Timurr!
Nálam ez úgy volt, hogy első fiam születésekor úgy gondoltam, majd sírni fogok, de nem így történt. Minden ismeretlen volt, EDA-val is szültem, nem volt meg a "nagy buggy" élmény. Másodjára már volt "nagy buggy", mert csökkentették az EDA adagját, és a kitolást már éreztem. Ez viszont meglepő érzés volt, akkor sem sírtam. A harmadik szülésem volt az, amikor semmilyen fájdalomcsillapító nem hatott (félre szúrták az EDA-t), és mindent éreztem, borzasztóan fájt a kitolás (meg idegeskedtem, mert az orvosom sehol nem volt, elfelejtett burkot repeszteni stb.). Nagy megkönnyebbülés volt Bernát kibújása, már nem volt mitől félni, ismerős környezet volt, jó szülésznővel...nna, én ekkor sírtam. És szívből jött, nem el akartam érzékenyülni, hanem valóban olyan jó volt örömkönnyezni. De nekem amúgy is más Bernát, ő amolyan ajándékbaba. Minden pillanatot kiélvezek vele, mert már tapasztalatból tudom, milyen hamar elrepül ez az idő, és ki tudja, lesz-e még babám. (Remélem, lesz!!!)
Altatás:
Az elalvás nálunk is úgy megy, hogy mikor már álmos Bernát, megetetem (ez mindig 7 és fél nyolc között van este, de nappal változó), majd beteszem a kiságyába, felhúzom a zenélő nyusziját, megsimizem, adok neki puszit, elköszönök, lekapcsolom a villanyt és kimegyek. Van, hogy egyáltalán nem sír, de van, hogy egy picit nyöszörög, de ez csak az önaltatás miatt van. Nagyon édesen szuszog fél-egy perc múlva. Kezdettől így szokta meg, hogy nem ölben vagy cicin altatom. Természetes, hogy első gyereknél az ember jobban ráér kézben altatni stb., most másként alakul nálunk. Már Bálint is így aludt el, ő a mai napig egyedül alszik el a saját ágyában. Kristóf viszont még most is nehezen megy egyedül aludni.
DE!!! Pont ma beszélgettem a sógornőmmel, aki terhes, hogy Bernáttal az a jó, hogy vele már tényleg úgy csinálom, ahogy jólesik. Ugyanis Kristóffal lehetett kényeztetni, Bálintnál teljesítettem a kívánságomat, az elvárásokat, azaz kipróbáltuk az egyedül elalvást. Cumisüvegeztünk 9 hónapos korától, azzal bárhol el tudott aludni, de ennek később volt meg a bőjtje, mert két évesen is cumisüvegből ivott egész nap, minek következtében állandóan kipisilt a pelusból (barátnőmék is a második babával most ugyanezt játszották végig). Állandóan pisis volt a ruhája, az ágynemű.
Bernátnál most már mindent úgy alakítok, ahogy tényleg éppen jólesik. Velem alszik minden lelkifurdalás nélkül. Tudom, hogy mi lesz, hogy nehéz lesz átszoktatni, de majd akkor nehéz lesz. Végül Kristóf is megértette, hogy külön ágya van, igaz, most is sűrűn szeretne velem aludni, általában meg is engedem. Nagyon jó esténként összebújva beszélgetni. Persze rendszert nem csinálok belőle, mert nem tartom egészségesnek. De ez is el fog múlni. Addig viszont élvezem, hogy bújnak.
Tehát a konklúzióm: no para! Ne görcsöljetek rá egyik tuti módszerre se! Olyan szerintem nem is létezik. Ami a papa-mama-baba-esetleg tesó közösségnek éppen a legjobb. Mindenen lehet változtatni, ha nem válik be az adott szokás. Semmi sem végleges, a baba is tud alkalmazkodni, minél nagyobb annál jobban.
Hajni!
Örülök,hogy neked is bevált a nem azon rágódom, hogy mennyit aludtam szisztéma. Különben gondoltam, hogy neked ez menni fog és érdekelni fog, mert Téged olyan lelki alkatúnak ismerlek, akinek működnek az agykontrollos dolgok. Vagyis Te is hiszel benne, mint én, hogy egy csomó dolgot mi magunk programozunk be magunknak. Tehát mi magunk tudunk is változtatni sok dolgon. És ha ezt megtapasztalja az ember, sokkal magabiztosabban mozog a világban. És ettől még lehetünk érzékenyek, bújósak, gyengék, de mégis ad valamiféle létbiztonságot az a tudat, hogy van ráhatásom az életem alakulására sok szintéren.
Viszont a hétvégi találkozóval kapcsolatban azt kell mondjam, úgy tűnik, nem fogok tudni menni. Anyuékhoz megyek és viszem le a sógornőmet is. Onnét együtt megyünk meglátogatni a bátyámat Balatonfüreden a szívkórházban. Sajnálom, hogy a nem Budapesten lakókat nem tudom így most megismerni, de talán egy következő megatalin (hű, ez a tali szó nekem még nem jön nagyon
). Kristófot pedig elviszem egyszer egy sima találkozóra, hogy ő is láthasson titeket
Gyerekhez felkelő papák:
Nagyon-nagyon becsüljétek meg az ilyen apukákat, mert ritka, mint a fehér holló. Nálunk is mindig volt kifogás, talán nem is mertem kérni. Meg ugye úgyis a mama tudja csak szoptatni. De azért akkor is én keltem fel éjjel, mikor már nem szoptak
Fel sem ébredt a sírásukra, ami szerintem szintén kis odafigyeléssel alakítható. Én legalábbis tudom szabályozni az alvásomat, hogy milyen mélyen hagyom magam aludni. Persze nem vagyunk egyformák.
Nem alvás babánál:
Akinek fekve szopik a babája, de nem akarja maga mellé venni, de aztán felébred, ha át akarja tenni... szóval azzal nem próbálkoztatok, hogy kézben állva szoptatni, ha tényleg csak cumizni akar a baba egy kicsit? Vagy én olyat is csináltam Bálinttal, hogy nem vettem fel, hanem behajoltam fölé a kiságyba, ő cumizott néhányat, majd visszaaludt. Így szoktattam át a saját ágyába néhány hónaposan
Legjobb barátnőm példáját még elmesélem az éppen kétségbeesni kezdőknek: kb. egy évig nem aludt éjjel a babájuk, aki második gyerek, tehát volt tapasztalat. Egyszerűen nem aludt se velük, se külön se sehogyan. Éjjelente felváltva vitték autózni a babát, mert úgy aludt, és közben a másikuk és a testvér otthon aludt. Szegényeket nagyon sajnáltam, mert ráadásul gyerekorvos-orvos házaspár, mégsem tudtak mit kezdeni. Van alváskutató is a családban, mégsem tudtak semmit tenni. Amúgy minden rendben van a babával, aki most két éves, még mindig nehezen alszik el este, de legalább már egyhuzamban alszik néhány órát. Fogalmam sincs, hogyan bírták. Mindenesetre a Tesco belőlük élt éjjelente, azt nem tudom, hogy a gyivit nem akarták-e rájuk zúditani, hogy éjjel járnak egy csecsemővel bevásárolni
De ez önvédelem volt, ott legalább a szülők is ébren tudtak maradni és haszna is volt az éjszakázásnak
Hajni: de jó, akkor már téged is lehet harapni
Ne félj, Bernát nem is harap
Olyan szép a lányod a képeken, és nagyon tetszik, ahogy leírod , miket csinál, pl búg, mint egy galamb. Mostanában hogyan eszik és miket? 
És mellesleg bocsánatot kért. 
