Hahó!
Itt vagyunk, élünk, csak valahogy az írás olyan nehezemre esik mostanában, inkább csak funkcionálisan netezek, ha van valamire szükségem, akkor írok. De majd a talin mindent bepótolok és nem hagylak majd titeket szóhoz jutni.
Ann,
azért nem ment még mail, mert tegnap kaptam vissza a húgomtól a könyvemet, amiből teljesen pontosan ki tudom nézni a dolgokat. Lenne viszont egy kérdésem, mennyire ismered a Callanetics gyakorlatokat? Elég, ha csak utalok rájuk, és leírom, hogy miből mennyi kell (Gabinak ezt csináltam, de nem mindegyiket ismerte fel, szóval még vele is kell ez ügyben értekeznem), vagy kéne a leírásuk is? Ez utóbbi esetben ugye tovább tart a dolog, mert be kell gépelnem, de ha úgy jobb lenne, akkor szánok rá időt (de akkor tornázzatok!).
Rólunk két sor: Gabi még mindig 3-4-et lép egyszerre, szerintem csak rá kell éreznie, és elindul. Ez mondjuk elég nehéz, ha a nagyszüleivel van, ugyanis ők gyakran vezetgetik kézenfogva. De úgy vagyok vele, hogy ez végülis elenyésző mennyiség ahhoz képest, hogy én meg egyáltalán nem vezetgetem, szóval rájuk hagyom.
Tegnap voltunk strandon, jól leégett a vállam. Gabi egyáltalán nem égett le (mivel őt még itthon bekentem), és nagyon élvezte, pedig nem engedtem beleülni a vízbe, csak a szélén lépkedett, meg lezuhanyoztuk. De nagyon élvezte a tömeget.
Ezzel kapcsolatos kérdésem: nálatok is állandóan az van, hogy az emberek megállnak babázni? Odajönnek, integetnek, sőt (amit mostanában egyre kevésbé tolerálok) simogatnak.
Tényleg, nincsen valakinek valami jó ötlete, hogy hogyan szóljak kedves emberekre rá, hogy ne simogassák a babát? Vagy csak én vagyok ilyen simogatásellenes? A legrosszabb az, hogy tényleg kedvesek, meg minden, meg Gabi is barátságos velük, nem zavarja a dolog, csak valahogy nálam telik be szép lassan a pohár ez ügyben. Szóval valami olyasmi mondat kéne, amelyik nem bántó. (Egyébként főleg idősebbek és gyerekek simogatnak, olyan ez, mint az állatkerti simogató.
Bezzeg akkor furán néznének rám, ha én kezdeném simogatni az ő hajukat, karjukat vagy lábukat, hogy milyen aranyos.) Na, ez egyébként azért jött most elő belőlem ilyen élesen, mert a strandon volt egy számomra nagyon unszimpi bácsi, aki szintén leállt velünk egy simivel egybekötött beszélgetésre. Én meg, amilyen alapudvarias vagyok, nem szoktam elküldeni az embereket. De miért is nem, kérdem én. Nyuszi volnék? Fontosabb számomra más meg nem bántása, mint a saját jó közérzetem? Na jó, abbahagyom az önelemzést, a lényeg a lényeg, ötleteket várnék, légyszilégyszilégyszi!!!
Na, még a képekre egy-két reakció: doboló Barni nagyon ügyes, és a tortája sem rossz összedobott tortához képest
, állatkertező Benci nagyon édes, különösen az unokatesójával
, csúszdázó és kukucskáló Bence és Anna is aranyos, nagyszerű, hogy Annának már nem kell gipsz
, pucér Ádi is nagyon drága, de tényleg a pumpával a legtutibb
, vigyorgó és labdát evő Hami egyszerűen csúcs
, a fogacskákat nagyon sajnálom
, Robó roppant komoly a kisvonatban, ahogy egy nagyfiúhoz illik
, Beni és Zsoma kettőse nagyon tetszik, lehet, hogy ez egy jó barátság kezdete
.
Na, megyek, megpróbálok visszaaludni még egy kicsit, hátha...
Zsizsa