Sziasztok!
Ma reggel voltam ÚJRA vérvételen mert valamit nem néztek meg a múltkor, a vizeletemben pedig túl sok volt a fehérje, azt meg kellett ismételni. Remélem minden rendben lesz. Nekem is van nyaki redő UH-ra időponton, aug 15-re.
Viszek kazettát, állítólag 2000 forintért felveszik. David akkor éppen Amerikában lesz, sajnos nem tud velem jönni. Zsuzsával kétszer voltunk ilyen 4D ultrahangon, hát jó drága, de akkora élmény! Először olyan 20 hetes terhesen, akkor még elég múmiásan nézett ki Zsuzsa, utána már egy kicsit túl későn, a 36. héten, amikor már csak a hatalmas hörcsögpofija fért bele az UH látóterébe.
Meg is jegyezte az ultrahangos, hogy micsoda kis kövér pofija van!
Az is volt.
Kami:
Zsuzsa ugyan véletlenül csúszott be, de azért lényeges különbségek vannak. Egy, hogy én akkor már 30 éves voltam, megélhetéssel, élettel és tapasztalattal a hátam mögött. Kettő, hogy a párom szintén akart gyereket. Három, hogy egymástól akartunk gyereket, csak kicsit később, hat hónappal azután akartunk elkezdeni próbálkozni anyagi meg minden más praktikus okok miatt, de mi NAGYON akartunk gyereket, valószínűleg ezért is voltunk felelőtlenek és így "csúszott be" Zsuzsa. Pont aznap mikor David megkérte a kezem.
Tudtam én, hogy pont esedékes a peteérés, be is vettem utólag ilyen esemény utáni tablettát (rendesen, nem megkésve), de Zsuzsa megkapaszkodott.
Állatkás sztori:
Nekem két macskám volt mikor Zsuzsával teherbe estem, az egyikük sajnos beteg lett és elpusztult mikor 6 hónapos terhes voltam. Nagyon megsirattam.
Még Amerikából hoztam ezeket a cicákat, több mint 10 éve járták velem a világot. A másik cica bekattant mikor a társa eltűnt, és olyan patáliát csapott itt a lakásban, hogy nem lehetett mellette megmaradni, úgyhogy Anyukámnak adományoztam, neki már van egy macskafarmja meg kertesháza, ott beleveszett a macskatömegbe. Jobban érzi magát.
Viszont a terhességem kiderülte után pár nappal David meglepett két pici futóegérrel. Karácsony előtti nap tudtam meg, hogy terhes vagyok, és David karácsonyi ajándéknak szánta a két kis jószágot, és ideig-óráig örültem is nekik mert nagyon aranyosak voltak, de aztán beálltak a szürke hétköznapok, én terhességgel megspékelt szaglóérzékemmel mindenhol egérszagot éreztem, állandóan kaparásztak vagy rágcsáltak, ki kellett őket tenni a szobából, kitúrták maguk alól az almot és takarítás után 5 perccel már úgy nézett ki, mintha semmi se történt volna. Szóval én nagyon boldog voltam mikor sikerült őket elpasszolni, és hálistennek mielőtt Zsuzsa megtanult volna mászni.
Rólunk
Képzeljétek, egész délutánt a szemészeti ügyeleten töltöttük (a fentieket még előtte írtam), és kiderült, Davidnek operálni kell a szemét, minél előbb. Pénteken ment volna Amerikába a nagyfiát látogatni, már le volt rendezve hogy a nagyszülők is mennek látogatni, nagy családi hepaj, és most nem mehet.
Szegény Zsuzsa egész jól bírta, aztán ahogy sikerült anyukámat elérni megkértem vigye el és fektesse le, mert mi 8 után értünk haza a sok vizsgálatból. Úgy érzem, nagyon ránkjár a rúd.