Jó reggel!
Ildi! Micimackó pizsiben:
Tegnapi levelemkor már nagyon fáradt voltam, kicsit össze-vissza lett az egész,meg ki is maradtak dolgok, bocsi!
Judit, tényleg az van, ahogy írtad. A második gyereknél könyebben mennek a mindennapi rutinfeladatok. De ha valami nem stimmel, ugyanúgy izgi, mint elsőre.Pl. a betegségek. Ha a fiam lázas (inkább csak hőemelkedés), tudom, hogy valami bibi, bagy lappangás van, ezért folyamatosan figyelem.A lányomnál ilyen nincs, mert ő úgy beteg, hogy semmi nem látszik rajta, nem jelzi a fájdalmat (egyébként is iszonyú nagy a fájdalomküszöbe!), csak azt vesszük észre (persze, mikor már késő), hogy hirtelen magas láza van, akkor már bágyadt, elmegy a hangja stb. De ez egy pillanatról a másikra, és ilyenkor már rohanni kell az orvosért és izgulni, hogy mi van.Ő is ugyanolyan kérdőjel, mint a Donát.
Anikó! Nagyon tetszik a Reni rucija, tényleg ügyes vagy!!! A fényképeket várjuk, bármennyi jöhet!
Évi! A ti albumotok is nagyon tetszik! Régebben volt, hogy több albumot is megnézegettem, így a tiéteket is, emlékeztem rá. Nem gondoltam volna, hogy egyszer még megismerkedünk!
Ha egy picit több időm lesz, majd csinálok én is egy újat a babáimnak,már gyűlnek a tavaszi képek.
Szép napot mindenkinek! Zita
Ui.
Én is gondolkoztam azon, milyen lehet egyformán szeretni. De mivel az sem okozott gondot, hogy aput, anyut egyformán szeressem, úgy gondoltam, ez is ilyen. Mindkettőnek (és a férjemnek is
) a maximális szeretetemet adom, persze mindenki másképp kér belőle, ez a különbség. Meg nekem ők a legfontosabbak ezért talán túlzottan is kötődöm hozzájuk.Nálunk egyértelmű volt, ha csak a Donát született volna, elrontom, mert annyira rajongok a gyerekekért, és mikor még egyedül volt, rengeteg gondoskodást, figyelmet stb kapott,amit több gyerek között is megoszthattam volna, hosszú távon ez nem lett volna jó. Mondjuk a mai napig mindent tudni akarok róluk, mindent megbeszélünk, jóformán mindenhol együtt vagyok velük, a legtöbb dologra én tanítom őket.A férjemen kívül másra csak akkor bízom őket, ha nagyon szükséges. Szóval részemről elég szoros a kötelék, ezért írtam, hogy nálunk muszáj a több gyerek, hogy bizonyos fokig "elvegyék az energiámat", én ne legyek nagyon hozzájuk nőve, ha kell tudjak nekik önállóságot, később saját életet adni, engedélyezni.
Én arra gondoltam, majd a harmadiknál lazább leszek. De szerintem nem. Ugyanolyan intenzitással várom, mint az első kettőt, ugyanúgy tervezek, készülök, és valahol még jobban, mert a többiek is velem együtt várják és ez még jobban fokozza az egészet. Nekem tehát nincs kedvencem, de elképzelhető, hogy vannak kapcsolatok, ahol ez kialakul.