Sziasztok.
Reklám van, így olvasok. Amit átfutottam eddig, abból látom, hogy tényleg nem vagyunk egyformák.
Na de érdekes lenne, ha a különböző habitussal megáldott gyerekeinket egyféleképp terelgetnénk. Azért kivi vagyok, hogy 5 év múlva milyen gondokkal fogunk küzdeni...
Na eljutottam kb. 15 sorig az írásban, de már vége a sorozatnak, így mostmár ide koncentrálok.
Bénianyu, hát igen, nálunk is ez van, hogy Peti még nem beszél. De abban 100%-ig biztos vagyok, hogy nála a dobálásnak azon kívül, hogy engem idegesítsen semmi jelentése sincs. Ha meg igen, akkor talán egyszer elmondja...tudod, erről most az jutott az eszembe, hogy Peti cirka féléves koráig kikerekedett szemmel bámulta mamáméknál a fehér kályhacsövet, azóta se tudjuk, mi tetszett neki benne.
Ja, a férjednek üzenem, hogy szívesen kölcsönadom az én örökmozgó fiamat, akinél annyi elég a rosszalkodáshoz, hogy ő pislant egyet, ma pl. mellettem mászott be öcsém széke alá és kapcsolta le az áramot a hosszabító gombjának megnyomásával.
Egyébként a tapasztalottak kapcsolatban úgy gondolom, ahogyan te, én pl. már megszúrtam Peti ujját is (nem vérzett, nem lett sebes, stb.), hogy tudja, hogy a tű szúr. Ugyanúgy tudja, hogy a sütő meleg, habár a miénk nem forrósodik fel, mert elektromos, és egyenletesebb a hőelosztása, de akkor is elkapja a kezét. Ugyanez volt a mamáméknál a kövön, mióta letaposta a meleg köveket, azóta megtapogatja azokat, mielőtt rálép. Tényleg okosak!
Hát ez az ülés, meglepő! Elég érdekes, amit írsz...mondjuk van benne valami, magamat ismerve, én is a többség példáját követtem volna, egy szeretlekkel megspékelve.
Ja, a mosogatóhoz létezik "görény", de anyósomnál, ahogy azt lentebb írtam, nem ért semmmit, pedig mint kiderült, nála is el volt dugulva igen erőteljesen a cső.
Jó lett Beni frizurája, nálunk egyelőre marad a kunkoriság. Majd jövő tavasszal nyírunk, addig meg melegít.
Pofonról egy szösszenet: én soha nem kaptam ki egyik szülőmtől sem, de kis túlzással a mai napig összerezzenek, ha anyám egy méteren belül meglendíti valamelyik kezét. És még terrorban sem voltam tartva, azt hiszem, én igazán eminensnek számítottam. (Mondjuk általánosban az egyik osztálytársamat teljesen véletlenül a kelleténél jobban löktem meg, aminek az lett a vége, hogy beesett a fogasok alá, és agyrázkódása lett.)
Azért nem semmi, hogy mindenre nevet kell írni, elhiszem, hogy kivagytok a pároddal.
Juca, hát Peti is tud hisztizni, de nála ez tipikusan a korlátoltság "jele". Ma mondjuk anyám ébresztőórája pályázott volna, már sírva, bömbölve tolta arrébb a fotelt, de nem hagytam neki. Aztán ráhagyta. Szóval hisztizik, de szerintem ez még korántsem a vég...
Hát nálunk is volt már példa a hideg vízzel való leöntésre...de legalább bevált.
Nálunk sok a turi, de én mindig Peti nélkül megyek, mert az nekem min. két óra, mire kitúrom magam.
Ja, jövő hét végén elvben megyünk Dunakeszire...
Hálózsák: na az nálunk nem volt, vagyis volt, de Peti már nem tűri meg magán. Így marad télre a hosszú ujjú kezeslábas, meg egy vastagabb takaró. Még jó, hogy a központi fűtés melegen tartja a lakást, többé kevésbé.
Kimike, bobozni? De jó! Képek vannak?
Ja, éjszakázás: én felkelek Petihez, ha kell nyolcszor is egy éjjel, mert felsír, és kell neki a cumi meg esetleg simi, és visszaaltatom. Na erre hazajön az én drága férjem, és mire kelek fel pénteken vagy szombaton hajnalban (már nem is tudom, mikor volt), hogy közöttünk van a gyerek. Kérdőre vonom a férjem, aki közli, hogy mivel másodjára sem aludt vissza Peti, inkább kivette, mert ő nem kel fel hozzá. (Megjegyzem, az első sírásnál felkeltem, mert kivi voltam, hogy egyáltalán felkel-e rá a férjem, viszont tény, hogy arról lövésem sincs, hogy mikor vette ki az ágyából.)
Colett, sok szerencsét a mosogatóhoz. Anyósomnál azt hiszem a végén már a falat is bontották, vagy nem tudom, de a végén megjavult, de ott is volt szenvedés...
Reni, hát én egyelőre semmilyen overállt nem veszek. Egyrészt azért, mert Petinek van két kétrészes vastag rucija (jó, nem impregnált - vagy hogy írják - a külsejük, de fázni nem lehet bennük), másrészt azért, mert amit megvettünk tavaly, hogy jó lesz rá télen, azt egyszer sem adtam rá, mert nem volt hó, hogy szánkózzunk, stb. Így most az a verzió lép életbe, hogyha látom, hogy VAN hó, és szánkózni megyünk, akkor SOS veszek valamit, ha szükségét érzem.
Nálunk a téli öltözet része lesz a harisnya, remélem, még rá tudom adni (nem a mérete, hanem az izgágaság miatt), sapi, amiből nincs megkötős, de Petinek már az se akadály, remélem, ha fázik a buksija, rájön, hogy nem veszi le magáról. Addig még turizok neki egy párat, hogy legyen tartalék nálam mindig, ha mégis úgy dönt, hogy az elsőnek a földön, sárban van a helye.
Klarka, érdekes ez a hiszti-módszertan. Peti pl. úgy csinálja, hogy leül a földre, terpeszbe teszi a lábait, és bedől közéjük.
Oriandy, Peti meg újabban visszafele fejlődik orrszívás terén. Mondjuk vannak jobb napjai is, amikor meg van őrülve az orrszívásért (vagy inkább a porszívóért?).
Fújás nálunk is van, ha fújok neki az orrspray-ből a nózijába, akkor felszólítás nélkül fújja kifele, ami esetleg bent van, jó egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel, de ez is jobb, mint a semmi.
Haláli a kép, látom, Dani is szereti a kicsi helyeket. Peti újabban azt játsza, hogy beleáll a jégkrémes vödrökbe, nem tudom, hogy lehet az kényelmes neki.
Huh, látom, beírtad a receptet, WOK-unk is van...valahol, szerintem a garázsban porosodik.
Nálunk szinte folyamatos a rucielpakolás, most dobozolom a 74-80-as rucikat, meg a kinőtt cipőket elfele.
Gabella, jaj, ne is mondd, én már előre agyalok azon, hogy nekem is vinnem kell majd a váltás ruhacsomagot, hogyha a latyakos gyerkemet felcipelem a buszra. Mert akkor valszeg én is tetőtől talpig maszatos leszek... Van ennek valami módszere, hogy ép bőrrel ússzam majd meg???
Hát én egyetlen pofonra emlékszem, ezt apukámtól kaptam, valahol jogos volt, mert szabadjára voltam engedve, de azért volt egy határ, amire illett otthon lennem, vagy ha mégsem, akkor valahogy szólni, hogy hol vagyok, mikor jövök, stb. Ez egyszer elmaradt, jött is a maflás. MOndjuk a hatása nem volt erős, mert hazaértünk, és apukám lefeküdt vissza aludni, tehát nem szidott meg stb. Csak pofon vágott.
A fotók zabálnivalók. Én most arra pályázok, hogy megörökítsem az "ilyen erős vagyok" mozzanatot, úgy képzeld, hogy még a feje is vörös, ahogy megfeszíti magát.
Hát én másodjára is inkább fiút szeretnék...néha beötlik a vágy, hogy lányunk legyen, de aztán mindig rájövök, hogy egy kukisnak jobban örülnék, úgy látszik, lélekben fiús anyuka vagyok.
Wkata, mi csütörtökön kaptunk szurit, tehát a holnapi lesz az első nap, ahonnan számolhatom az egy hetet, hogy produkál-e valamit a fiatal úr. Én reménykedem, mert az előzőeknél is csak hőemelkedése volt.
Wawel, Kornélnak mennek a drukkok. Nálunk azt hiszem a jövő hónapban írják ki az Év babája pályázatot, megint viszem majd Petit, meg egy gépet, hogy én is megörökítsem.
Huh, hát beceneveim nekem is voltak, igaz, alapvetően (tehát egy kívülálló számára) nem voltak sértőek, de azért rosszul estek. Ilyen volt a Sophia Loren, ezzel a szép piros keretes szemüvegemre utaltak pl. a nálam idősebb iskolatársaim. Ami meg rám is ragadt végleg, azt a fiú osztálytársaim ötölték ki, egy teljesen ártalmatlan szó, de lövésem sincs, hogy miért épp nekem jutott.
Marcy, na igen, néha én is elgondolkozom ezen, hogy mi lesz, ha... De aztán rájövök, hogy a gyerekem számára a másnap mindig mosolygósan indul.
Klarka, mit üzletelsz a MÁK-kal? (Ha nem titok.) Hát itt még semmi jele az esőnek, de kilenckor, mikor a férjemmel beszéltem, ő már mondta, hogy Bajon csepereg...
Meteor, téged ezek szerint jó helyre sodort a sors.
Itt Szegeden nem nagyon lehet hírességeket látni...habár állítólag a szabadtéri idején az egyik színésznő (akinek most nem jut eszembe a neve) busszal járt-kelt a városban a babája társaságában pl.
Na én is lépek, mert mindjár holnap van (pontosabban, mire elküldöm, talán ma lesz), de teszek fel négy mai képet. Na ma lett...(kellett vagy másfél óra, mire behoztam a lemaradásomat)
Öcsémmel:
Dédimamával (a déditata megint a bőrklinika vendégszeretetét élvezi sajna):
Vigyor:
Anyával: