Sziasztok csajok!
ne haragudjatok, de visszaolvasnom esélytelen, nem is értem a többgyerekes anyikák hogy bírnak rendszeresen írogatni...
Sz Kata, tök jók a foteljaitok, honnan szereztétek őket, nagymama, lomtalanítás, piac???
Hát eléggé véreresek a szemeid neked is...
Ha nem haragszotok, leírtam a szüléstörimet, mert nagyon szép és könnyű szülés volt, és sok tapasztalat nekem.
Elöljáróban annyit mondok, bocsi ha kicsit ömlengős lesz, de még saját magam számára is hihetetlen volt, hogy így is lehet szülni.
Szóval két hete pénteken édesdeden ültünk apával a kanapén, Domi már aludt, apa sörözött meg tévézett, én hímezgettem...
Egy órán keresztül rendszeresen keményedett a hasam valamikor az este folyamán, de ezek a keményedések nem fájnak, és egy óra után abba is maradtak.
A szülésznő előző este, csütörtökön vizsgált meg, akkor voltam bő két ujjnyira nyitva, és annyira feszült a burok, azt mondta bármilyen kis pöccentés és megreped.
Hát péntek este 11-kor Johanna megpöccintette, éreztem egy nagy bökést belülről, nem fájt, de azért felugrottam ültő helyemből, és indultam a WC felé, hogy megnézzem, ez a burokrepedés volt-e. (Dominál nem repedt meg magától, úgyhogy nem tudtam milyen érzés)
A Wc-ig nem jött belőlem semmi, ott aztán elkezdett folyni a magzatvíz, egyértelmű volt, hogy ez nem pisi. Szép tiszta volt a magzatvíz, nem zöld, úgyhogy tudtam bent minden rendben.
Innen egyértelmű volt, hogy ma este szülünk, hívtam is a szülésznőt, szerencsére azt mondta, péntek este még bevállal, szombat reggel indult vidékre. Fájás még mindig semmi.
A szülésznő azt mondta, egy óra múlva, éjfélkor találkozzunk a kórházban.
Én lezuhanyoztam, és utána kb. 11:20-kor jött az első fájás (ekkor írtam nektek hogy indulunk), de még nem volt erős fájás, de azért éreztem, lesz ez még durvább...
11:30-ra értünk a kórház elé, szülésznő azt mondta a telefonban, ne menjek be nélküle a kórházba, mert a "maszekja" vagyok, ne kezdjen el egy másik szülésznő, mindenképpen várjuk meg, így éjfélig a kórház előtti kőpadkán ücsörögtünk, mert pad nincs.
Szülésznő (továbbiakban Zsuzsi) azt mondta sétáljak, de az nem esett jól. Viszont a hűvös esti levegő jól esett nagyon. A fájások bár rendszeresen jöttek és egyre erősödtek, még mindig elviselhetőek voltak, egy erősebb mensi szintjén.
éjfélre megjött zsuzsi, felsétáltunk, lifteztünk a szülészetre, útközben ezért megkérdeztem miért is kell ennek fájnia??? Azt mondta, tudod az alma meg a fája...mondtam neki, magamban már százszor elátkoztam azt az almát
A liftben már azt kérdeztem, miért is ellenzitek ti itt a Szt. Imrében az EDA-t?
Erre csak finoman nevetett. és azt mondta ne vicceljek...és igaza is lett, éjfél után tíz perccel értünk a vizsgálóba, mondtam mikor felfeküdtem, jajj csak nehogy azt mondd Zsuzsi hogy három ujjnyi vagyok (mert már négy ujjnyi akartam lenni) asszem ezen is finoman mosolygott, micsoda igényeim vannak. Megvizsgált, persze bő négy ujjnyi voltam már.
Azt mondtam, én annyira vártam már ezt az egészet, hogy szülhessek, és most meg nem akarom végigcsinálni. Azt mondta adjon erőt az, hogy maximum egy órán belül itt baba lesz.Aláírtam a papírokat, beöntésről borotválásról szó sem lehetett, nem volt rá idő, végig azt kérdezte Zsuzsi, nem érzek-e kakilási ingert. nem éreztem még, csak hányingert, mondtam is hogy hányni akarok. azt mondta, nyugodtan, itt mindent lehet, hányni is, szépen a WC-ben...hát ez nem hangzott túl jól, hogy nekem még a WC-ig el kelljen sétálni, és ott görnyedni, úgyhogy úgy döntöttem, mégsem hányok.
12:15-kor feküdtem be a szülőszobára, megnézett egy kicsit CTG-vel, hogy rendben van-e a baba szívhangja, minden oké volt. Na itt már nagyon fájt minden. Érdekes, teljesen más volt ez a szülés, mint Domival, Dominál egy mukk nélkül vajúdtam és szültem, még a kitolásnál is szótlan voltam, és a vajúdás alatt végig aludtam, itt folyamatosan járt a szám, hisztizem, nyafogtam, lafatyoltam, hogy mit érzek.
Itt folyamatosan ittam, az egész szülés-vajúdás alatt, a bő egy óra alatt lenyomtam egy másfél literes ásványvizet.(Dominál egy kortyot sem ittam. asszem az ivással egészségesebb volt a szülés)
Zsoltinak folyamatosan kellett adagolnia a homeopatás bogyókat, negyedóránként az egyiket, negyedóránként a másikat, hát gyerekek nem tudom, használtak-e ezek a bogyók, mennyire gyorsították meg a folyamatokat, de egyvalamire jók voltak, Zsoltit lekötötték, volt dolga, feladata, figyelnie kellett az órát, nyolcpercenként kellett adnia öt szemet hol az egyikből, hol a másikból, számolta a golyókat...
Volt zsuzsinak még egy szuper dolga, van a hasunk közepén a köldök alatt kb. öt centire egy akupunktúrás pont, amit ha megnyomott, írtó erős fájások jöttek, ezzel is gyorsította a szülést.
na amikor ezt a pontot nyomogatta jajgattam, hogy Ez fáj!Ez fáj! nagyon vicces lehettem. Aztán zsuzsi kiment, azt mondta ki kell töltenie a papírokat, mert itt lap nélkül nem lehet szülni
Azt mondta minden három fájás után forduljak át a másik oldalamra. Jobbra fordultam, balra fordultam, közben lafatyoltam, hogy ez mennyire fáj, Zsolti jön oda hozzám, te én rosszul vagyok, mit csináljak. Asszem megsajnált. Mondtam neki, jó akkor menj ki, keresd nmeg Zsuzsit, szólj neki, hogy rosszul vagy.
Zsolti kiment, zsuzsi bejött, és szólt, hogy fel kell állnom, hogy a gravitáció is segítsen.
Hát ezt nagyon nehéz megcsinálni, Dominál is ezt kérte, ott a kisujjamat nem tudtam megmozdítani, először itt se mozdultam. Aztán szólt erélyesen, hogy el kéne határozni magam.
Mondtam neki kisgyerek hangon, Zsuzsi igyekszem megcsinálni amit mondasz...és nagy nehezen felültem. felállni már nem kellett, mert jött is egy nagyon erős fájás, ami elsimította a méhszájat.
Mondta jó, nem kell felállni, átalakította a szülőágyat ülő helyzetbe, és mondta szól a dokinak. (biztos telefonált már neki valamikor hogy jöjjön be)
bejött a doki 12:45-kor, és zsuzsi azt mondta, ha jön a következő fájás nyomhatok.
Micsoda????Kérdeztem vissza, nyomhatok????? igen. Megdöbbentő volt számomra, hogy fél órája vagyok itt a szülőszobán, és nem kell még órákat itt fetrengenem, már nyomhatok? Azt gondoltam, ezt nem hiszem el.
a doki oldalra állt mellém, Zsuzsi velem szemben a lábam közé, egyértelmű volt, itt ki fogja levezetni a szülést, hát nem a doki...
Zsuzsi fogott egy lepedőt, és azt mondta ezt megcsináljuk neked teljesen metszés nélkül.
Zsolti benyitott, vissza akart jönni, de mondtam neki menj ki, menj ki. Zsuzsi csodálkozva rám nézett, miért menjen ki? mert zavar. Rosszul lesz. mondtam összeszorított szájjal.
jöttek a fájások ritkán, de én ugyanolyannak éreztem őket, mint a vajúdás alatt, semmiféle kitolási ingert, meg kakilási ingert nem éreztem, de nyomtam, mert mondták.
Zsuzsi közben leöntötte a gátamat mindenféle olajokkal, (ez nagyon kellemes volt, az olaj) és mint egy darab tésztát, elkezdte húzni, vonni, nyújtani, masszírozni, hát ez már nem volt kellemes, kérdeztem ezt muszáj? zsuzsi már nem is mondott semmit...
egyszer csak mondták, kint van a baba feje. Azt mondtam ezt nem hiszem el. Ugyanis nem éreztem SEMMIT!!! aki már szült, az tudja, Okr is sokszor elmondta, a kitolás a kitolás, mert az fáj a legjobban. Nekem Dominál az az öt perc fájt a legjobban, mikor a feje feszítette a gátamat, azt hittem felrobbanok, felgyullad a gátam, és egy megváltás volt a gátmetszés.
Itt meg úgy jön ki a feje, hogy észre sem veszem???(ráadásul kétzser a nyaka köré volt tekeredve a köldökzsinór) Mondtam ezt nem hiszem el. Mondta Zsuzsi mindjárt megvagyunk, csak tudod még a válla...
Itt megakadt a szülés, ugyanis nem jött több fájás. Doki mondta, csak akkor nyomhatok, ha fájás jön. De nem jött. Elkezdtek tanakodni Zsuzsival mit csináljanak, Zsuzsi mondta adjunk neki egy oxitocint muszkosan? (infúzióra már nem lett volna idő, gondolom)
Ekkor a doki gondolt egyet, odanyúlt arra az akupunktúrás pontra a hasamon, ránézett Zsuzsira, itt kell? Az bólintott, doki nyomta a gombot mint állat, és olyan bikás fájás jött, hogy nyomhattam ezerrel, és erre a fájásra ki is jött a maradék, ami még johannából bennem volt. Na ilyenkor jön a katarzis. Ezt ismételgettem: Ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el, nagyon boldog vagyok, na egye fene, ha így is lehet szülni, akkor jöhet a harmadik...
a hasamra rakták, ez volt kb. 12:55-kor, szóval úgy tíz perc volt a kitolás. Zsolti ekkor jött be, babát betakarták a hasamon, a fejét is, zsolti aggódott, hogy nem kap levegőt , Zsuzsi mutatta a köldökzsínórt, , hogy még itt vesz levegőt.
13:01 -kor vágták el a köldökzsínórt.
Zsuzsi megnézte a gátamat, azt mondta lett rajta egy kis repedés, doki öt perc alatt megvarrta (Domival majdnem fél órát varrt).
Visszakaptam a kiscsajt, és ott rögtön bekapta cicit, és szopizott a drága. zsuszi elaludt a falnak dőlve, mert csütörtök reggel kelt felt és azóta nem aludt, mert csütörötk éjjel ügyeletes volt, és ez már szombat hajnal volt...
Mondtuk neki menjen haza, úgyhogy nem is hagytak a szülőszobán kétórás megfigyelésen, zsuszi hozott egy betétet, és kisétáltam (!) a szülőszobáról, felvettem a köntösömet, és átsétáltunk a gyerekágyra, két folyósóval arrébb. Teljesen egyenesen tudtam járni, nem tyúklépésben, mint gátmetszés után még egy héttel is.
na szóval. eddig gátmetszéspárti voltam. DE. a repedés sokkal jobb. Egy óra múlva, mikor először mentem pisilni éjszaka, már tudtam mozgatni a gátizmaimat, össze tudtam húzni, gátmetszés után napokig csak folyt a pisi, még a végbél záróizmait sem tudtam összehúzni.
Reggel már ültem rendesen a fenekemen, és EGYÁLTALÁN nem fájt a gátam, egy napot sem, egy órát sem.
Összeségében tényleg csak azt tudom mondani, ezt nem hiszem el. Hogy így is lehet szülni. nem teszi tönkre a szervezetem, természetes éllettani folyamatként élem meg, elsétálok utána az ágyamig, és a szervezetem mindent onnan tud folytatni utána, ahol abbahagyta. bemegyek a szülőszobára, fél órát ott töltök, jobbra fordulok, balra fordulok, és már nyomhatok is. szóval számomra is hihetetlen volt az egész, pedig Domival is gyorsan és könnyen szültem, de ez még engem is meglepett.
A szülésznő és a doki vérprofi volt, Zsuzsi mondta is, ezért kell szaksegítség a szüléshez, hogy gyorsabban és kevésbé megterhelően menjen minden, mert meg lehet szülni a küszöbön is, magától is megy minden, de én magamtól nem ülltem volna fel, nem tudtam volna a gátamat masszírozni, és legfőképpen a kitolásnál jött jól, hogy ismerték ezt az akupunktúrás pontot, nem tudom máshol mit csináltak volna velem, de se injekció, se infúzió, se semmi segédeszköz nem kellett így a fájásgyengeségnél.
Domi szülése azért megviselt, utána nem akartam egy darabig még szülni, ez most inkább feldobott, és bármikor megcsinálnám újra, alig várom, hogy megint átélhessem.
Aki még keres szülészorvost vagy szülésznőt, annak nagyon tudom őket ajánlani, de legfőképpen zsuzsit, aki a SZt. Imrében szül, ne hagyja ki! (Zsizsik! )
na még csak azt sajnálom hogy nem vettük videóra a szülésemet, mert szétröhögném most az agyam, hogy miket mondtam.
(kolléganőm is két hete szült, ő állandóan azt mondta mikor a doki meg akarta vizsgálni: Várjunk még! válasz: ma akar szülni, nem? )