Kriszti
Küld már el hozzám azt a barmot, aki üti a gyerekét. Olyan szivesen szájon vágnám ingyen és bérmentve !!!!
Milyen autót vesztek? Anyósodról mit lehetne írni ????? Most legalább egy ideig nyugtod lesz ?
nekünk jó hétvégén is a tali
Bori
megdicsérlek, hogy pihentél, jól tetted és csak így tovább. Ez a minimum ami jár !!!
Panu
mi köze van a szoptatásnak a gyomorhoz ???
Lizinek jobbulást és jó sétát holnapra !!!
amikor Niki hirtelen abbahagyta a szopit 8 hónaposan egyik napról a másikra én teljesen kivoltam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire rosszul esik majd. Szinte használhatatlannak éreztem magam és itt sírtam apa vállán, hogy ez milyen borzasztó. Elszakadt közöttünk egy kapocs.
Aztán pár nap múlva lassan visszaszokott. Még 2 hónapig élveztük egymás társaságát és ez nagyon jólesett akkor. Volt, hogy terhesnek éreztem már néha, de az a pár nap cicimentesség ébresztett rá, hogy milyne jó is volt. Aki ezt nem érezte soha, annak fölösleges magyarázni, hogy ez miért jó.
Me kell védenem Nikit. A képen ugyanis nem húzza, löki, taszigálja a rokonkölköt, hanem ölelgeti és puszit akart neki adni. Ilyen téren elég galamblelkű a szentem, simán odaadja a játékát és azt is megengedi, hogy elvegyék tőle. De biztos vagyok benne, hogy ez változni fog, mert látszik rajta az akaratosság minden formája.
Alvás: Ez egy hosszú írás lesz, akit nem érint nyugodtan hagyja ki.
Niki első alkalommal 14 hónaposan aludt el egyedül a kiságyában. Mi is nagyon sokáig szenvedtünk az alvással. Én úgy terveztem, hogy majd ő is szépen megtanul egyedül aludni és nem fogom a kezemben altatni. Meg is próbáltuk, de már pár hetesen is sokat sírt, ha letettük, pedig nem volt hasfájós. Egyszerűen igényelte, hogy kézben legyen. Ja és nem ülve, hanem állva. Valszeg egy magasságmérő volt beépitve a pelusába.
Már azon gondolkodtunk ,hogy veszünk egy bárszéket, mert az olyan magas, hogy nem venné észre, ha leülnénk vele. Próbáltuk mi is azt, hogy letesszük és sír egy ideig, de majd megszokja és elalszik. Emlékszem hányszor volt, hogy éjjel ültünk csöndben a hálóban apával és vártuk, hogy szegényke álomba sírja magát. És mindíg azt kézdeztem magamtól , hogy MIÉRT nem alszik el ? de erről a kérdésről hamar leszoktattam magam, mert szerintem egy gyereknél ez a legfölöslegesebb kérdés. Ha az ember lánya kizárja a felmerülő okokat (éhes, szomjas, stb ) akkor egyszerűen nincs válasz. Mikor nyáron elmentünk a tesómékkal nyaralni, náluk akkor volt útban a baba. Mondtam nekik, hogy legyenek szivesek ne kérdezgessék, hogy miért sír a gyerek. Előre szóltam nekik, hogy azért sír, mert gyerek. Akkor ezt nem értették, de azóta már mondta a tesóm, hogy most már érti.
Naszóval, hogy szavam fonalát el ne veszejtsem 9 hónapos koráig éjjel 2 körül aludt el. Legtöbbször cicin és csak becsempészni lehetett az ágyába. Gondolom ez sokaknak ismerős. Ahogy leraktam , abban a pillanatban kipattant a szeme. Az esti altatás 1- 1/2 1 órát tartott, addig cicin volt. Viszonylag hamar elaludt, de kivenni a szájából azt nem lehetett, így én is mozdulatlanul feküdtem. Elképzelni sem tudtam, hogy mi lesz , ha leszokik a ciciről. De 1 éves korában leszokott és onnantól a babakocsiban aludt el. De ez is egyre rosszabb lett,mert tologatni,rázni kellett. Azután eljutottunk oda, hogy a küszöbön kellett oda-vissza tolni erős rázogatás közepette, de még emelgetni is kellett a babakocsit. Én már attól féltem, hogy 1. agyrázkódást fog kapni, 2. szétesik a kocsi alatta. Na ekkor kaptam meg az aludj jólt. Elolvastam és mindent megértettem belőle. El is döntöttem, hogy én ezt a baromságot nem fogom a saját gyerekemmel megcsinálni !!! Annyira durvának tartom ezt a megoldást. Főleg ismerve a saját gyerekem ordítási tulajdonságait, ami falakat ledöntő hangerejű. Ki van zárva, hogy én azt tudnám hallgatni esténként. És az a könyv azt írja, hogy egyik napról a másikra tegyük a kölköt az ágyába, hagyjuk ott és majd megszokja. Lehet, hogy hányni fog, esetleg elájul, de nem érdekes.....
Viszont arra rájöttem, hogy tényleg meg kell tanítani aludni, mert nem tud. Ebben az egyben igazuk van. Ez is csak egy képesség van olyan gyerek, akinek megy, van akinek nem. Úgyhogy humánusan és lassan 3 hónap alatt megtanultunk aludni. Elsőként a küszöböt hagytam ki, utána bevittem a szobájába és ott tologattam, hogy megszokja, itt fogunk ezentúl elaludni. Egyre kevesebbet tologattam, de mindíg megvártam, míg bealszik rendesen. Tiltakozott és sírt is, de csak pár percig vagy addig sem. Ha nagyon belelovalta magát, akkor kicsit erősebben megtologattam, de megint lelassítottam. És eljutottunk oda, hogy már tologatás nélkül is el tudott aludni. Persze szerintem ekkor már ő is értette, hogy jobb és kényelmesebb neki így is. Ezután jött, hogy valahogy a kiságyba kéne szoktatni. Azelőtt, ha a közelébe értünk már pánikszerűen sírt, de csak pár percre hagytam ott és utána mentünk a babakocsiba. Pár nap múlva már ő kérte, hogy tegyem a kiságyba, hentergett egy ideig, utána mentünk a babakocsiba. Bealudt, átraktam a kiságyba néha meg is ébredt,de már nem utálta. Apa vitte egyik este altatni és fél óra múlva kijött, hogy Niki a kiságyban alszik. Hát nagyon büszke voltam mindkettőjükre. Ezek nagyon nagy dolgok voltak akkor ! Már olyan kilátástalannak láttam a dolgot. Ezután egy ideig valamelyikőnk ott maradt vele, míg el nem aludt, de ez egyre hosszabb lett. Ált. 1 óra. Úgyhogy úgy döntöttem, ha látom rajta, hogy már lelassult ez kb. 5-15 perc, elköszönök tőle és kijövök. Előtte elmondtam neki, egyesével , hogy alszik már a mama, papa is stb. Ezt mindíg figyelte és ő is lefeküdt. Szóval kijöttem . Eleinte, pár napig sírt, de csak pár percet, utána simán elaludt, mostanában nem sír picit sem. Ha hallom, hogy tényleg komolyan sír, akkor visszamegyek és még pár percig maradok, ilyenkor megnyugszik és visszafekszik. Éjjel van, hogy 2x is ébred, ilyenkor vagy visszaalszik pár perc múlva vagy nem. Ha nem viszem magunk közé. De ez elég ritka. Na csak azért engedtem ilyen bőlére, mert mostmár így utólag látom, hogy én azt a hibát követtem el, hogy azt vártam, majd csak lesz valami és majdcsak megtanul ez a gyerek magától elaludni. De ez nem így van. Igenis meg kell neki tanítani csak persze nem mindegy, hogy hogyan. Nagyon sokat filóztam rajta, hogy mit kéne csinálni és azt hogyan és sokszor sírtam már együtt én is szegénykémmel, mikor már órák óta szenvedtünk. Azt még hozzáteszem, hogy ez az én szubjektív véleményem. Remélem tudtok hasznosítani belőle valamit.
Én sajnálom a Pápát, főleg, hogy így "nyilvánosan" kellett meghalnia
. Azért az érdekes, hogy most én is megtudtam azokat a dolgokat amikben Panu is up to date.
Dorki
. 
. 
A szájára esett?? Akkor a fagyi direkt jó volt, mert hűtötte. 
. 
! 
