Orsi:
Igazad van, hogy nagyon fontos a tapintat, és lehet hogy ez nálam még hiányzik. Ráadásul egy szoptatós, nemrég szült anyuka, kialvatlanul, hormonmérgezve és frusztrálva, esetleg állandó fájdalommal, elég érzékeny tud lenni.
Ezt egyébként jó hogy mondod, mert érdemes észben tartani. Egyébként pedig próbálok minden levelemben pozitívummal kezdeni, és találni valami megdícsérnivalót...
Depresszió: utólag már könnyű azt mondani, hogy "ha tudtam volna." De a depresszió velejárója a motiváció hiánya, tehát igenis előfordul az, hogy hiába tudja az ember, hogy valami nagy gáz van, nem tudja seggbe rugdosni magát, hogy segítséget keressen. Ez a depresszió alattomos természete.
Timocska!
Részvétem az éjszakázással!
Egy-két ötlet:
1. Ébreszd fel a párodat hogy altassa ő Lillát, te meg dugj füldugót a füledbe. Egy-két hét alatt rájön Lilla hogy kár éjjel ébredni.
2. Aludj egy ágyban vele, hogy ne kelljen ingázni két szoba között mikor másfél óránként ébred.
3. Kérj meg valakit hogy vigye el Lillát sétálni vagy bárhova, hogy te napközben tudj aludni 3 összefüggő órát és pótold az éjszakai kimaradást.
Ágiboldi:
38,5 alatt én nappal nem csillapítanám, mivel a szervezet az emelkedett hővel öli ki a kórokozókat. Ha jókedvűen tűri a lázat, érdemes hagyni felmenni, mert így hatékonyabban küzd a fertőzés ellen. Ha zihál, rosszkedvű, látszik hogy nehezen bírja, akkor érdemes csillapítani. És persze végtelenségig nem szabad hagyni emelkedni. De nekem az a tapasztalatom, hogy ezek a kicsik eszméletlen strapabíróak. Sokkal jobban bírják a lázas állapotot mint mondjuk én. Engem már egy hőemelkedés is leterít, míg a lányok még 39 fokos lázzal is vihorászva rohangálnak a lakásban.
Alvás és a 9 hónapos vízválasztó:
Én úgy tudom, minden egyes fejlődési ugrásnál jellemző a nyugtalan alvás. A mi gyerekeink most tanulnak állni/járni, ez elég nagy dolog.
Deakonak gratula és kitartást!
Bella:
Igen, pont most beszéltem egy ismerősömmel akinél dettó ugyanez a probléma, gombás fertőzés a mellen meg a baba szájában és hiába kezelték ki a mamát, a baba mindig újrafertőzi. Úgyhogy nagyon fontos mindkettőt egyszerre kezelni.
Persze, barátnők kereshetnek, sőt, bárki kereshet.
Privi, email, telefon, ami a legszimpatikusabb.
Szobatisztaság:
Zsuzsával még sehol sem állunk. Nagyon jól tudja, hogy mire való a bili és mi történik a WC-n ("hálistennek" már feléri a kilincset és bezúdul Szilvivel együtt mikor bent vagyunk), viszont még egyszer sem produkált semmit se bilibe se WC-be. Igaz, nem is ültetjük rá rendszeresen. Ha pelenka nélkül hagyom, akkor eszméletlen léleknyugalommal pisil be, úgyhogy szerintem még nem érett rá. Megvárom míg maga szól. Egyelőre a kaki miatt néha szól utólag, de leginkább védi foggal-körömmel a kakiját, valamiért nem szereti ha kakis pelenkából tisztába rakom.
Zsuzsa kor szerinti topikjában még szinte a fele társaság pelenkában van. Egy gyerekpszichológus ismerősöm azt mondta, a beszédkészséggel függ össze a biliérettség.
Pann:
Gergőnek jó napja volt!
Sztem inkább egye a krémet mint kenje, azt nem kell takarítani.
Mmóni:
Én szívesen csatlakoznék a forralt boros bulihoz, csak még meg kell környékeznem Davidet, hogy vállalja el a lányokat arra az időre.
Tej:
Én is adtam Zsuzsának teljes tejet 1 éves kora után, az jól ki is hozta az allergiáját.
Gyerekmutatványok:
Szilvi is az a baba lesz (illetve már az) aki állandó sérülésekkel büszkélkedik. Ünnepek alatt nővére közreműködésével sikerült úgy megsérteni az egyik körmét, hogy le is esett, persze előtte jól begennyesedett és el kellett vinni a sebészetre. Állandóan koppan, esik, vágódik, szóval életveszélyes a gyerek. Zsuzsa ennél óvatosabb duhaj volt.
Bébikaja:
Szilvi már nem hajlandó megenni.
Úgyhogy most már az van, hogy kapja a felnőtt kaját. Úgyis tejmentesen főzök Zsuzsa miatt, úgyhogy tkp mindent ehet amit mi. Ma pl kapott mandarint, banánt, sütöttem pizzatekercset (sajt nélkül) ebédre, és vacsorára székelykáposztát. De a kezébe adott csirkeszárnyról leszipkázza a húst, a főtt rizst felmarkolja és betolja a szájába, a nyers paradicsom szeletet elcsócsálja, úgyhogy megoldja ő a másfél fogával...
Lorca:
Kár hogy írtad ezeket a pattogatott kukoricáról, eddig olyan nyugalommal adtam neki.
Ezt most gyorsan elküldöm, azt olvasok tovább...