Sziasztok!
Boti!
Boldog névnapot!
Annácska!
Ne add fel, nekem a Dévával az utolsó nst-n a fájástevékenység szinte tök egyenes volt, és mire hazaértünk (kb. 10 perc) már indultak is a fájások, aztán már meg se állt!
Az szuper, hogy minden tökéletes!
Mamacka!
Nagyon tetszenek a képek! Ezek a tisztalelkű férfiak! Én is fehér tulipánt kaptam, mikor a Déva született.
(Az a kedvenc virágom.) Lakás is nagyon szép, jó, hogy ennyi idő után végre sikerült beköltözni!
Kicsit mesélj is majd, milyen Andorral az élet?
Cory!
Copfos Lizi gyönyörű!
Dokinő jó fej a fülcseppel! Nem hiszem, hogy ez csak nálad okoz problémát!
Eszter!
A bunkó! Ilyenkor az ember legszívesebben felvilágosítaná, hogy azért van ott, azért kapja a fizetését, csak hát utána ugye otthagyni a gyereket...
Tejre most nem is panaszkodom. Eldöntöttem, hogy nem stresszelem magam, ha nem eszik a kölök, hát nem eszik. Naponta egyszer-kétszer azért fejtem, hogy fönntartsam a termelést, meg bevettem pár More milk plus kapszulát, utána pár napig dőlt a tej, most meg egész jól beállt, és végre a kisasszony is hajlandó kb. ötször szopizni egy nap, most újra kerekedik is.
Névadásra tegnap föladtunk egy újabb kérelmet, amiben leírtuk, hogy hindu név a Deva, és Monica Bellucci lányát is úgy hívják, és mi is szeretnénk.
Képzeljétek! Szerdán voltunk Diósdon, és hazafelé Keve mondogatja, hogy miket lát. Egyszercsak a körforgalomban azt mondja: Budapest tábla. Kérdezem, hogy azt hol látja, és megmutatta! Ez azért furcsa, mert egy csomó mindent felismer leírva, amiket mondtunk párszor neki (Ikea, Spár, Tesco, Thomas...), de nem emlékszünk, hogy a Budapestet valaha is mondta volna neki valamelyikőnk. Teljesen elképedtünk tőle.
Keve-száj:
Kapott csokit, amivel össze-vissza kente az arcát, kezét, mindenét. Olyan aranyos volt, mondtam, hogy lefényképezem. Erre elkezdett szívszaggatóan zokogni. Én vigasztaltam, de ő csak sírt. Mondom neki: Kicsim, hát az nem szégyen, ha az ember arca csokis.
Erre ő egy pillanatra abbahagyta a zokogást, és baromi határozottan kijelentette: De igen, szégyen!
Kicsomagolom a Dévát a pelusból, Keve odanéz, és elborzadva azt mondja: Új Isten, Déba! Mennyit kakáltál!