Halihó, megérkeztünk. Összefoglaló:
Nyaralás Horvátországban. 9en mentünk, barátnömék négyen, mi hárman + barátunk és az Q barinöje. Hajanali 1-kor indultunk, Bosznia-Hercegovinán keresztül mentünk. Az út kilométerre rövidebb, viszont lassabb, hiszen itt nem autópályán megyünk – és gyönyörű. Egyszer feltétlen visszajövünk és jobban megnézzük magunknak a tájat, hiszen most csak rövidebb időre álltunk meg itt-ott, legtöbbet a Jaice-i vízesésénél (kb 40 perc) töltöttünk. Bosznia másik jó tulajdonsága, hogy messze legolcsóbb itt a benzin
. Eredetileg úgy terveztük, hogy Ploce-ból átkompozunk Trpanjba, el is értük a 17.30-as kompot, de sajna tele volt, a legközelebbi pedig 20.00-kor ment, így végül körbeautóztunk, így este 8 kor már a szállásunknál voltuk, kipakoltunk az autókból és mentünk is egyből a tengerbe fürdeni. A kis falu ahol laktunk nagyon édes és barátságos, örülök, hogy ez lett az uticélunk. A félsziget közepe hegyes, partja sziklás, kavicsos, strandjai között azonban még betonozott és homokos is van. A faluban a tengerpart mentén végig sétáló út van, melynek egyik oldala a tengerre néz, másik oldalon fenyőliget, itt-ott olajfákkal és ciprusokkal tarkítva. Az idő klassz volt, a tenger gyönyörű – bár élővilág tekintetében lehetne kevésbé halott is – és nagyon tiszta. Görögországgal ellentétben itt nem vezetik a szennyvizet bele. Egy napot egy közeli kavicsos tengerparton (Diva beach) töltöttünk, egy napot Korculán – bár autó nélkül kompoztunk, így csak a várost tudtuk némileg megnézni – egy napot pedig Dubrovnikban. Igaz nem mindenki, Balázsék sehova nem jöttek, sőt sajna a nyaralásunkra egyedül az ő elégedetlenségük vetett némi árnyékot. (Nekik semmi nem volt jó. Ha sütött a nap, melegük volt. Ha nem, fáztak. Rossz volt az ágy, sós volt a tenger és egyébként is, mindenért sírtak.)
Dubrovnikot először madártávlatból néztük, az Sdr hegy tetejéről, majd leereszkedtünk és nyakunkba vettük a várost. Pontosabban az óvárost. Először végigsétáltunk néhány utcán, fotóztuk az épületeket, az utcákat – a képek magukért beszélnek. Múzeumokba nem mentünk be, helyette a várfalra mentünk fel és körbementünk rajta. Ez jó hosszú és fárasztó program volt, de a látvány megérte. Egy pizzázóban ebédeltünk, délután pedig elmentünk még a közeli faluban (Trsteno) található arborétumba. Jó választás volt, gyönyörű a hely, amúgy az 1400-as évek végén alapították.
Az utolsó két napban kissé elromlott az idő, fújt a szél és kevés eső is volt. Mi nagyon élveztük a hatalmas hullámokkal kecsegetető tengert, de sajna Dodi félt a hullámzástól, így ő csak a partról drukkolt nekünk. A második ilyen szelesebb napon azért mégsem volt olyan vészes, elmentünk a falu legcsendesebb öblébe, jót strandoltunk, ott Dodi is lazán belement a vízbe. A nap igazából felhők mögé bújt, de meleg volt és így is marhára barnított.
Dodi nagyon élvezte az egészet, az utazást pedig ő bírta a legjobban. A csajokkal (barátnQm lányai) nagyon jól elvolt, mókás volt, ahogy a kis tökmag a „nagy” tízéveseknek dirigál, azok meg ugranak neki. A tengert imádta, egyedül is bement, sőt messzebb is beúszott, persze karúszóval. A búvárszemüvegét viszont csak egyszer vette fel, valahogy nem vonzotta az, hogy a vízbe kukucskáljon. A kavicsozás, csigagyűjtés és a fagyizás volt a kedvenc időtöltése, meg persze a folyamatos játék és produkciózás
. Rájött, hogy ha a sekély vízben lévő nagyobb köveket elmozgatja, alatta élő csigákat talál – ezeket kiszedte a kezére vagy kövekre rakta és drukkolt nekik, hogy induljanak el
.Hazafelé reggel indultunk, délben megálltunk Split alatt és este 6ig ott strandoltunk (persze ekkorra már ismét kánikula volt). Végül éjjel jöttünk haza, tök gyorsan végigrobogtunk az autópályán, ami amúgy tök klassz és látványos. (Balázs + Anna inkább vonatozott) A Balatonig jöttünk, ott bevártuk nagyikát, Dodi most vele lesz egy hétig, pénteken jönnek haza. Furi volt az autózás és persze a lakás is nélküle.
ez volt tegnapig. aztán:
Tegnap délután nagy meglepetés várt otthon, nagyi kemény fél nap után hazahozta Dodit a Balatonról. Azt mondja éjjel felkelt és fél órán keresztül utánunk sírt, így reggel felültette a vonatra, mert úgy döntött jobb lesz ha éjjel és délután velünk van, ő pedig addig vigyáz rá, míg mi dolgozunk. Mondjuk nincs egyeltalán fürdőzős idő, de azért sajnálom, mert jókat tudtak volna ott a Balatonnál kirándulni, illetve miután ma már ezer ágra süt a nap, az idő is nyílván megjavul. Ráadásul így sosem fogja megszokni, hogy mással is legyen, de hát ez van. Remélem azért majd anyánál ott marad és jól ellesznek. Nekünk is jó lenne egy pár gyerekmentes nap, bár kétségtelenül nagyon hiányzik egyből. Ami furcsa, hogy reggel kérdezgette Dodesz, hogy ő hova megy, mondtam, hogy nem tudom, majd jön a nagyika és elmentek valahová játszani. Erre azt mondta, hogy nem akarja, inkább bölcsikébe akar menni. Mondom az zárva van. Erre: „akkor szóljunk a Tibi bácsinak, hogy nyissa ki!”
Kíváncsi vagyok, ma mennyire lesznek meg együtt, holnap vajon tetszeni fog e az ötlet, hogy megint együtt legyenek napközben.
Rit
(képeket majd teszek fel késöbb)
. Ádám is nagyon beteges volt a bölcsiben, egyszerre max. 3 hetet tudtam vinni egyfolytában, de mióta vége a bölcsinek (meg már elötte 2 hétig) nem volt beteg. A doki javaslatára el fogunk kezdeni szedni egy Ribomunyl nevü immunerösytöt, hát, nem tudom, mennyire válik be. 
:)
