Sziasztok!
Norci!
Eddig nem szóltam hozzá a rosszulléteidhez, mert sokan bíztattak, de látom, hogy nem sokat javult a helyzeted.
Én is azon kevesek közé tartozom, aki bizony nagyon rosszul volt az elsõ idõszakban, többször le kellett szállnom buszról, metróról, mert a reggeli visszaköszönt. És igen, szerintem is van benne valami pszichés dolog, mert én is minden reggel úgy indultam el otthonról, hogy csak érjek be valahogy, ússzam meg. És érdekes módon, mikor nem kellett korán kelni, nem kellett menni sehová, akkor nem is hánytam. Amúgy két hónapon keresztül minden reggel 2x sikerült! Tényleg nagyon vacak érzés, én õszintén szólva sokat sírtam emiatt, mert hát ez a hányás dolog korábban is nagyon megviselt. Átalakult a "nõi táska" tartalma is, min. 2 zacskó, keksz, ropi, rágó, cukorka stb... Az utolsó pillanatig kísérleteztem, hogy mivel kerülhetem el. Aztán a 15-16. héten, amikor Olaszországban nyaraltunk, semmi nem volt. Mindent meg tudtam enni, abszolút nem voltam rosszul. Mikor hazajöttünk és újra elkezdtem dolgozni, ott folytattam, ahol abbahagytam. De szépen lassan lecsökkent heti 2-3 alkalomra, aztán a 20. hétre teljesen elmúlott. A babát már a 18. héten éreztem mozogni, de akkor még volt néhány gyenge pillanatom.
Az igazat megvallva, tökéletes azóta sem lett a helyzet, mert a reggeli fogmosás még mindig nehezen megy. Szerintem, ha elhagynám magam, megint visszaköszönne a reggeli.
Egyetlen dolgot tudok még hozzátenni ahhoz, hogy tarts ki, hogy ha a babád megszületik, minden kínlódásért kárpótolni fog!
Szerintem az én esetem sem volt egyszerû, de én akkor is vállalom a következõt is, ha megint meg kell küzdenem a rosszullétekkel.
Fel a fejjel!
Bocsi, hogy ilyen hosszû lettem, remélem tudtam egy kis bátorítást adni!
Pussz,
Zafi (34)