorf és a Holland határ közé. És Ti? Fel vagyok készülve rá, hogy talán az ország (tölünk nézve) legtávolabbi csücske lesz a válasz, bár de jó lenne, ha nem!!! Nem tudom Te hogy vagy vele, de nekem 2 éve még nem volt semmi internet-lehetöségem, na, addig igazán úgy éreztem, hogy egyedül vagyok, olyan kevés hír jutott el hozzám otthonról. Most viszont egy csomó új ismerösre is szert tehettem.
Andi!
Csatlakozom Sheilához, tényleg olyan szép és nagy a baba, nem is tünik újszülöttnek! Biztosan sok örömötöket lelitek egymásban!
Gitta!
Látod, Te vagy az egyetlen, akit eddig megelöztem a listán és még Te is elöttem jársz a kiskönyveddel! Az enyémet ugyan állítólag kiállították már, de a múltkor még nem voltak meg a véreredmények, tegnap pedig elfelejtettem rákérdezni, hogy készen van-e...
Edina!
Mennyire át tudom érezni a helyzetedet! Eleinte én is úgy voltam vele mint Te. Minden barátom és a családom is otthon Magyarországon, az volt a mondásom, hogy "a férjemen kívül itt se kutyám se macskám nincsen". És ez igaz volt! Látod, neked legalább a macska megadatott!
Jövöre ilyenkor pedig már gyereknevetés tölti be a mindennapjaidat!
Nekem nagy szerencsém, hogy a párom szüleivel nagyon jóban vagyunk és a barátait is a saját barátaimnak mondhatom. Azért mégis hiányoznak a gyermekkori barátságok! Karácsonyra kaptam is egy rajzot, ami a barátnöm konyháját ábrázolja, mert mindig mondogatom, ha igazán honvágyam van, akkor oda képzelem magam és elképzelem, hogy dumálunk, dumálunk és dumálunk. Milyen régóta vagy kint Portugáliában?
Ja, olvastam a bejegyzésedet a "NEVEK" topicban, megnyugtat, hogy nem én vagyok az egyedüli "válogatós"!
Ha lesz idöm, majd oda is válaszolok.
Kata!
Te pedig viseld jól a megpróbáltatásokat, az a pár hét nagyon fontos lenne a babának! Tudom, én könnyen beszélek, de nagyon szeretnék már ott tartani ahol Ti!
Addig is kitartás (nekem is!) és szorítok értetek!
Ajj, ez újra egy kisregény lett!
Minden jót: Csipkebogyó 9+6