Sziasztok!
Megvagyunk mi is, csak tegnap nem volt nálunk babanet, ma meg olyan lassú volt, hogy nem volt hozzá türelmem.
Liza, Pötyike, Alex!
Nagy-nagy gratula a járásotokhoz!!!
Nagyon ügyik vagytok!
Nancsika!
Szuper, hogy nem maradtál le a pillanatról! Haláli Alex, ahogy a járássegítővel rohan!
Neked utólag is boldog szülinapot!
Vali!
2,5 óra alvás napközben Alíznál?
Mi történt?
Viol!
Dorka tüneményes, még a hisztijével együtt is!!!
Era!
Ne csak magadra gondolj! Mi is kíváncsiak vagyunk ám!
Drukkolok majd a két csíknak!
Livi!
Tüncike nagyon vagány a motoron!
Rólunk:
Keve pöttyös lett a hétvégén. Attila elvitte orvoshoz, mondták, hogy csak melegkiütés, de mivel nem lett szebb, én tegnap megnézettem a mi dokinéninkkel is. Kiderült, hogy a torka is piros, és valószínűleg ennek a mellékreakciója a kiütés. Egyébként jól van, nem lázas, nem levert, és a torkát sem fájlalja, az étvágya is maradt a régi.
A hétvégén Anyuméknál voltunk, nagyon jó volt. Keve meglátta a kismedencét, és uzsgyi neki, ruhástól, égnek meredő meztelen fenékkel mászott bele. Az se zavarta, hogy hideg a víz.
Hisztériás rohamot kapott, mikor kiszedtem, nem lehetett őt lecsillapítani. Végül Anyum hozott bele egy fazék meleg vizet, hogy tudjon fürödni.
A kapaszkodás nélküli felállással is próbálkozott néhányszor. Mi mindig nagyon örültünk, és megtapsoltuk. Egyik nap Attila az ágyban fekve játszott a gyerekkel. Keve felállt mellette, vigyorgott, és elkezdte magát megtapsolni. Ez már gyanús lett, hogy azért ennyire nem állhat még stabilan. Megnéztem jobban, hát a lábszárát nekitámasztotta az apjának. Mondtam neki, hogy korábban kell ahhoz felkelnie, hogy engem át tudjon ejteni.