Megint én, a képek még váratnak magukra...
Node könnyű dolgom van, a történetet a férjem megírta egy másik (szerepjátékos) topicban, így az ő szemszögéből élvezhetitek a szülést. Én bőgtem rajta.
Kóc naplója
2005-03-21 :: Egy szülés krónikája
2005-03-20 8:30: Nagy morgolódások közepette indulunk útnak Pestre az aktuális vizsgálatra. Mivel a kiirt időpont után vagyunk már, 2 naponta kell menni. Na de pont a Forma1 alatt? Nem lehet egy órával később indulni? Nem lehet, szóval az út időtartamára rádiócsendet rendelek el. Ha már felvételről kell néznem, legalább az eredményt ne tudjam előre.
2005-03-20 10:00: Megcsinálják a szokásos CTG vizsgálatot, plusz mivel épp soron kívül itt volt a doki, van egy rendes vizsgálat is a méhszáj 1 centire tágult. A szüléskor ez 10 centi körül van.
2005-03-20 13:30: Ebéd után leülök megtekinteni a futamot. Dalma eközben minden kerti szerszámot megragadva elhatározza, hogy addig dolgozik, míg be nem indul a szülés.
2005-03-20 17:30: A futam után csatlakoztam nejemhez a kertben. Eddigre nagyjából végzünk mindazzal amit aznap meg szerettünk volna csinálni.
2005-03-20 18:00: Megjön az első fájás. Dalma persze nem biztos benne, hogy ez az, de erősen gyanaxik.
2005-03-20 18:45: Második fájás. Megállapítjuk (némi fejszámolást követően), hogy a fájások 45 percenként jönnek. Ha jön még egy pár kapjuk magunkat és indulunk. Nagyon izgatott voltam ekkor.
2005-03-20 19:30: Harmadik fájás. Nekiugrok azon fordulók megírásának, melyek nem tűrnek halasztást. Ki tudja mennyi időm van még.
2005-03-20 22:00: UL-ek feladva, csomagok összerakva. Mármint az én csomagjaim, mivel Dalma és Lenke cókmókja már több, mint egy hónapja állt ekkor haptákban. Kaptuk magunkat mentünk apósomékhoz a kocsiért. Ők kicsit elhűlve fogadtak "Komoly?", mintha nem erre készülnénk jó 8 hónapja. Indulás.
2005-03-20 23:30: Megérkezünk a kórházba. A fájások ekkor már 4 percenként jönnek, ami ijesztően rövid időnek tűnik. A születési részleg nagyon szépen van kialakítva. Még a linóleum padló is olyan színösszeállitással van szegélyezve, hogy elegánsnak tetszik. Az egész új, tiszta, kellemes. Első út a vizsgálóba vezet. Pár perc várakozás után megtudom, nem vaklármáról van szó, szülünk. A méhszáj 2 centi.
Átmegyünk a vajúdóba (ez egy kisebb szoba 4 bőrfotellel, neve is van, valami Dr. Hufnagel Ilona, de nem sikerült pontosan megjegyeznem. Rákötik Dalmára a CTG-t. Most látom először, hogy is megy ez. Két gumipánttal szorítanak a hasra két érzékelőt. A kijelzőn jó esetben megfigyelhető a baba pulzusszáma (140-160), ilyenkor hallani is lehet milyen a szívverése kihangosítva, illetve van egy százalékos érték. Ez eleinte 6-8 körül mozog majd mikor felszökik 30-ra és Dalma szolidan feljajdul rájövök, hogy mit is mutathat. Dalma leszögezi, hogyha ez 100-ra felmegy, abba ő belehal.
2005-03-21 0:00: 2 percesek a fájások. Ennek mi nagy jelentősséget tulajdonítunk, méregetjük is lelkesen, de a végére rádöbbenünk, hogy a kutyát nem érdekli hány perces a fájás, csak az, hogy mennyire van nyitva a méhszáj.
2005-03-21 0:30: Közlik, hogy azért vagyunk a vajúdóban egy, illetve később egy másik kismama társaságában, mert nincs szabad szülőszoba, a hidegfront meghozta a szüléseket. Szóval kitartás, majd ha szabadul fel szoba bemehetünk.
2005-03-21 1:30: Újabb vizsgálat. 3 centi. Úgy tűnik ez még jó darabig el fog tartani. Rákérdezek, hogy szóltak-e már a dokinak, de megnyugtatnak, hogy ez még nagyon korai lenne.
2005-03-21 2:30: A szülésznő úgy dönt, hogy bead egy lazító szurit. Ez segít majd gyorsabban szülni.
2005-03-21 2:45: A fájások látványosan - már amennyire ezt külső szemlélőként meg lehet itélni - felerősödnek. Dalma el is zavar, hogy szerezzek neki fájdalomcsillapítót. Lelomboznak, ez fájdalomcsillapító is. Talán csak nem hat még, mondják. Szerintem csak annyira felerősödtek a fájások, hogy csillapítóval is erősebbek, mint előtte.
2005-03-21 3:00: A fájások közötti szünetek már rövidebbek, mint maguk a fájások.
2005-03-21 3:15: Vizsgálat - 6 centi. A szülésznő értesíti a dokit, és egyúttal megnyugtat engem, hogy sokáig már nem húzzuk, legkésőbb 7-kor meglesz a baba. Addigra szülőszoba is lesz.
2005-03-21 3:30: Dalma ugraszt, hogy kerítsek valakit, mert nyomnia kell. Szaladok de csak egy végtelenül nyugis orvos ücsörög az egyik székben. Aztán előkeríti nekem a szülésznőt, aki úgy tünik nagyon nem érhet rá éppen, mert kezében mindenféle a köznép elsápasztására szolgáló fémszerszámok meredeznek. Elsápadok.
2005-03-21 3:35: Dalma megy a vizsgálóba, utólag méltatlankodik majd emiatt a kitérő miatt. A szülésznő ijedten állapíja meg, hogy a gyerek nem tartja a menetrendet, úgy döntött elindul kifele. "Fussunk a szülőszobára" mondja, de Dalmának nem nagyon van ereje nevetni a futás szó iróniáján. Még nem ájulok el.
2005-03-21 3:40: Az alternatív szülőszobából kipaterolnak egy kismamát, úgy látszik beelőztünk. Dalma alá raknak egy nagy sárga labdát, ezen lehet támaszkodni. Van vagy 60-70 centi az átmérője. Egyébként ez a szülőszoba tényleg alternatív, van benne bordásfal, kád, szülőszékek (a közepe lyukas). Az ágy is francia a szokásos magas lábtámaszos helyett. Mivel a doki még nincs jelen, a szülésznő Dalmát sóhajtásra buzdítja nyomás helyett. Dalma ezért sóhajt. És nyom. Még nem ájulok el.
2005-03-21 3:50: Doki állítólag már csak 10 percre van, amikor megreped a burok, elfolyik a magzatvíz. Szülésznő ekkor már 10 perce valamit fog a szülés várható helyén, és kiáltozik mindenkinek, hogy mit csináljon. Elsősorban zavarja ide a dokit, ha megjön. Én persze próbálok nem odanézni, ám mivel ez egyre kevésbé megy, ekkor pozíciót váltok, és háttal ülök mindennek, kicsit hátrafordulva fogom Dalma kezét. Így csak nyaktól felfele látom. Még nem ájulok el.
2005-03-21 4:00: Befut a doki. Dalmát - mint rosszgyerek a bogarat - hátára fordítják. A labda megy. A doki kezében szúró és vágófegyverek tünnek fel. Elfordulok. Még nem ájulok el.
2005-03-21 4:05: A doki közli, hogy a szemüvege a kocsiban maradt, de semmi baj, majd a szülésznő irányítja, hogy merre vágjon. Kicsit furán nézek, de még nem ájulok el.
2005-03-21 4:10: Minden előzetes várakozással ellentétben úgy néz ki, hogy a vakvágás tökéletesen sikeredik, mert a szülés a végstádiumához közeledik. Még nem ájulok el.
2005-03-21 4:13: Lenke lányom világra jön, majd zaklatottan felsír. Azon melegiben Dalma hasára fektetik, egy törülközővel betakarva, a részletek és az ekkor készült kép ismertetésétől a gyengébb idegzetűek érdekében eltekintek. Na itt már kezdek picit roszul lenni.
2005-03-21 4:20: Kimegyek a folyosóra járni, mert olybá tűnik, hogy nélkülem elboldogulnak, de ha bent maradok, akkor velem már nem biztos. A folyosón egy másik szülésznő meglát. Leparancsol egy fotelba, és hoz inni. Jobban vagyok.
2005-03-21 4:30: Visszamegyek a szobába, kezembe nyomják a lányomat. A beavatkozásnak egy fájdalmas része hátra van még, amit most hajtanak végre, aki tudja mi ez együttérez, aki nem, annak jobb is így
.
2005-03-21 5:00: Lekisérnek bennünket a kórterembe. Kikérem a csecsemőosztályról a lányomat, majd miután megbizonyosodtam felőle, hogy minden a legnagyobb rendben hazaindulok.
Tanulság? Talán eddig Darwin tagadó voltam. No nem mintha nem fogadnám el az evolúció létét, sokkal inkább arról beszélek, hogy én egy emberre sose előlényként, hanem inkább tudatként, jellemként tekintettem. A szülés alatt mindezt kénytelen voltam kicsit átértékelni. Az ember minden tekintetben biológiai lény. Egy olyan állat, aminek különleges tudata van. De azért csak állat.