Hűha, eséllyel indulok a 100. oldal lap első helyezettért!
Timinek azt hiszem még nem is írtam, hogy nagyon szorítok!!!
Én csak ámuldozok, hogy vidéken mennyivel olcsóbbak a foglalkozások, én egyszer voltam Linával (nem ringató volt, azt hiszem csiri-biri), mondjuk még kisebb volt, ma már biztos jobban élvezné, de nekem a nőci sem jött be, aki tartotta. És 1200 ft volt, talán 1 óra, de még az is lehet, hogy csak 45 perc. Bérlettel lett volna 900.
Néha én is nagyon ellustulok, jól elvagyunk itthon is, bár kétségtelen, hogy 11 körül viszont „megbolondul”, akkor muszáj elmenni bóklászni. Ha nem is tudunk játszózni, Lina nagyon bírja a bolyongást is.
Lina is nagyon udvarias kiscsaj, a bocsánat és a köszi nagyon megy neki, és mindig a megfelelő szituban használja. Most kezdem (ezt tudatosan) tanítani neki, hogy ha szeretne valamit, akkor ne üvöltsön, hanem mondja azt, hogy légyszi. Azt mondjuk sosem figyeltem (talán nem is igazán volt jellemző), hogy milyen esetleges hangtévesztései vannak, de érdekes módon a cipő neki picő, de a Vilmosbácsi Pék című dalában a cipó viszont cipó.
Egyébként nem azért mondom, hogy dicsekedjek (dehogynem!) de nagyon szépen beszél, és folyamatosan. Nem olyan rég volt meg az első 6 szótagosa, van 1 nagyon kedves barátnőm, az ő nővérétől kaptunk ruhákat meg kiscipőt, mondtam neki egy szandira, ami nagyon megtetszett neki, hogy kitől kapta. Ezt ismételte el, „Ani dotto néni” (doktor néni). De mindent kommentál. Ami még nagyon megy neki, az az utasítások kiosztása. „Keje mama”, „Mama csücsü ide”, „Mama be”, „Mama simi”. Egyébként nem csak tárgyak és igék szerepelnek a repertoárban (na meg az udvariassági formák), hanem olyanok is, hogy „mögö” és „után”. Ja, udvariaság: ha átmegyünk a zebrán és megáll nekünk egy kocsi, ki nem hagyná, hogy odaintsen a kis kezével és azt mondja, hogy „kösz”. Annyira nagyon vicces, egy csomószor van, hogy látom, hogy az autóban is nevetnek rajta.
Egyébként egy kis zsarnok. Múltkor valami miatt sírt, mondom neki, hogy gyere, megvigasztal a mami, és fölvettem. Erre nem sokkal később elém áll, neki áll „műsírni” (az a bizonyos könnyek nélkül, csak áááázott), emeli föl a kezét, néz rám és mondja „Ina sír, mama, igasz” (vigasztalj meg).
Lina is szokott éjjel beszélni, a „tejci”-t már régóta mondja, most az a legújabb, hogy ha ki van takarózva, akkor felsír, hogy „bebú” (bebújik, vagyis takarjam be). És érdkes, mert néha olyasmit kiabál, hogy azt gondolnám, valami rosszat álmodik, ez lehetséges? Ki mit tud erről? A múltkor azt kiabálta, hogy „mama keje” (gyere), meg azt is hogy „Ina, mezzé” (megnézi).
Bocs, hogy amikor jövök, akkor is főként Lináról írok (bár azért remélem megértitek), de ahogy Timi írja, nekem is sorban jutnak eszembe a dolgok, ahogy olvaslak titeket.
Orsi, nem értem miért nem tetszel magadnak pocakkal. Annyira csinos vagy. Vedd már észre, hogy mindenki csak dicsér, sikerül lassacskán meggyőznünk??
Momoska, a túrógombócod nem az aludt tejbe kevert búzadara megfőzve, édesítve? Mert nálunk az nagy menő, és az is irtó egyszerű és gyors. (Mondjuk túró effektíve nincs benne, ettől meg még olcsó is, viszont nagyon finom.)
A 2 éves ajándékon még nem is gondolkodtam el (beleértve a karit is), bár a vonat már nekem is eszembe jutott. Viszont nektek, lesz 1-2 kari ötletem, csak most már fáradt vagyok, nincs kedvem részletezni. Ja, és nem 2 hónap múlva jövök legközelebb, hogy el is mondjam, mik azok.
De jó, Kora, hogy neked mondja Levi, hogy ügyes. Nálunk többnyire magát dicséri meg ezekkel a szavakkal, meg ha cipel valamit, akkor azt is szokta mondani, hogy „Ina erős”.
Most olvasom Momoska a túrógombi receptes. Ez tényleg túrós, nem hangzik rosszul ez sem.
Borisz szerelmes megnyilvánulásait nagyon bírom, várom a következő epizódot!
Ja, és Orsinak boldog névnapot! (Bár most nézem, hogy már 22-e van, pedig én még 21-én leültem a géphez.)