Sziasztok!
NE LEPÕDJETEK MEG A NICKEMEN, DE ANYÓS OLVASSA A BABANETET, A NICKEMRE KERES RÁ MINDIG, ÉS ÚGY OLVASGATJA MIT ÍROK. eZT MEG NEM SZERETNÉM, HA OLVASSA.
Picit vagyok, amíg Peti nem veszi észre, hogy bnetezek
A pizza receptet leírom az Anyaság/gyors ételek hétköznap - amikor a gyerek a lábad alatt mászkál-ba. Nem gyors ugyan, de ide mindenfélét írunk már
Cory: na ja. A Szandi gyenge dumája
Nem azért, de kifejezetten fontos kis sújú koraszülötteknek a tejci. A hülye p......
Na, akkor mesélek egy kicsit, aki még nem ismeri a kálváriámat szoptatás ügybe.
Ugye peti császárral született. A kórházban a 3. napon bedurrantak a cicijeim. (azt már meg se említem, hogy nem szopizhatott a peti szülés után, pedig úgy hallottam, császár után is lehet. na mindegy, de másnap is csak egyszer hozták fel, az intenzív örzõbe 10 percre, hogy anyukák, ma még csak ismerkedjenek a babákkal. Haramadnap mi másztunk le a csecsemõosztályra, hogy legalább láthassuk, fel nem hozták volna, szopiztatni ott nem lehetett. Aznap én szervezkedtem, hogy lekerülhessünk a gyerekágyra. Délelõtt 10-kor le is kerültünk, de az aburtusz szobába, meg azok az anyukák közém, akiknek a PIC-en volt a babája. Estére sikerült nagy nehezen elintéznem, hogy kerülhessünk át a baba-mam szobába. Akkor meg azt mondták, pihengessenek még anyukák, majd holnap megkapják a babát. na de mihelyt baba-mama szobába kerültem, vissza nem adtam!!!! Estére kõkemény cicikkel mentem a csecsemõsökhöz. Kérdés: -Maga a császáros anyuka? Áh, magának még nem lehhet teje. Mondom, fogja már meg! Erre hátraszól: - Lányok, ezt nézzétek, 2. napos császáros anyuka, és mennyi teje van!!! Egész éjjel fejtem, hogy fellazuljon a cicim, és peti reggel már tudott enni. de minden szopi elõtt fel kellett lazítanom a cicit, és utánna még ott a kórházban 100-akat fejtem. Teljesen el voltak képedve az osztályon, Ladányi Peti-s üveggel volt tele a hûtõ, amit aztán megkaptak más babák, egy kis közbenjárásra.
Na, itthon csak folytatódott a dolog. Hazaértünk, már itt "trónolt" anyós, Após. Úgy volt, Anyu lesz itt 3 hétig, utánna anyós 2 hétig. De szegény Anyut teljesen lekezelték, velem emg éreztették, hogy Anyu úgyse tud segííteni (jó, jó, anyós egybõl kitépte a Petit a kezembõl, szopira is alig akarta visszaadni, Anyu szegény meg meg se merte fogni. Na, megjártam, mert Anyós maradt "segítségnek". Egy napig volt itt, utánna délre jött, tanult egész nap, Amikor már jöttek a fiúk ( Férjem meg Após õérte)akkor állt neki fõzni. Addig egész nap semmit!!!!!!!!!!!!!!!! Ja, és csak olyanokat, amiket a fiúk szerettek. (édes dolgokat, én az édeset a terhesség kezdetétõl szinte a mai napig nem bírom megenni).
Ja fõzött tojáslevest, jóóó sóósra (mondván: többet iszok tõle, több tej lesz. Na, több volt a só, mint a tojás) HÁROM!!!! nap múlva megtalálja a hûtõben: nem etted meg? Mondom: picikét sós lett.... erre: de hát 3 tojás beleraktam!!!!!!!!!!! Erre fogja, LESZÛRI és új lébe teszi a tojást
na, ez volt a maximum fõzés terén. Amikor már eluntam, akkor lementem (friss hassebbel a piacra). Hazajövök, itt trónol már após: Mondja neki anyós : vidd már ki apu a szemetet. Erre rámnéz, és látszott, totál felháborodott. Erre én enyhén ironkusan: áh, nem fáradtam el nagyon, majd én kiviszem. Hagyták.
Kipakolok a jó kis húslevesemhez: farhát, lábak, szárgy. nyak, jó sok zuza, sok zöldség: anyós: apuci, nézd kell ennyi zöldség a levesbe: áh mucikám, ez rengeteg. Ja, elfelejtettem, hogy a piacozás azért volt, mert mondta, hozzon e valamit "reggel" (ugyebár délre jött) mndom, hozzál már levesnek valót. Erre nem túlzok (kivételesen) hozott 2 db kb 6 cm-es sárgarépát, egy fehérrépát, meg egy fél farhátat. Na, ettõl indultam meg a piacnak.
A lényeg: Peti 30-40 dkg-okat hízozz eleinte (na jó, egyszer volt 42 dkg, de az átlag 30 megvolt). Jött ugye doki hetente. Anyós: Doktor néni, írja fel a tápszert, mert szegény Katikám olyan kis ingerült (vajon mitõl) Hátha elapad a teje (nekem se volt stb). A doki (haragszom is, hogy ilyen súlygyarapodás mellett ) felírta a tápszert. Na, innen nem volt megállás. Lementem isten bizony 10 percre a szemközti kisboltba, (elõtte cuppant le a cicirõl) mikor jövök, lóg a szájában a táp. Mondom, mit csinálsz? Sírt, és a szájába raktam az ujjam, és bekapta!! (elugattam 100x szor, hogy ez szopóreflex, de nem baj) Amúgy 1-2 óránként kellett etetnem, ha csak megnyikkant. Mérték az idõt, nyomkodták KÖZBEN a cicimet ("hogy: - van itt még tej, meg kell ennie) stb. Ennek köszönhetõ szerintem, hogy ma se eszik normálisan, mivel nem kellett rendes idõkben jóllaknia, hanem mindig cici volt dugva a szájába, ha csak megnyikkant. Így alkalmanként evett 50-eket, amitõl ugye paráztam.
Na, a lényeg, azért erõltették a tápot, hogy a feladatott elvégeztem, kihordtam "megszültem" az unokájukat, innentõl a lehetõ legtávolabb kerüljek tõle.
a Csúcs az volt, hogy 3 hónapos volt a Peti, amikor megkaptuk az igazolást, mehetünk bébiúszásra. Még el se döntöttük igazán, mikor hová visszük. Anyósék másnap (pénteken) megjelennek, és kérik, üljünk le. Ragyiogó arccal, azt hittem, valami jó hír, kapunk valamit, vagy hasonló.
Erre: Na, akkor most csomagoljátok össze a Petit, elvisszük, nálunk alszik, holnap délelõtt elvisszük úszni, aztán hozzuk.
Na, pont akkor szoktattam vissza a csak cicire, kinkeservesen. Úgy bedurrant az agyam, mégis, hogy képzelik!!!!!!!!! Persze udvariasan elhárítottuk a dolgot. Amúgy megnézem a "szoptatási füzetet" simán látszik mikor voltak itt (sajnos elég sûrûn) akkor tápot kapott csomószor.
Következõ gyereknél ki lesznek tiltva szigorúan.
Peti megunta (ez is csoda) mennem kell.
Bocsánat a hosszúságér, köszönöm, annak, aki elolvasta, és még nincs is vége!!!
Puszi: A Peti anyukája