Gigikém, és mindenki akit ez érdekel!
Így tudom megoldani a dolgot, mert magamtól ezt meg nem jegyzem!
Ez a Péterfy honlapján található, ebben a korházban biztos, hogy ezt csinálják:
Tapasztalataink
a Misgav Ladach féle császármetszéssel
és a Joel Cohen féle hasmegnyitással
A császármetszés egyike a leggyakrabban végzett műtétnek. A beavatkozás technikája lényegében évtizedek óta változatlan. A has megnyitása alsó középső metszéssel, vagy ma már gyakrabban Pfannenstiel szerinti behatolással történik. A méh sebének zárására rutinszerűen egy rétegű csomós, vagy két rétegű csomós-tovafutó kombináció használatos. A fali és a hasi hashártyát csomós vagy tovafutó öltéssel egyesítik. A has sebét rétegesen szokás zárni, Pfannenstiel behatolás esetén általában fascia alá helyezett szívódrain hátrahagyásával.
A szokásos módon végzett műtét átlagos ideje 40 -100 perc. A felhasznált varróanyagok és a szivódrain összköltsége sem elhanyagolható, különösen ha ezt az évi műtétszámra számíjuk.
Régen felmerült a gondolat, hogy nem lehetne a császármetszést gyorsabban, olcsóbban és nem utolsó sorban a beteg számára kevésbé megterhelő módon végezni.
Az eddigi gyakorlattal szemben igazi alternatívát Stark professzor és munkatársai ajánlottak, akik nagy anyagon bizonyították, hogy a császármetszés világszerte elfogadott technikájának számos olyan lépése van, amely hátrány nélkül elhagyható. Az általuk bevezetett módosítások nagy része részleteiben ismert volt, de együttes alkalmazásuk és nagy anyagon való kipróbálásuk egyértelműen az ő nevükhöz fűződik. A műtétet ezekkel a változtatásokkal lényegesen gyorsabbá, egyszerűbbé, olcsóbbá és nem utolsó sorban a beteg számára is kevésbé megterhelőbbé lehet tenni.
Az általuk javasolt módosításokról számos közleményben számoltak be, valamint a világ különböző országaiban, így hazánkban is bemutató műtéteket tartottak. Ezek alapján és a műtéti technika helyszíni tanulmányozását követően vezettük be osztályunkon a Stark és munkatársai által javasolt császármetszést, amelyet ő munkahelye neve után, Misgav Ladach féle módszernek nevezett és a Joel-Cohen féle hasmegnyitással párosított .
A császármetszés Stark és munkatársai által ajánlott metodikája a következő lényeges pontokban tér el a megszokott technikától:
a hólyag peritoneum mobilizálása mérsékelt,
a méh sebét tompán nagyobbítjuk,
a méhet a hasfal elé emeljük és sebének ellátása egy rétegben akasztott tovafutó varrattal történik,
a fali és a hasi peritoneumot nem egyesftjük.
A Joel-Cohen féle hasmegnyitással kombinált esetekben további eltérések:
a bőr alatti zsír és erek érintetlenül hagyása,
a rectus izmok tompa széthúzása, tápláló ereik megőrzése,
a fascia tovafutó varrattal egyesítése,
draint nem hagyunk hátra,
zsírba öltést nem teszünk,
bőrt csak szituációs öltésekkel egyesítjük.
A bevezetett változtatások következő előnyökkel járnak:
a műtét lényegesen megrővidül, az átlagos idő 10- 20 percre csökken (az operatőr gyakorlottságától és a szituációtól függően).
a műtét költsége a hagyományos beavatkozás töredéke (csak a méh és a fascia varrat költségével kell számolni),
az atraumatikus hasmegnyitás után a műtét utáni fájdalom lényegesen kisebb, a beteg a beavatkozást követően 3-4 óra múlva felkelthető normál étkezésre állítható és a kórházból hamarabb elbocsátható.
A Misgav Ladach metódus szerint végzett császármetszéssel kapcsolatban két lényeges aggály szokott felmerülni. Az egyik a méh egy rétegű tovafutó varrata. Sokan ezt nem tartják megfelelőnek, félve a méh üregének elégtelen zárásától illetve a kialakuló heg későbbi elégtelenségétől. Ezzel szemben, először jól kontrolált állatkísérletekből, majd később a klinikai adatokból, egyértelműen kiderült, hogy a méh varrata akár egy- akár többrétegű, akár csomós, vagy tovafutó, a műtétet követő 3-4 órában a méh erőteljes összehúzódása következtében meglazul. Így a varratsor (vagy sorok) szerepe főleg az aktuális hemosztázis és nem a későbbi heg szilárdságának biztosítása. A másik fenntartás a hashártyák egyesítésének elhagyása. Sokan úgy tartják, hogy az intraabdominális összenövések megelő;zése érdekében törekedni kell arra, hogy minden területet hashártya fedjen. Valóságban ez nem így van, mert a hashártya máskép viselkedik mint egyéb szövetek. A peritoneum a fosztott területekre spontán rákúszik, megelőzve ezzel az összenövéseket, míg ha varratokkal kívánjuk ugyanezt biztosítani, a feszülés miatt vérellátási zavarok léphetnek fel, melegágyát biztosítva az adhézióknak.
Ugyanez lényegében igaz a hasi peritoneumra is. Egyesítése, megfelelő fascia zárás esetén felesleges, amit jól bizonyít, hogy ismételt laparotomia esetén az előzőleg nyitva hagyott hashártyát zártnak találjuk akár egyesítettük az előző műtétnél akár nem.
Összefoglalva megállapítható, hogy a hagyományos császármetszés technika fentiek szerint módosítása számos előnnyel jár. Azok az aggályok amik a metodikával kapcsolatban felmerültek, a gyakorlatban nem igazolódtak. Ezzel magyarázható, hogy a Misgav Ladach féle császármetszés az egész világon így hazánkban is gyorsan terjed.