Sziasztok,
köszi a hiányolást
és bocs, hogy eltűntem
Kissé megváltozott az életünk az új munkahelyi státusszal, ennyi az egész.
Egyrészt minden hétköznap kell dolgozni, másrészt normális emberi időben. Az jó, hogy hétvégenként otthon vagyok, pláne, hogy ünnepnapon nem dolgozok (eddig minden 2. év karácsonya ugrott, vagy szilveszter, pl.). Hátránya, hogy csak olyankor vagyok otthon, amikor mindenki más, azaz se vásárolni nem tudok úgy, hogy ne legyen tele az üzlet, se takarítani, hogy ne legyen otthon a gyermek
És persze még több logisztikát igényel Liza reggeli és délutáni szállítása. Hátrány az, hogy vidéken lakunk és Pestre kell járni, tömegnyomor az utakon, de ha busszal, vagy vonattal mennék akkor esélyem se lenne, hogy vigyem, vagy hozzam a gyereket, arra meg pláne ne, hogy mindkettőt. Apával egyelőre meg tudjuk oldani, a háztartásba pedig anyám nagyon erősen besegít, amikor nálunk van (2-3 hetente), csak érkezésekor szörnyülködik 1 órát. Persze, ez azért is van, mert amikor én megyek a kiscsajért, akkor vele akarok lenni és nem a tévé elé szögezni, hogy addig porszívózhassak, a vásárlást így sem ússzuk meg. Ezért legtöbbször este 7-ig játszóterezünk, vagy a ház körül sertepertélünk szomszéd gyerekekkel, vagy anélkül. És aztán este megpróbálom rendbehozni a lakást, vagy főzni, vagy vasalni, amíg bírom erővel.
Hétvégeken utolérném magam, ha apa is otthon lenne, de nincs, vagy csak keveset. Így szombaton minimum program van, gyermek játszik, egyedül, én pedig főzök, takarítok, amennyit tudok, és vasárnap valamilyen programot szervezek neki, egy kis kirándulás, családi látogatás, fagyizás, mozi, ilyesmik.
Ennyit a nyavalygásról. Mert a munka kárpótol egy kicsit, végre gondolkodnom kell, végre emberekkel beszélgetek és nemcsak beszélek a mikrofonba elém tett szövegeket. Eddig a munka nagy része stilizálás volt, de ez egyben b..sztatása az azt megíró kollégának, nem egy felemelő dolog, most viszont végre szó szerint alkotok, feladatokat találok ki, kiosztom, én magam is riportokat, interjúkat készítek... 3-4 év után egész felemelő használni az agyamat is...
A csajról:
továbbra is nagyszájú, rosszéletű pernahajder, az ovi remekül működik, meglátjuk mi lesz az új helyen (még nem tudom felvették-e), de nem tartok tőle, hogy nem illeszkedik be, csak az óvónőktől tartok, apa viszont megígérte, hogy ő kezeli ezt a problémát, ha lesz. Hiszti van, előfordult, hogy napokig mindennap, mint aki keresi a fogást rajtunk, aztán elmúlt, és abszolút kezelhető hisztiket produkál. Minden érdekli és mindent megjegyez, gondolkodom rajta, hogy belepréseljünk a szűkös családi programba egy HelenDoron-tanfolyást, Bián is van, és jókat hallottam róla. legújabb játék a bújócska és a kísértetjárás, már minden helyet megtalált a lakásban és minden pléd felseperte legalább egyszer a padlót. Volt egy kisebb balesete is. A szomszéd kutyát sétáltatta és az elrántotta. Arccal lefelé csattant az aszfalton, nagyon csúnya homloksebe volt, igazából látványban volt csúnya, egyébként nem volt vészes. Szerencsére agyrázkódása nem lett, azt mondták (közreadom okulásul), hogy a homlok keményebb, mint a koponya hátsó része és jobban védi az agyat, tehát ha arra esik a gyerek, akkor kisebb az esélye az agyrázkódásnak. Az pedig akkor van, ha akár csak egy-két pillanatra is elveszti az eszméletét, vagy nem emlékszik az esésre, vagy rókázik. Nálunk egyszerűen 10 perccel az eset után, közölte, hogy ő aludni akar és hagyjuk békén, mi akkor tisztogattuk a sebét és mostuk le az arcát, jól megijesztett vele. Végül látványos nagy seb a homlokon, 3 napig bedagadt a szeme, ahogy húzódott le a duzzanat a homlokáról, és kész. A betadin nagyon gyorsan rendbetette a sebet.
Ja, és teljesen nő lett a lelkem. Szoknyák kellenek neki, pörgősek. És kisebb hiszti volt, amikor nélküle vettünk neki ruhát, és nem vele.
Ovi: szerintem nagyon sokan vannak, akik kénytelenek elvinni a nyári szünet alatt a gyermeket, és nem kell foglalkozni a sokszor már ellustult, kedvét vesztett pedagógusok véleményével. Engem inkább az háborít fel, hogy alig alkalmazkodik az óvodai rendszer az munkaidőhöz. Bián azt mondták, hogy fél 5-ig el kell vinni a gyermeket és punktum (ez nem a mi maszek ovinkban van), és persze, ha korán viszed, akkor megszólnak, hogy álmosan viszed a gyereket. KÖnyörgöm, nem abban a világban élünk már, amikor még annak is volt munkája, ki soha nem akart dolgozni, hanem abban, amikor a rugalmas munkaidőt a munkáltató maximálisan kihasználja és úgy oszt be, dolgoztat, ahogy az üzlet megkívánja. És mégcsak nem is kapsz több pénzt. Miközben az óvónők könnyen beszélnek, ha fél 5-kor hazamehetnek, persze, aki akkor megy haza, az biztosan nem reggel 8-kor kezdett, hanem csak délutános volt, ésnekik valóban ott a nyári szünet, de másnak nincs annyi szabadsága, hogy az egész nyarat otthon töltse.
Van egy barátném, aki egyedül neveli a lányát, szülei Veszprémben élnek. Minden nyáron be kellett adnia a lányát az oviba és nem tudta megoldani a 2 hónapot, pedig az összes szabiját a gyerekkel töltötte és a nagyszülők is segítettek. És a gyermek jól érzi magát az oviban, ahol más gyermekek is vannak, mint évközben, és más óvónők is, és kevesebben vannak, többet kint az udvaron, egyfajta nyári tábor jellege van, csak otthon alszik mindennap.
na, most már befejezem a regényt, mert ismét dolgozni kellene egy kicsit.
puszi mindenkinek, vigyázzatok magatokra és főleg a kisblökikre!
PAnu