Vigyázat, hosszú!
Sziasztok!
Pfű, azt sem tudom, hol kezdjem, annyit írtatok. De muszáj lesz reagálnom, mert ha a hónap végéig várok, akkor már fél napot fog igénybe vennie egy tisztességes hozzászólás megírása, annyi érdekesről beszélgettetek az elmúlt napokban. Na, valahol elkezdem.
Lóci óriás lesz: imádom, ez az egyik kedvenc versem, és ennek hatására döntöttünk úgy, hogy a következő (vagy azutáni), ha fiú lesz, akkor Lőrinc lesz, és Lócinak fogjuk hívni. Amúgy is nagyon szeretem Szabó Lőrincet.
Boldogság: Én is sokáig azt hittem, hogy a boldogság valamilyen megfoghatatlan lebegés, az ember mindent lila ködben lát stb. Aztán lassan rájöttem, hogy a mindennapokban, a legapróbb dolgokban is ott lappang, csak amíg a lila ködre várok, elkerüli a figyelmemet. Amióta meg Flóra megszületett, a legváratlanabb pillanatokban tör rám boldogságérzés. Vacsit csinálok, sétálunk, akármi. egyszer csak elkap, és akkor vigyorgok fél napig. Persze van úgy, hogy nagyon lehangolt vagyok (pl. most), néha magam sem tudom, hogy miért. Szerencsére mostanra már megtanultam (többé-kevésbé), hogy ilyenkor ne azokon töltsem ki a frusztrációmat, akiket legjobban szeretek.
Juszti: A Boldogság-kép elképesztően szép! Már én is akartam írni, hogy megnéztem a fotóid, és egészen elámultam, hgy milyen profik. Egy időben én is fényképeztem (írtam egy kis lapnak, és a saját fotósom is voltam), de azok messze nem voltak ilyen szép képek.
Éjjeli fény: nálunk az első pillanattól ég egy kis lámpa, anélkül folyton hasraesnék.
Connie: Gratulálunk a fogacskához!
Komp: nálunk sincs, nem is lesz. Nincs vele kapcsolatban rossz élmény a családban (a keresztlányomnak volt), de valamiért mégis viszolygok tőle.
Timurr: nekünk a távolabbi rokonságban vannak ilyen ridegtartás-hívő, régimódi anyukák. Igyekszem ritkán találkozni velük (most könnyű
), és ha találkozunk is, akkor is megpróbálok nem odafigyelni arra a sok sületlenségre, amit beszélnek. És észrevettétek, hogy általában ezek azok az anyukák, akik a leggyakrabban szólják le mások elveit, módszereit, meggyőződését? Valahogy késztetésük van rá, hogy a saját elgondolásukat ráeröltessék másokra. Én is kaptam hideget-meleget, amiért Flóra nem kapott még 4 hónaposan húslevest! Mert hogy mi lesz így belőle? Éhen fog halni! Ésatöbbi.
Én egyke vagyok, és amióta csak az eszemet tudom, mindig is szerettem volna tesót. Sajnos anyunak nem lehetett több gyereke utánam, és amikor meg örökbe akartak fogadni egy babát (akkor már 10 múltam), végül a herce-hurca eltántorította őket. Úgyhogy én eldöntöttem, hogy legalább 2 gyerekem lesz, de még inkább 3. Amióta Flóra megvan, azóta még inkább így gondolom.
Vezso: én is akartam kérdezni, hogy hogy csináltad meg 2 év alatt a gimit, de akkor most már értem. Én végül is szerettem az apáczait minden hülyesége ellenére. Pl. a férjemet is onnan ismerem: 13 éve, hogy együtt vagyunk!
Ildi: Szomorúan olvastam, hogy ilyen rosszkedvű vagy, ilyen sokat veszekedtek, de biztos vagyok benne, hogy minden rendbe fog jönni, csak ne söpörjétek a szőnyeg alá a gondokat, hanem beszéljétek meg.
Bea: nagyon tetszett a hozzászólásod, amit erről a közösségről írtál. Én is írtam már korábban, hogy milyen sokat jelent nekem, hogy ide minden nap "belátogathatok", megoszthatom veletek örömöm, bánatom, ha kérdésem, parám van, mindig van valaki, aki választ tud rá adni, és megnyugtat.
Nekünk ma elég nehéz napunk volt: már megint semmi nem volt jó. De betegségtünetek nincsenek. Egyfolytában a szájában turkál, és ugyanúgy nyüglődik, mint az első két fog előtt. Remélem, hamar túl leszünk rajta.
Az éjszakáink mostanában hol ilyenek, hol olyanok. Az utóbbi 2-3 éjszaka jó volt (csak 3szor ébredt Flóra, abból egy 11-kor volt, amikor még fenn voltam, tehát álmomból csak kétszer kellett felkelni), de előtte néhány nappal volt megint egy maratoni 7 ébredéses. Hát, ez van.
Nagyon jó talit nektek a hétvégére! Kérünk szépen majd beszámolót és képeket! Legyen nagyon szép időtök, és érezzétek nagyon jól magatokat.
Kriszta
(Ezt a hozzászólást még délelőtt (mármint nekem délelőtt) kezdtem el írni, az akkor állapotot olvastam el. Este fél kilenckor már hozzá is jutok, hogy elküldjem