2004.01.10 22:26
Szerző: manóka
Na, szia mindenkinek!
Végre, egy kicsit tudok itt időzni, a gyermek megszoptatva, inkább letettem ide magam mellé, így jobban alszik, és én is tudok nyugodtan írni.
Szóval, azt döntötték kedves kollégáim dec. 29.-én, hogy nem várhatunk tovább, a vesém és a májam eléggé kész volt, szülésmegindítás.
A méhszéj, az reménytelen, így 30.-án reggel kaptam zselét, meg egy kis manuális burokleválasztást, amivel elkezdődött a dolog. Hát, mit mondjak, a következő 1 órában, amikor feküdnöm kellett, hogy a gél ne follyon ki szó szerint úgy éreztem magam, mint aki minden pillanatban be akar sz.rni, csak nem lehet, és nagyon vissza kell tartani. Aztán pár óra, ami iszonyatos fájdalom, de sokat járkáltam, zuhanyoztam a derekamat meleg vízzel, lógattam a hasam, így kicsit jobb volt. Háromnegyed 10-kor burokrepesztés, ezután kezdődött a "normális" fájás- fájásszünet periódusa, ami azért már kicsit jobb volt, mert volt, amikor nem fájt. Aztán kitalálták az EDa-t. Én nagyon nem akartam, mert a tűszúrástól nagyon félek. És hát tudom, hogy mekkora tűt szúrnak az ember hátába... De mivel a drága főorvosunk maga ajánlotta fel, hogy megcsinálja, úgy éreztem, ha mégsem fogadom, esetleg megsértem. Hip-hop nagyon ügyesen megcsinálta, és nagyon jó is volt, mert egy jó fél órácskát pihengetni is tudtam vele. Messze nem volt vele olyan rossz érzés a fájás, mint előtte. De aztán már nem volt több pihenő idő, mert a gyermek ott volt a szülőcsatornába, nyomni kellett. Igen ám, de nekem két nyomás után jött a jó kis nyomorsam, elkezdtem nem is kicsit hányni, és az önkéntelen hasprés hatására meg is lett az én drága fiacskám. Szóval, a gyermek az gyönyörő, az bűbáj, tündér. és olyan jó érzés, amikor a kis nedves testét a hasamra tették. Szerencsére, el sem vették, míg a gátmetszés sebét el nem varták. Az meg egyáltalán nem fájt, köszönhető ez az EDÁnak is. A gyermek rögtön szopott, azóta is nagy szopcsis, szerintem szépen fejlődik. Teszek képeket fel.
Rossz emlékeim nincsenek, minden úgy sikerült, ahogy elterveztem, a férjem is ott volt velem, bár eléggé halálraváltan, de olyan jó volt nézni az ő örömét is. Az, hogy milyen is volt pontosan a fájás, már nem is emlékszem, mintha valami lepel borítaná, de, hogy még szeretnék több gyereket, az biztos. Meg lehetett csinálni, sikerült is, és büszke vagyok mindenkire, aki segített nekem.
Utána egy napig olyan érzés volt, mint aki egy gyermeket nyomott ki magából, és ott lent minden szétment, de két nap alatt ez az érzés is rendeződött. Én a sebet naponta 3x jól megzuhanyoztattam, így a fonal is megpuhult, és nem nyomott.
A szoptatás is megy, tejcsárdának érzem magam, mert folyik mindenhová, éjszakánlént minden csupa tej.
Mindenkinek ilyen szülést kívánok, akkor szerintem nem is lenne panasz.
Reé Ines,
Nem irigyellek, hogy így a cél előtt kell elég kellemetlen tortúráknak kitenned magad, nem lehet kellemes dolog.
Bella,
sajnálom, hogy végül is nem tudunk együtt járni NST-re, de én már nem cserélnék veled! Vigyázz magadra, és írj, ha megvan a kicsi!
manóka