Sziasztok!
Dorki! Nekem működik a hotmélem, de le kellett állítani egy vírust hozzá...
Panu! Megkaptam a számod, köszi! Szabolcs egyre jobban van, a kedve szuper, bár két napig szobafogságon volt, igaz, hogy tegnap délután volt utoljára láza. Amúgy 38,5 volt a legmagasabb popsiban, szóval nem az a rémséges 39,5-40, mint szokott, és le is ment egy kanál Panadoltól. De az orra nagyon tele van, és elég rusnyán köhög. Ha őt kérdezném, biztosan azt mondaná, hogy irány Göd, de nem akarok senkit megfertőzni - mi is egy talin kaptuk, pedig azt gondoltam, hogy szabadtéren kisebb az esély... (Kivéve, ha egymás poharából isznak a srácok
)
Anyós: voltaképpen Szabolcs miatt vesztünk össze. Amikor elkezdődött a köhögés, azt hittük, ez a "szokásos" magas lázas, három napig használhatatlan gyerekes nyavalya lesz, mert ugyanazzal az ijesztő száraz, ugató köhögéssel kezdődött. A férjem hajnalban felhívta a szüleit, akik aznap jöttek volna látogatóba, hogy talán jobb lenne, ha mégsem jönnének, mert beteg a gyerek, alig aludtunk éjjel, mert állandóan felébredt a köhögésére, olyankor sírt, a hangjától, meg a köhögéstől meg még jobban megijedt... Apósom mondta, hogy de ők azért csak eljönnek, mert már készültek kajával, miegymással, azt el szeretnék hozni. Jó. Öt perc múlva újra telefon, hogy velem szeretne beszélni. Én akkor ébredtem - mindez hajnali fél hat magasságában zajlott -, érdekes beszélgetés következett, ami rögtön olyan hangnemben kezdődött, amiből érezni lehetett, hogy ennek az egésznek az értelmi szerzője nyilván csak én lehetek, senki más. "Kellemetlen, ha megyünk ?!?!", vagy valami hasonló kérdés, én meg próbáltam disztingváltan válaszolni, hogy arról van szó, hogy a 36 négyzetméteres lakásban nem tudom őket hova rakni, ha a gyerek a láztól végig alussza a napot, és nem leszünk igazán vendégfogadó állapotban két vizesruházás között, illetve a Szabolcs sem fogja értékelni betegen a tömeget a lakásban. Erre kiselőadás arról, hogy egy nagyszülőnek nem lehet azt mondani, hogy ne menjen, amikor már mikor megbeszéltük, hogy most jönnek, és egyáltalán, ő három gyereket felnevelt, tudja, milyen az, ha beteg a gyerek, és arról még nem hallottam, hogy a beteget meglátogatják? Ugyan itt már elvesztettem a türelmem, de mondtam, hogy fölösleges ez az egész beszélgetés, hiszen már megbeszélték úgyis, hogy jönnek, hát várjuk őket, aztán majd meglátjuk mi lesz, lehet, hogy SZabolcs reggelre jobban lesz, hiszen még fel sem ment a láza. Reggelre Szabolcs tényleg jobban lett, mi ugyan támolyogtunk, de nekiálltam főzni, sütni, meg is érkeztek tíz óra körül. Anyósom jött be utolsónak, amikor üdvözöltem a fiúkat - a kis sógorom is jött, Andris, a második kedvencem a családból, 16 éves, csúcs krapek - még a lépcsőházban volt, de már láttam az arcán, hogy valami nem stimmel. Bejött, hozzá is mentem puszit adni, közben meséltem, hogy Szabolcs jobban van, nem ment fel a láza szerencsére, és nagyon vidám, csak köhög, mint a fene. Anyósom meg elhúzta az arcát a puszi elől, és síri hangon, mártír arccal közölte, hogy "Nagyon haragszom, Eszter." Én meg ránéztem, és mondtam neki, hogy ha csak ezért jött, akkor nyugodtan vissza is fordulhat. Erre fogta, levette a kabátját a fogasról, és kiment! Normális? (Úgy tűnik a kérdésemre, hogy csak azért jött-e, hogy beszólogasson keresztül a fél országon, igen a válasz...) Akkor jött az igazi balhé, apóssal kicsit üvöltöztünk, mondtam, hogy ha három gyereket felnevelt, akkor igazán tudhatná, milyen az, amikor beteg a gyerek, és három napig legfeljebb egy-két órára megy harmincnyolc alá a láza, és csak a vizesruha használ, és csak csuklik, nyeklik. Õ meg azt vágta a fejemhez, hogy ők már mióta készültek, hogy jönnek, ajándékokkal, csak be akarták adni, már mentek is volna. Ezért felutaznak Szegedről... Amúgy ingyen utaznak, mert após vasutas, de félévente jönnek, pedig háromezerszer mondtam, hogy bármikor jöhetnek, csak felugranak reggel, IC-vel két és fél óra az út, após szabadnapján (15 napot dolgozik egy hónapban, mert 12 órázik), vagy anyós hétvégén, amikor após éppen dolgozik, de akár együtt is. De nem jönnek. Még fiatalok pedig, 52 évesek... No, hát ez volt, én bőgtem egysort, főleg dühömben, hogy hogy lehetnek ilyenek, most már nem igazán érdekel, egyszerűen hidegen hagy... ja és arról már nem is beszéltem, hogy pontosan tudják, hogy őpróbálunk egészségesen élni, de a nagy ajándékok mindig csupa olyasmi, amit biztosan nem vennénk: mogyorókrém, de olyan, amiben még nyomokban sincs mogyoró, táblás csokik (ebből lett muffinon a máz, de tényleg sok volt már, szerintem előbb kóstoljátok meg, és csak ha nagyon édes szájúak vagytok akkor tegyetek rá), bolti lekvárok tartósítószer hegyekkel, instant kakaó, valami jó kis noname ráadásul... Gümölcs maximum banán, pedig ezek árából vehetnének fagysztott gyümölcsöt, vagy frisset, ami éppen van. Most nyílt pár hónapja Szegeden LIDL, és veszik ott a sok olcsó vackot. Nyilván jószándékkal... Peti próbálta már korábban mondani, hogy mi nem igazán eszünk csokit, meg ilyesmit, de úgy látszik, lepereg...
No, ez volt...
Már tegnap elkezdtem megírni, most már elküldöm a kisregényt...