2006.02.14 16:06
Szerző: gumicukor
Nyuszi
Szerintem ha a citrusfélékre nem allergiás, (gondolom eszik ilyeneket Emike), akkor simán lehetne, de gondolom a dokidra jobban hallgatsz. mi használjuk és nincs semmiféle allergia, meg úgy egyébként a citrusfélékre.
Én közben tegnap átestem az első fél év ovi után a szülőin, és hát eléggé megviselt lelkileg. A fiam uis nem egy angyalka, mint tudjuk ezt már rég, és egy anyuka olyan alpári stílusban jött nekem, hogy hihetetlen. Szinte le baltás gyilkosozta mondhatni a fiamat, csak mert a kislányának odacsapott a WC-ben. Persze nem volt a gyerekekkel éppen akkor óvónő, így igazából nem tudni mi is történt pontosan, de az anyuka azt mondta, hogy a lánya elmondása szerint a fiam beleverte a lánya fejét a wc kagylóba (?????) szóval nem tudom, mit higgyek, mert ilyet mitőlünk otthon nem lát, én sem verem a fiam fejét a wc-be, se másét, sőt tv-ben sem lát ilyet, valszeg a kisvakond meséjében nincs ilyen. Meg simán eljátszik, hogy nincs bekapcsolva a tv. meg azért egy 3,5 éves gyerek ilyet nem csinál, szinte filmkockaként láttam, magam előtt, ahogy fogja a gyerek fejét és szétveri, és sajna azt kell mondjam, nem hiszem el. az lehet, hogy nekiment, mert tudom, hogy előfordul vele, és lehet a kislány megütötte magát.
Csak tudom, hogy ő olyan, hogy ha vmit nem akar, akkor tuti nem csinálja meg, ha meg szekálják, akkor néha odacsap, az is lehet, hogy nem akarta, hogy a WC-ben zavarják, nekem sem hagyja, mégsem veri ele a fejem a WC-be.... Amikor vele vagyok, leállítom és 100x is elmondom, hogy miért nem lehet, miért nem jó amit csinál. Ennek ellenére csinálja, mert egy gyerek egészen más, amikor velünk van, és amikor egyedül kell lennie.
Ismét kapott a lelkem egy lövést, ha lehet így mondani, mint amikor a beszoktatáskor. Meg tudom érteni az anyukát is, hogy félti a lányát (aki egyébként nem mimózalelkű, ahogy eddig láttam), csak a stílust nem, ahogy mindenki előtt nekem rontott, és hát nem illik ilyet mondani, de igen egyszerű anyukáról van szó, akinek a kislánya mindig azt csinálja, amit mondanak neki, vagyis no kihívás a gyereknevelés. Igazából hiába vitáznék vele, mert ő úgysem érteni, hogy milyen a fiam, csak talán akkor értené meg, ha egyszer neki is lesz egy ilyen. Igazából az is zavart és dühített, hogy minden reggel és délután egymás mellett öltözünk, és jópofizik meg minden, és amikor probléma van, azt így adja elő, rám zúdítja mindenki előtt, holott én úgy érzem, ennek lenne kulturáltabb módja is.
Az meg hogy ki hogy neveli a gyerekét, egyéni dolog, hiszen minden gyerek más, van akinél bejön az egyik módszer, míg a másiknál mit sem ér.
Szóval a lelkem ismét kellett, hogy tanuljon vmit, és fel kell készítenem magam rá, hogy többször eljön ilyen alkalom, hogy ilyen beszélgetéseknek leszek tanúja,akár ovi, akár suli. Márcsak azért is, mert a párom is hasonló bejegyzésekkel jött haza a suliból, most meg egy áldott jó ember, olyan türelemmel, akinek akár a hátán is lehetne fát vágni.
Hazafelé végig bőgtem, mert azt sem szeretném, ha a fiamnak a viselkedése miatt nem lenne barátja később, vagy vkiben kárt tenne. Több szülő nyugtatott, hogy ebből ne csináljak ügyet, az első időszak ilyen.
Persze otthon beszélgettünk Danival, kitaláltam este egy olyan mesét, amiben van egy verekedős kisfiú, akit nem szerettek a gyerekek, mert bántja őket. És eljött hozzá a jótündér és mondott neki vmit, hogy hogyan viselkedjen, és utána megszerették a gyerekek. Nem tudom, hogy ez mennyire fog rá hatni, de talán sikerül a saját kis nyelvére lefordítani, hogy mit szabad és mit nem. Aztán majd meglátjuk.
Annak örülök, hogy az egyik ovónéni nagyon levette, hogy ilyen a Dani, hogy nem lehet akármivel meggyőzni, vele taktikázni kell, hogy elérjen vmit, pl. beálljon a sorba, vagy uazt csinálja, mint a többiek. De mindig megtalálja vele a hangot, és feltételezem, hogy jól csinálja,mert látom, hogy a Dani rajong érte, ellenkező esetben szóba sem állna vele.
Tudom, hogy Daninak is vissza kell vennie a vehemenciájából, de sajna ilyen hogy vki erősebb a másik gyengébb mindig lesz az életük során, és mindkét félnek kell alkalmazkodni, legyen az a fiam, vagy egy hasonló kislány.
Jaj, nagyon nehéz dolgok ezek, de ezen és még mennyi mindenen túl kell esnünk...
Na bocs a szösszenetért, de örülök, hogy megoszthatom veletek.
szóval csajok, így hívjatok meg legközelebb minket talira, uis a fiam ilyen vadállat...
g