2003.04.29 18:22
Szerző: pildi
Sziasztok!
Megpróbálom megirni a beszámolót. A topikba és a listára is, hogy mindenki
olvashassa, akit érdekel.
Április 10-én kellett befeküdnöm. Az UH szerint 13-a volt a terminus, menses
szerint 20 lett volna, de azt én is beláttam, hogy annál val. hamarabb van.
10-én bementem, lement a szokásos rutin kör, vérvételtõl ctg-n keresztül a
belgyógyász 20 másodperces EKG-jáig (ennek alapján nyilvánitják mûthetõvé az
embert, röhej) minden. A saját dokim aznap ügyeletes volt, és front lévén telt
ház volt a szülõszobán, szóval õ nem keresett aznap meg. Szerencsémre más doki
sem óhajtott megvizsgálni. Másnap viziten az a verzió hangzott el, hogy
vasárnapig várnak, ha semmi, hétfõn csaszi. Aztán jött a nagyvizit is (péntek
lévén), elõtte elõkerült a saját dokim, és itt már a hétfõig várnak, kedden
csaszi verzió hangzott el. Madarat lehetett volna velem fogatni, annyira örültem
ennek a plusz egy napnak, Bálint születése alapján ugyanis a kedd reális
dátumnak tûnt. Estére sikerült pár jóslófájást is produkálnom, 15 percenként
5-öt egymás után. Na, ez volt a csúcs, szombatra már ennyi sem jutott. Lelkesen
lépcsõztem, simogattam a pocim, beszéltem a babához, és belülrõl hittem, hogy
igenis ez hatásos lesz. Aztán eljött a hétfõ, és sehol semmi. Hétfõn (14)
megnézett az osztályos doki, jellemzõ, hogy eddig senki nem volt kiváncsi rá,
mégis milyen a méhszáj. Viszont a méhszáj totál zárt volt, baba feje
kimozditható (azt hiszem igy mondják, szóval semmi beilleszkedés), semmi nyoma
készülõdõ szülésnek. Baba viszont egyre idõsebb, feltehetõen egyre nagyobb.
Szerdáig kaptam haladékot, szerdára beirták a programcsaszit.
Ekkor igaziból már nem hittem benne, hogy megindul addig. Az, hogy 10 nap alatt
abszolút semmi nem fejlõdött, pedig tényleg szerintem mindent megtettem érte, az
eléggé mély nyomott hagyott. Lelkileg totál instabil voltam, hisz néha nagyon
boldog (pl. mikor párom végre úgy döntött, hogy mégiscsak kiváncsi a lánya
születésére), néha meg totál depi. Hormonálisan tehát kezdtem olyan lenni, mint
egy szülés elõtt álló kismama, de egyébként semmi. Innentõl elkezdtem utánajárni
a csaszi körülményeinek, és annak, mégis miként lehetne utána a lehetõ
leghamarabb babával lenni.
És aztán eljött 16-a is. Eddigre egyébként már jóslóim se voltak... Meg kell
hogy mondjam, mint tudjátok, inkább mindig racionalista voltam, s most ugyan
hittem a van értelme megbeszélni a babával dologban, de ezután újra és méginkább
racionális leszek. Õrült hiba volt bebeszélni magamnak, és piszok fontossá
titulálni a szülés körülményeit. Kicsit olyan vagyok, mint a tápszeres anyukák a
szoptatás dicséretének olvastakor, illetve arra reagálva. Ez egy savanyú a szõlõ
effektus. Piszok szar érzés olvasni, hogy egyesek szerint milyen fontos a
gyerekkel való kapcsolatában, hogy a gyerek akkor született, amikor akart
(kivártak és nem avatkoztak be), vagy hogy rögtön kibújás után mellre került. Ha
elhiszem azt, hogy ezek olyan fontos dolgok, akkor én egy szemét dög anya
vagyok, hogy nem távoztam saját felelõsségemre a kórházból, hogy mégiscsak
kivárjak. Ha viszont mindenáron hinni akarok abban, hogy a baba tudja, mit kell
tennie, akkor azt kell mondanom, hogy õ és a méhem tudták, hogy a heg olyan
amilyen, baba akkora, amekkora, és esetleg tényleg oltári nagy kockázat lett
volna a normál szülés. Esetleg ottmaradtunk volna mindketten, vagy csak
egyikünk. És ehhez képest az, hogy akkor kellett születnie, amikorra eldöntötték
helyette, és az, hogy bizony néhány óra eltelt, mire mellre került, ezek apró
dolgok csupán, és senki ne mondja azt nekem, hogy ezek meghatározó dolgok, mert
azzal csak leir minket. Ezek jó dolgok, jó ha sikerülnek, de nem döntõek.
Néhány jellemzõ a sote-ról. Már a felvétel napján aláiratták velem a papirt a
csaszira való beleegyezésrõl. Filóztam, hogy aláirjam-e, végül megtettem, bár
tény, hogy semmi felvilágositás nem volt, aneszteziológiáról sem, az anesztes
neve még üresen állt a papiron, de velem aláiratták, hogy a még nem is tudták ki
felvilágositott engem a kockázatokról és mellékhatásokról. Aneszteziológia
ügyben további adalék, hogy bár kérdeztem, próbálkoztam, de végül a saját
dokimnak meg egy két más nõvérnek, segédletnek sikerült elmondanom az
aneszteziológiával kapcsolatos aggályaimat, viszont a hátamba bökõ személy nem
vette magának a fáradtságot, hogy elõtte szembõl megmutassa magát, és elmondja,
hogy xy vagyok és ezt és ezt fogom tenni, akar-e valamit mondani. (az megint más
kérdés, hogy papiron ki volt az anesztes, és ténylegesen ki bökött hátba, mert
ez egy gyakorló kórház, el kell fogadjam, hogy alkalmasint medika szúr....)
Szóval e körül lenne mit tenni a sote-n.
Dokim rendes volt, mert rezonált a problémámra. Mûtét közben velem is
beszélgetett, megtárgyaltuk milyen rétegeket vág illetve varr, elmondta, hogy
valóban elég vékony a heg, és ott helyben menet közben, hogy szerinte jó döntés
volt nem várni. A mûtét utáni elhelyezésem ügyében is sikerült azt a verzió
kihozni, amit én szerettem volna (soten erre 3 verzió van: 1. felvisznek az
intenzivre, ez a legrosszabb, ott nem kapod meg a babát, bunkó a személyzet, és
sokára jutsz le a gyerekágyra 2. maradsz a felkelésig a szülõszobán, ez
valamivel jobb, mert pároddal lehetsz, és egy darabig a baba is veletek lehet
3.egyenest a gyerekágyra visznek a mûtõbõl, ez volt az enyém.)
Anikó 11 óra 5 perckor jutott ki a pocimból. Ahogy Snoopy szokta mondani,
nyomást, húzást, feszitést szabad érezni, hát éreztem is rendesen. Ahogy szedték
õt ki belõlem, az kemény dolog volt, kicsi lyukon a nagy fejecskéjét...Nyomták
tolták stb. és én éreztem. Tény, nem fájdalmat, de kemény birkózást a hasamon.
Amikor a feje kint volt, máris hallatta a hangját, majd kicsit elcsendesült,
hogy teljesen kiérkezve megint rákezdjen. A sirására határozottan a
felháborodott jelzõ illett. Amikor kint volt, megnézhettem, keze lába lila volt
("normális újszülött kinézet"), gondolom a hanyatt fektetésem az õ keringésének
sem tett jót. Aztán rendbe tették, utána kicsit megint visszahozták. Ezután a
szülõszobán maradt még, melegedni kicsit, a mûtét alatt végig hallottam a
hangját. Volt ereje rendesen. 3900 g, 55 cm, 38 cm-es fejkörfogat. Na ez
utóbbira mondom azt, hogy lehet, ki se fért volna, Bálint 34 cm fejû volt, de
még gátmetszés után is úgy éreztem, mindjárt szétszakadok. Apgar 9/10 lett.
Velem úgy 12 tájban végeztek, és egyenest a gyerekágyra vittek. Ja, végig
éreztem a mûtét során a matatást, de kibirtam és nem adtak semmi altatót, és ez
oltári különbség volt az ikrekhez képest, akkor kaptam ,és jó kis kápos volt
utána a fejem, most meg tiszta.
Gyerekágyon csúcs nõvérkéket fogtam ki, tényleg rendesek voltak. Ja, olyan
spinállal szúrtak, amivel 12 óra után lehet felkelni. MInt kiderült van 6, 8 és
12 órás tû. Ha van. Merthogy momentán csak 12 órás tû volt. EZ is a mai magyar
egészségügy...
Babát úgy 2-3 óra felé kihozták, Még nem tudtam moccanni, csecsemõsök nem
nyüzsögtek, baba is aludt, esélyem nem volt mellre tenni. De szuper volt vele
lenni, már ekkor bújt hozzám, megnyugodott a közelemben. Aztán kb 2 órát kint
volt, majd elvitték, ekkor kapott cukros vizet is. Estére megint kihozták, ekkor
ugyan még mindig csak feküdni tudtam, de legalább kinkeservvel forogni is, és
nagy küzdelmek árán mellre tettem. Hozzá kell tenni, sose tudtam fekve
szoptatni... Baba szopizott szépen, még bukott is!
Elsõ éjjelre még elvitték. Reggel már felkelhettem, kikerültek belõlem sorra a
csövek, és 6-kor a babát is megkaptam. Innentõl folyamatosan velem volt, csak
fürdésre és orvosi vizsgálatokra vitték el.
Innentõl nem kapott cukros vizet, csak szopit. Piszok lelkes leányzó képes
másfél órákat szopizni. Szobatársak szörnyûlködtek, hogy nem ázik fel a cicim,
én meg csak mosolyogtam. Jól volt mellen, nem kellett félnem ettõl.
Viszont ezért biztos kapni fogok Ibolytól, de azt kell mondjam, azért marha nagy
bátorság kell nem itatni egy ekkora babát. Programcsaszi után, 6 évvel utolsó
szoptatás után, elõtejen kivül tényleg semmi, és igazán szombat volt, amikorra
mérhetõ mennyiségû tej lett. Ez még kevésbé lenne gond, de tény, a baba
gyakorlatilag semmit nem pisilt. Kicsi pirosas folt volt a peluson, amire mondta
a csecsemõs, hogy nyugodjak meg, nem vér, csak tömény pisi. Annyira tömény, hogy
piros. És tényleg, csak cseppnyi volt. Kaki volt rendesen, de pisis pelusaink
száma nulla volt! Nagy súlyú babával meg mertem ezt tenni, de teljesen megértem
azokat, akik nem merik, én is féltem kicsit, nehogy baj legyen belõle.
Persze be is sárgultunk. Anikó az a tipus, mint Bálint és Ilcsi, világos bõr,
világosabb haj, és sárgult ugyanúgy. Viszont gyerekdoki protekciós volt, meg
negyedik baba, lazábban vették a dolgot mint régebben. Saját dokim ugyanis
szombaton hazaengedett, lévén õ maga is csütörtöktõl szabin, Húsvétra nem akart
bent tartani, kedden kellett visszamenni varratszedni. Anikó szombat délelõtt
még 72 órás sem volt, totál határeset. De hazaengedték õt is, meg se bökték a
bilirubin végett (szerintem ehhez kellett a protekció vagy a nagy jóindulat,
mert rendesen sárga volt, és ha bökik, val. olyan érték jön ki, amivel nem
engedik haza, persze lehet, hogy csak bedumálom. Mondjuk aluszékony az nem
volt.). Eddigre már a tej is elindult, keményedett a cicim rendesen.
SZóval szombaton (19) hazajöttünk. Az egész csaszi utáni dologról még: bent
eléggé kinlódtam, kimondtam, hogy én bizony több csaszit (márpedig ez azt
jelenti, hogy több babát) nem óhajtok, pedig viharosan gyógyultam, mégis. Aztán
ahogy hazajöttünk ez is sokkal könnyebb lett, hétfõre már úgy mozogtam, hogy nem
is látszott rajtam a hasmûtét. Keddtõl meg viz is érhette, ez kész megváltás
volt. Most már csak ritkán érzem a dolgot, mondjuk a tüsszentés még eszembe
juttatja.
Szopihelyzet.Szombatra jól bekeményedtek a cicik, jött a nem birja jól bekapni
fejezet. Fejni nem akartam, mert nem akarok úgy járni, mint az ikreknél, amikor
állandóan fejtem, 3-4 dl-ket fagyasztottam, és fejõgép nélkül ki se tehettem a
lábam otthonról. Viszont baba nem gyõzte a dolgokat. Jött egy hét, ami arról
szólt, hogy hol az egyik, hol a másik mellem pirosodott, egyik nap lázasodtam,
másikon nem majd elõlrõl. Közben volt egy adag sebesedés is.
Kb egy hét után eljutottunk oda, hogy a bal cicit alig eszi. Nem sikerül jól
ráharapnia, vagy csak eleve lassabban jött belõle, nem tudom, mindenesetre ebben
a termelés is lecsökkent. A jobból rengeteget tud nyelni, szépen nyugisan eszik.
viszont ezzel együtt most épp kezd beállni a kereslet-kinálat, minden evésre két
cicit kap (ballal kezdjük), és most (kop-kop) 4-5 napja nem pirosodik-csomósodik
egyik sem, le is ürülnek. Balt néha fejem (jobbot nem is tudtam fejni, igaz most
már napok óta nem próbáltam, de ugyanaz a fejõgép, ami ikreknél tök jól ment,
most fájt, féltem tõle, kialakult egy gátló reflex, érdekes, de ballal azóta
megoldódott, jobbot inkább hagyom), de nem sok jön le belõle.
Anikó követi Ilcsit és Bálintot az éjjelekben is. Akár hiszitek, akár nem,
egyhetes kora óta (pontosan) átalussza az éjjelt. Ez 6-7 órás egybefüggõ alvást
jelent. Mondjuk este letenni néha nehéz, leginkább a hasunkon alszik el, de ha
egyszer sikerült, akkor utána alszik reggelig. (11-12 tájban kerül le) tudom,
hogy tejtermelésnek nem a legjobb, de végül is utána mindkét cici 5-ször ürül
napközben, remélem birni fogják. Amúgy nagyokat eszik, mostmár kezd hasfájós is
lenni talán, kaki kicsit zöldesbarnás is. Nem tudom, mennyiket eszik, de miután
30 percet küzd a balon, utána a jobb cicibõl eszik szintén 30 percig, de azt
úgy, hogy szépen ütemesen folyamatosan nyel is.
Általában délelõtt jut még egy kis alvás, aztán ahogy halad elõre a nap, egyre
inkább nincs el letéve, sokszor kézbe se. Ilyenkor a cicin is csak cumizik, na
azt szeretne, olyankor elszundit, aztán ha leteszi az ember, akkor rögtön ébred
és sir. Ismerõs valakinek???!!
Azóta védõnõt is ismerem, tegezõdünk, 4 gyereke van, bár nagyok. Belátja, hogy
sokat nem tud újat mondani, bár próbálkozik. Egyelõre végzeteset nem tett, bár
nem tudom,minek jön hetente... Súlyos hibája, hogy ahogy elsõre jött, rögtön
éreztem rajta a bagó szagot, és ez nálam nem egy nyerõ tulajdonság.
Srácok többnyire élvezik a babázást, Ilcsi a leglelkesebb, aztán Bálint. Gergõ
nem akarja kézbe venni, és rajta mutatkoznak leginkább testvérféltékenység féle
tünetek, ki gondolná, hogy 7,5 évesen is van még ilyen. Leginkább mind azt
kinlódják meg, hogy kevés idõm jut rájuk (tudom, sok mindent lehet szopi közben,
és remélem fog is menni, de most még küzdünk sokat, hogy a bal cicin ne csak
cumizzon, avagy ha épp jön a tej, akkor ne kezdjen tekeregni emiatt stb., ezt
jobb kettesben), pláne ha udvaron akarnak valamit, és sokszor napokat kell
várniuk, mire valamit meg tudok csinálni nekik. Ilcsi nagyon aranyos, többnyire
beveszi a nagylányt, segit mindenben, és egész jól dajkálja a húgát, egyre
nyugodtabban adom a kezébe.
Páromnak pont egy rakás melója van odabent, ez nem túl szerencsés, anyám hozza
haza du a srácokat, plusz segit ha kell, viszont én nem jól viselem a
nagyszülõket itthon, szóval elég frusztráltra sikerülnek a dolgok. Ezen még van
mit fejlõdni.
Cumi ügyben is küzdés van, hiszen a cicit is sokszor csak cumizni kéri (napi 7-8
óra valódi szopás mellett...), párom meg ugye mit tegyen a szájába... én meg
hajtok, hogy az most nem hiányzik még ráadásnak, nem könnyû a feladat.
Na, azt hiszem, ennyi most elég egyszerre. Igyekszem olvasásban utolérni a
dolgokat, és akkor irok újfent.
SZiasztok:
Ildi
Ildi
Húsvét után szerdán megyünk kontrolra, akkor jár le a szobafogság. 
Zitanéni amikor belépett nem tudta mit csináljon , mert majdnem elröhögte magát. Attól mondjuk nem , hogy többen is felébredtek. Szerintetek hogy gyõzzem meg , hohgy a télapó alszik és már a nyuszi az aktuális? Nem akarja megérteni! 
