Szia Pankamama!
A módszer valójában roppant triviális. Ugyebár már mindenkinek kialakult valamilyen esti kis szertartása: fürdés, evés, alvás, stb.
Na: alvás elõtt legyen egy mese, dal, mondóka, vers, amit a gyerek ne a szobájában, illetve -ha külön szoba nincs- ne a kiságyban hallgasson meg.
Legyen mellette valami kis kabala, rongy, párna, maci vagy bármi, amit TE válassz ki és nevezz el. Ha cumizik, rakjatok több cumit mellé, hogyha kiesik a szájából, ne kelljen keresgélnie, akadjon egy mindig a keze ügyébe.
Szóval, mmiután elhangzott az esti dal, mese, stb., tedd be a kiságyba, bárhogy tiltakozik, ülj a közelébe, mutasdd meg a kabalát, aki majd vigyázz rá minden éjjel, és beszélj hozzá egy kicsit. Próbálj meg a szavakra koncentrálni, nagyon nyugodtan és határozottan beszélni, és mondd el neki, hogy most aludnia kell és egyedül kell elaludnia, mert így anya és apa is sokkal kipihentebb lesz, és az milyen jó lesz, stb. találd ki a magatok verzióját, a lényeg, hogy ne éreztesse a mondandód vele azt, hogy most valami különleges történik vele, hanem hogy nagyon is természetes része ez az emberi életnek. Aztán mondd meg neki, hogy most egy percre kimész, de itt leszel a közelben és próbáljon meg elaludni. Kívánj neki jó éjszakát és hagydd ott. Valószínûleg oltári visítás lesz a válasz, de egy perc tényleg nem hosszú idõ.
Egy perc múlva menj be hozzá, ülj le a közelébe, DE NE VEDD FEL!!! és megint mutasd meg a kabalát és mondd el a monológot. Vsz. mindennel próbálkozni fog, hogy vedd fel, stb. lehet, hogy megpróbál beléd kapaszkodni, sír majd, feláll, nem kell ezekkel törõdni, azért csinálja, hogy felvedd, nem azért, mert baja lenne... Miután elmondtad, határozottan állj fel, köszönj el, és mondd meg, hogy most 3 percre hagyod magára és menj ki.
3 perc után be, leülés, kabala, monológ, köszönés és most öt perc... Elsõ este ez legyen a maximum! Ha eddig nem aludt el, ezután is 5 percenként menj be hozzá... /Bori elsõ este 30 percig sírt, és 1 óra 10 perc alatt aludt el./.
Az éjszakai felkelésnél és a délutáni elalvásnál legyen ugyanez a módszer!
Második este már 3 perccel kezdesz, aztán 5 és 7 perc a maximum. Harmadik este 5 perc, 7 perc és 11 percig mehetsz el. Negyedik este 7, 11, 13, és a többi. Nálunk úgy a negyedik estére jutott odáig a dolog, hogy miután letettem, rögtön, zokszó nélkül elaludt, és egy hét után már kb. 2 átaludt éjszakával büszkélkedhettünk.
Ami fontos: beteg, lázas gyerekkel ne kezdd el.
Ha a baba még pici és tényleg éhes éjjel, ne csináld! /ezt onnan tudod, hogy mennyit és mit eszik elõtte este, illetve az éjszakai szopinál eszik-e rendesen vagy pár cuppantás után már alszik is édesdededn./
Nem a személy a fontos, hanem az állandó körítés, tehát, ha te nem vagy elérhetõ, csinálhatja a férjed vagy a bébiszitter is, de ugyanúgy csinálja, ahogy te elkezdted.
Nagyon fontos, hogy a gyerek, ha éjjel felriad, ugyanazokat a körülményeket találja maga körül, mint amikor elaludt, tehát, ha villanyfénynél alszik, akkor legyen egy kis éjjeli fényforrás, stb.
Az éjszakai elalvásnál sem kell, hogy teljes csend legyen, nyugodtan neszeljetek csak, délután pedig nyugodtan folytatódjon a megkezdett házimunka, ezt is meg kell tanulnia elfogadni, és elvonatkoztatni tõle.
Ne érezze úgy, hogy meg akarsz tõle szabadulni, mert akkor juszt is fent marad, ha azt érzi, hogy ki akarjátok hagyni valami érdekesbõl.
És végül: a következetesség. Arra fel kell készülni, hogy kemény és fárasztó egy hétnek nézel elébe, de megéri... Utána legalább már nyugodtan alhatsz. És nem utolsósorban a gyerek is sokkal kipihentebb és kiegyensúlyozottabb lesz, ami legalább ilyen fontos!!!
Ja, még egy dolog, a könyvet egy alváskutató írta, és szerinte a gyerekek a téli idõszámítás szerint este 8 és fél kilenc, a nyári idõszámítás szerint pedig fél kilenc és kilenc körül a legfogékonyabbak az elalvásra... Nálunk ez is bejött, de persze ezt muszáj olykor rugalmasan kezelni...
Majd írj, ha kipróbálnátok, hogy hogyan sikerült.
Puszi:
Dia