Sziasztok!
Röviden összefoglalom a tegnapi benyomásaimat és élményeimet a MÁV-kórház szülôk iskolájáról. Elôször is nagyon bírom a nevét.
Tulajdonképpen ez egy elôadás volt, amit egy doktorbácsi tartott, de mivel ô picit késett, addig egy szülésznô "szórakoztatott" minket, azaz hasznos gyakorlati tanácsokat adott: elmondta, mikor érdemes bemenni a kórházba, mit érdemes vinni stb. A dokibácsi elsôsorban a szülés folyamatáról beszélt: hogyan indul meg, milyen fázisai vannak, mi történik a szülés alatt a magzattal és az anyával. Bár túl sok új infót nem tudtunk meg, mégis jó volt hallani, hogy egy itteni doki hogy látja a dolgokat, és persze azzal is jó volt megismerkedni, hogy milyen nézeteket vall a kórház. Ha az említetteknek csak a felét tartják be, már örülök, hogy ezt a kórházat választottam...
Az elôadás végén (a kérdéseket követôen) a doki bejelentette, hogy dec 1-tôl nyugdíjazták, így az általa 22 éve vezetett szülôk iskolájának nem tudja, mi lesz a sorsa. Megköszönte a részvételt, és távozott. Még akkor is döbbenetesen hatott a hír, ha most láttuk ôt elôször, valahogy olyan drámai volt a bejelentés. Viszont ez volt egyben a mi szerencsénk is... ennek hatására ugyanis a szülésznô, aki ilyenkor megmutatja a szülôszobát a 36+ hetes kismamáknak, kivételesen mindenkinek felajánlotta ezt a lehetôséget, hiszen még ô sem tudta, lesz-e még erre lehetôség késôbb... Nem is hittem a fülemnek!
Persze, hogy akartam látni! Annyit hallottam már róla, és látni akartam, igaz-e mindaz...
A folyosókon semmi nem utalt arra, hogy tényleg olyan hiperszuper lenne a kórház szülészeti része, mint ahogy már annyian mesélték: mindenhol összekoszolt falak, eleve rondán kivitelezett festés, na meg a szokásos szocreál hangulat. A vajúdószobába érve éreztem, hogy ez már hatalmas lépés az addig látottakhoz képest, és hogy méltán büszkék erre az itt dolgozók, de bevallom ôszintén, az én álmaimban más élt. Nem volt rossz vagy barátságtalan egyáltalán, csak a sok hallomásból szerzett infóból én mást képzeltem el. Vagy még inkább: én máshogy rendeztem volna be.
Valahogy azt éreztem, hogy a jó szándék megvolt, a pénz viszont nem... Nagyon igazságtalanul hangzik ez így leírva, mert más kórházakhoz képest (gondolom) ez is paradicsomi állapot. De pont ezért volt jó látni. Legalább most szembesültem azzal, hogy mi a valóság, és nem a szülés elôtt pár nappal vagy órával ért a meglepetés. Az egészben az az igazán hülye dolog, hogy ha nem mesélnek elôtte róla, akkor most azon döbbentem volna meg, hogy milyen barátságos, ahhoz képest, hogy kórház. Fura, nem...?
A vajúdószoba után következett egy adminisztrációs részleg, majd utána a szülôszobák. Ugyanaz igaz rájuk, mint a vajúdószobára: kórházhoz képest barátságosak és kényelmesek. A szülôágy/szék kimondottan tetszett, nem láttam pl a kengyelt sehol, amit annyira utálok (nekem ez inkább megnyugtató volt, mint ijesztô), volt nagy labda, és az egyik szobában sarokkád. Azt jó lenne majd kipróbálni. Az egyik szülôszobán az ágy egy nagyon színes és kedves pokróccal volt letakarva, ettôl majdhogynem hangulatos volt a szoba.
És jó volt, hogy nem nagyon láttam muszereket sehol, nyilván részben azért, mert itt tényleg a természetes szülésre vannak berendezkedve, részben meg azért, mert a kismama érdekében nem azt rakják a legfeltunôbb helyre. Persze a minôségi kifogásom itt is megvolt.
Csúnyán beépített kád stb. Ha ilyen munkát végeznének a lakásomban, nem fizetném ki... De mindent összevetve tetszett, és egyelôre örülök, hogy ezt a kórházat választottam, persze nyugtával dícsérd a napot, majd meglátjuk, áprilisban is ezt fogom-e mondani.
Annak meg tényleg iszonyúan örülök, hogy akkora szerencsém volt, hogy 24 hetesen láthattam a szülôszobát...
Borbolya
24+2