Sziasztok!
Rengeteget írtatok!!!
Alig győzi az ember lánya visszaolvasni.
Palika alszik, úgyhgoy van egy csepp időm.
Szoptatás
Én nagyon sokat szenvedtem a szoptatással. Vagyis nem így igaz. Palikával szenvedtem, ugyanis rettentően lusta volt. Állandóan elaludt a cicimen, és persze nem evett eleget, de egész nap rajta lógott volna. Végül is sok-sok kísérlet után 3,5 hónaposan kapott pótlást tápszerből, majd 6 hónaposan abbahagyta teljsen a szopizást.
REmélem a pocakomban lakó babuci nem lesz ilyen lustácska, mint a testvére!!!
Depresszió
Szülés után én is depressziós lettem egy kicsit. Folyton sírtam, örömömben, bánatomban, csak úgy. Még szerencse, hogy a párom rendesen mellettem állt.
Mellek
Nekem most legalább belenőnek a bőrükbe
ami jó pár számmal nagyobb rájuk, az előző terhesség-szoptatás óta. A második gyerek után kénytelen leszek megcsináltatni őket (már ha lesz miből, mert állítólag már az sem ingyenes) mert a bokámat fogják verdesni.
Ma rizses-húst főztem, és úgy bekajáltam belőle, hogy alig tudok mozogni.
Vasárnap elutazunk Erdélybe, úgyhogy nem leszek én sem vagy egy hétig legalább. Addig még igyexem jönni, de ha nem, akkor el ne felejtsetek ám!!!
Ja! Én sem ébresztettem fel éjszaka Palikát sosem. Egyszer, két hetesen aludt 22 órától 5-ig, én meg majd' meghaltam,hogy vajon beteg?! Ráadásul a melleim is bedurrantak, úgyhogy azok sem hagytak aludni. Nos, azóta nem igazán volt példa arra, hogy egy ilyen alvást produkáljon a drága gyermek.
Babona
Az első gyereknél egy kicsit babonásak voltunk, de már a 30. hét környékén összevásároltunk mindent. Ja, meg valahogy ilyen tájban vettünk hét tök jó body-t, de eltettem, mintha nem is lenne.
Most nem is gondolunk a babonára. Tele vagyunk babaholmival, ez lenne aztán a nagy balszerencse, ha hinnénk benne!
Szegénykéim!
Nem jövök valami sűrűn, de akkor egy egész kisregénnyel terhellek benneteket. NÉzzétek el nekem légyszi...
pusz