Sziasztok!
Ayse
Bocs, csak most olvasom, nem voltunk itthon egész nap. De kaptál választ, én meg úgysem tudtam volna...
Nszoke, Barbi, Nyúlné
Köszi a 22. kerületes hozzászólásokat, most ez a legszimpibb, ha ez nem, akkor utána Diósd. Szeretnék a városban maradni, nem szeretnék továbbra sem vezetni / kocsit sem szeretnék külön venni emiatt/, de szép helyen szeretnék lakni. Remélem, hamarosan megtaláljuk. Ha tudtok konkrét ötleteket pl. a 22. kerületre vonatkozóan adni / hol nem szabad venni házat, mire kell figyelni, mire számítsak, stb./, jöhet priviben. Köszönöm!
Benianyu
Vihar+Kocsi
De a képek nagyon jók!
Műtét: Nekem volt egy epeműtétem felnőtt koromban, akkor is előző nap be kellett feküdni / reggel volt egy vérvétel, valamikor jött az alatatóorvos, oszt ennyi.../, és embertelenül idegesített az az egy nap. Pedig felnőtt voltam, és még csak nem is utáltam kórházban lenni. De láttam a szobatársaimat érkezni a műtétről, láttam, mi vár rám, és többször rámtört még a halálfélelem is. Talán ez gyerekeknél nem fordul elő, de nekik meg annyiminden más megfordul a kis fejükben! Szóval egyetértek: tök fölösleges.
And
Az egészségügyes véleményeddel teljesen egyetértek, már azt hittem, én vagyok az egyetlen, aki így gondolkodik... Nyilvánvaló, hogy fájdalmas dolgok is történnek, nem mindig tudjuk, mit miért tesznek, de bízni kell, hogy jobb lesz, az tuti, hogy így nem maradhat. És ha ez egy egyszerű dolog lenne, akkor már évekkel ezelőtt elkezdték volna.
Totka
Nagyon szurkolok az aláírásgyűjtés eredményességéért, ez igazán jó hír! És igenis ezt kell csinálni, fel kell venni a kapcsolatokat a cél érdekében, hiszen most Rólatok van szó!
Kozmetikus
Nyúlné
Nszoke
Nagyon jót mulattam én is a "hol is lakik Nyúlné tulajdonképpen?"- párbeszéden. De kicsit el is szontyolodtam, ugyanis az egész félreértés egy nyelvtani hiba miatt történt: Nyúlné nem a 11kerben lakik / vagy ahogy itt elhangzott: a 11-ben/, hanem a tizenegye
dikben, a 14 szám alatt / vagy 14-es szám alatt/.Így máris mindenki érti, ugye?
Bocs a tanítónéniért
Nyúlné
Bocs, biztos felületesen olvastam, amikor a filmről írtál. Ugye, milyen jó? Tesóm mondta, hogy jó kis bőgős film, ennek hatására én nem bőgtem, de tudtam volna, csak mivel számítottam rá, "megembereltem magam"
Bodza
Képek naggyon édesek megint
Zsuzsa
Nálunk sincs még rajzolás, igazából még Balázs is csak most kezdi. Firkál már régóta, de nem érdekelték az alakok sosem. Most sem lehet fölismerni, mit rajzol, de az ákombákomokba belemagyaráz mindent
Gergő is firkál, tetszik neki, hogy nyomot hagy a lapon, de ennyi. A filctől tiszta tinta lesz minden, a ceruzával nehezen bánik, a zsirkrétát ő is megeszi. Én sem tudom, mivel kéne próbálkozni.
Rokica
Összeszorult a szívem, ahogy olvastalak
Nem tudom, én hogy bírnám ezt a helyedben. Balázs 4 hónapos volt, amikor 3 napot a Bethesdában töltöttünk, de igazából csak az első napon voltak szurkálások, vizsgálatok. Azokat végigbőgtem. Most meg odaképzeltem Gergőt Zsuzsa helyébe...
Persze minden lehetne még rosszabb, hiszen akár Szilvi születése után is történhetett volna mindez. Istenem, legyen már minden jó Nálatok!!! Persze már rég nem olvasol...
Jó kis napunk volt ma. Apa előre szólt, hogy muszáj dolgoznia, nagynéném meg hívott tegnap, hogy menjünk át, olyan régen látott bennünket. Átmentünk ebédre / Kőbányára/, unokatesómat is odahívta a két fiával, őket se láttam legalább fél éve már. Balázsnak extra sokáig tartott a feloldódás, viszont Gergő aludt egy jót, és utána azért mindketten jól érezték magukat. Én meg pláne
Balázs tegnap balhézott, hogy ő aztán nem megy, én meg megmakacsoltam magam, hogy nem lehet minden úgy, ahogy ő akarja. Annyira elegem van az egyedül töltött hétvégi napokból, és tényleg szerettem volna a kedves rokonaimmal találkozni. 15 évvel ezelőtt náluk laktam 9 hónapig, unokatesóm kisfia akkor született, úgy szerettem, mint a sajátomat, nagyon odavoltunk egymásért
Ez a srác most 190 centi magas, bajusza van, mély hangja, és nagyon aranyos
Kissé olvadozva néztem, ahogy a két fiú / a kisebb 12/ odabújik anyjához, sutyorognak, pusziszkodnak, nevetgélnek. És mindkét fiú hízeleg a nagyanyjának, amikor beszélnek vele, fogják a kezét. Annyira tetszett! És persze kicsit már magunkat láttam sok évvel később...
Belenéztünk az esküvői videójukba. Hogy mindenki milyen fiatal volt! Azt hittem, nem is változtam sokat az érettségim óta. De a férjem is, én is, mint a kölykök
Bocs, kicsit elkalandoztam...
Szép estét!
Judit