Szia Anita!
Ha már így bíztatsz, leírom részletesebben hogy jött világra szemünk fénye, remélem így egy év távlatából is minden eszembe jut.
Ott kezdődött az egész, hogy a dokim egy héttel a szülés előtt megjósolta hogy a következő héten szülünk. Ha addig bármi van hívjam azonnal, ellenkező esetben 1 hét múlva találkozunk a szokásos vizsgálaton. Na persze nem történt semmi, úgyhogy a következő hétfőn mentem hozzá ahogy megbeszéltük. Megvizsgált, kicsit erőteljesebben mint máskor, de ezt sem mondanám fájdalmasnak. Közölte hogy a méhszáj elejétől a végéig 1 ujjnyira nyitva van, úgyhogy most már tényleg bármi lehet. (Kb. a 6. hónaptól a külső méhszájam folyamatosan nyitva volt 1 ujjnyira, de az különösebben semmit nem jelent, most is már kinyílt kicsit) Szóval mondta hogy ez a helyzet, a vizsgálattól pedig meg is indulhat a szülés akár 1-2 órán belül - ez volt du. 3-kor. Ha bármi van hívjam, mert ő este épp nyaralni indul.
Telt a délután, de én ugyan nem éreztem semmi különöset, hiába figyelgettem hátha fáj valami. Lefeküdtem szunyókálni is, 6 körül ébredtem fel, és még bosszankodtam is hogy a francba megint elfeküdtem a derekam, mert fáj
Úgy 7-re vettem észre hogy csak nem múlik ez a fájás, azaz vissza-visszatér. Felhívtam anyukámat mi a helyzet, ő azt mondta szerinte ez már a baba. Hívtam a dokit, ő azt javasolta várjunk még egy kicsit, hívjam 9 körül, ha addig még megvan a fájdalom hívjam újra. Hát csak nem akart múlni a dolog, de abszolút nem volt fájdalmas, inkább csak kellemetlen húzó érzés. Különösebben nem is mértem az időt, hol jött, hol elmúlt. Elérkezett a 9 óra, hívtam a dokit, hogy itt bizony nem változott semmi. Na akkor ő most visszafordul, mert hogy időközben már elindult nyaralni, mi se kell hogy kapkodjunk, fürödjek nyugodtan, készüljek össze, aztán majd a klinikán találkozunk. Nagyjából 10 órára készültem el a fürdéssel, öltözéssel, a csomagom már kb 3 hete össze volt pakolva
Időközben picit erősödtek és sűrűsödtek is a fájások, olyan 5-10 percesek lehettek, és kb annyira fájt mint egy közepes erősségű menstruációs fájdalom, de érdekes módon csak a derekamban. Fürdés után a nyákdugó is elment, úgyhogy már tuti volt hogy innen nincs visszaút
Nagy izgalmak közepette elindultunk, kb. fél 11-re értünk be a klinikára. Akkorra már 2-5 perces fájásaim voltak és kezdtek erősödni, de még abszolút az elviselhető szinten voltak. A felvételkor megvizsgált az ügyeletes orvos, közölte hogy 2 ujjnyira vagyok kitágulva és nagyon szépen halad a dolog. Mivel otthon még este sikerült WC-re menni, a beöntést megúsztam, szerencsére a borotválást is, ugyanis nekem eleve "igazított" fazonom van
Bekísértek a vajúdóba, ahova a párom még egy kis ideig nem jöhetett velem. Jött a CTG, aztán a szülésznő megvizsgált. Mikor befejezte, éreztem hogy sugárban ömlik valami a lábam között, egyből tudtam hogy elfolyt a magzatvíz. Ami miatt kicsit még most is mérges vagyok a szülésznőre, az az, hogy úgy csinált mintha valami idióta lennék, azt mondogatta nekem, hogy ez csak az amivel a kesztyűjét bekente a vizsgálat előtt. Na ja, én meg most jöttem a falvédőről
Amúgy nagyon aranyos, kedves és segítőkész volt, ezt az egyet nem kellett volna hogy hülyének néz.
Innentől kezdve már igencsak felerősödtek a fájások, most már tényleg fájt, kezdett kellemetlenül érinteni. Végre bejöhetett a férjem, ő meg teljesen elcsodálkozott, hiszen 10 perce mikor elváltunk, semmi bajom nem volt, most meg már szorongattam a kezét
Láttam rajta hogy kicsit ideges, de azért próbálja nem mutatni, annyira hálás voltam neki hogy ott van. De ezt sosem kellett erőltetnem, evidens volt neki hogy ott lesz a szülésnél
Ekkor megérkezett a dokim, ő is megvizsgált. Ez volt úgy éjfél körül. Nagyon szépen halad, már 4 ujjnyi, úgyhogy 1 órán belül baba lesz. Én meg alig hittem a fülemnek, mondom ez is átver engem?
De ez csak úgy átfutott az agyamon, tudtam hogy ő nem vezetne félre, úgyhogy kicsit meg is könnyebbültem hogy már nem tarthat sokáig. Ezután kiküldtek hogy menjek pisilni, na az már nem volt túl könnyű, minden lépés nehezemre esett. És szörnyen éreztem magam hogy közben meg végig folydogált a lábam között a magzatvíz
Pedig tisztában vagyok vele hogy ez ezzel jár, mégis olyan szégyenérzet fogott el tőle. Mire visszaértem, néhány perc múlva már "zavartak" is a szülőágyra. Na oda felküzdeni magam a fájdalmak közepette nem volt egyszerű. Én igazából úgy emlékszem, csak ott kezdődtek igazán elviselhetetlenek lenni a fájdalmak. Bevallom őszintén, nem bírtam ki kiabálás nélkül
Nem sikoltoztam vagy ilyesmi, ha jól emlékszem azt mondogattam hogy én ezt nem bírom ki, de a sógornőm aki kint volt a folyosón, utólag azt mondta elég rossz volt hallgatni. Különösebben nem érdekelt, így úgy érzem jobban el tudtam viselni az egészet. Úgy fél, max. 3/4 óra telhetett el így, nekem ez már kicsit homályos. Egyszercsak jött a szülésznő hogy nem érzem-e úgy hogy nyomnom kell. Hát mit tudom én mondtam neki, nyom és fáj ez állandóan. Erre jött a dokim hogy akkor csináljunk egy próbanyomást. Elmondták hogyan lélegezzek, a következő fájásnál pedig kipróbáltuk megy-e. Megtettem minden tőlem telhetőt, majdnem tök jól is csináltam. Elmondták hogy folyamatosan fújjam ki a levegőt, ha elfogy, vegyek még egy picit és amíg csak érzem a fájást, fújjam kifelé. A következőnél már nagyon ügyi voltam
Igazából ekkor már nem is éreztem különösebb fájdalmakat, inkább csak koncentráltam hogy jól nyomjak, arra figyeltem mikortól meddig csináljam, utána meg pihiztem míg lehet. A következő nyomásnál a szülésznő szólt hogy már itt a feje. Még vagy 2 nyomás volt hátra, és kint is volt a csöppség. És tényleg, ahogy mindenütt lehet hallani, abban a pillanatban elmúlt minden fájdalom
Arról fogalmam sincs hogy a doki mikor csinálta a gátmetszést, bár a párom azt mondja ő hallotta. Na engem meg pont nem az kötött le
Nagyon megkönnyebbültem hogy túl vagyunk a dolgon, boldog voltam hogy ügyesek voltunk és gyorsan átestünk az egészen, hiszen mindenkinek így a legjobb. A kisfiam nagyon édes volt, nem sírdogált, nézelődött a gyönyörű kék szemeivel. Utána elvitték megfürdetni, rendbetenni, apukája gyorsan szaladt vele
Én meg ott maradtam volna egyedül, szerencsére a doki szólt a sógornőmnek, hogy most már akár be is jöhet. Úgyhogy az ő kezét szorongattam amíg a doki a gátvarrást csinálta. Nekem az sem volt egy kellemes élmény, sziszegtem is eleget
De persze szavam sem lehet, abszolút nincs nyoma, a doki még ki is húzta a "cérnát" és újravarrt ahol nem tetszett neki, és megvan az eredménye. Varratszedés után max még 1 hétig éreztem hogy ott vágás volt, de az is már csak kisebb kellemetlenségnek tűnt, nem fájt.
Hát ennyi volt, tudom nagyon hosszúra nyúltam
Nem akartam ennyit írni, de így sikerült. Végülis nekem kellemes élmény volt az egész a fájdalmak ellenére, úgyhogy szívesen mesélek róla. Megvallom őszintén, mindezek ellenére a mostani szüléstől is félek
Sziasztok, Diti