Sziasztok!
Már voltam reggel is, de nem jött be a babanet, gondolom n.s.
Zsófi! Sütireceptek jöhetnek! Én is szeretek sütni, a család meg enni!
Judit!
Alig hittem el amit írtál!
Igazad van, te vagy a legfontosabb a Bencinek, nálad a kaja, puszi, ölelés, tiszta pelus!
A "segítő" családot meg csukd ki nyugodtan legközelebb, meg tudod te oldani a problémákat!
Nálunk is voltak etetés zűrök a Donátnál. A legtöbben azzal biztattak,hogy hat hétig bírjam ki, utána már bármit ehet a gyerek.
Anyósom is mondta, hogy a férjem egy gramm anyatejet sem kapott, hozták be neki a kórházba a frissen fejt tehéntejet, szép szál ember is lett belőle.
Én meg örlődtem közöttük, meg az elveim (az anyatej a legjobb a babának)közt, kész tortúra volt az anyatejhez jutásunk, fejni kellett, aztán később tápszert is kapott, öt hónapig bírtam így.
A lányomnál meg már becsuktam a füleimet. Senki nem érdekelt, mindent megpróbáltam, hogy Anna szopizzon, ami sikerült is! Annyi tejem lett, hogy tudtam fagyasztani, sőt egy darabig még Donát is kapott újra! Aztán jöttek a szövegek, hogy beteggé teszem azt a gyereket, ha nem adok neki normális ételt.
A szomszédban is volt egy Annával egyidős kislány, mondta is a nagymamája, hogy az félévesen már párizsis kenyeret eszik Piros Arannyal, erre én mondtam, hogy az enyém meg anyatejet kap, még mindig szopizik.
Mikor meg egy évesen is szopizott még Anna, ráadásul bárhol képesek voltunk ezt diszkréten megoldani, a rokonság annyira hozzászokott, hogy ismerőseiknek is büszkén újságolták, hogy én még azt a nagy gyereket szoptatom, de látszik is rajta, hogy jót kap az anyjától, olyan egészséges!
Ezt azért írtam, hogy bátorítsalak titeket!
Elküldöm, nem tudom itt van-e a n. s....
