Ildi,
nagyon remélem, hogy a 2. babánál minden simán megy majd nálad, és cukorbetegség sem lesz. Marci születése után ugye minden rendben volt a cukorszinteddel? A Dévény Anna módszerrel pedig nemsokára rendbejön a kis Marcipán, és jöhet a kistesó
.
Vezso,
Viola brácsaművész lesz, Veró pedig mesterlövész
.
Azért nagyon dolgozik bennem a vágy egy 3. baba kapcsán, főleg mióta egy kedves barátnőm bejelentette, hogy áprilisban születik náluk a 3. gyermek. Meg a te beszámolóidat is olyan jó olvasni a 3 kislányról...Hát meglátjuk, nálunk hogy alakul majd.
Ezek a jósnők tudhatnak valamit! Mást is jósoltak neked, ami bejött később?
Dóri,
én pedig Piliscsabára jártam egyetemre, gyakran mászkáltunk "minikirándulás" címén a környéken, néhány unalmas előadás - például metafizika - helyett. A környék tényleg gyönyörű, és mikroklímája volt, mert mindig hidegebb volt pár fokkal ott, mint Budapesten. Ezt nyáron díjaztuk, télen kevésbé
.Irtó kemény teleket éltem át Piliscsabán, egyszer például hazafelé jövet a Terranovánál felborult egy távolsági busz
. Én nem voltam rajta, de szerencsére az utasok sem sérültek meg.
Connie,
Viola nem is szopizott olyan sokáig
, nekem rossz volt, amikor abbahagyta, de 3 hét múlva folytattam, igaz, másik babával
.
Szerencsére nekem nem kellett a családdal harcolnom szopi kapcsán. Apukám már nem él, de ő biztos nem is szólt volna bele, csak szimplán támogatott volna, mint mindenben, amíg élt. Anyukám eleinte próbálkozott a "nem fog tea nélkül kiszáradni?"-című lemezzel, de miután mondtam neki, hogy nem, azt mondta, hogy te tudod. Aztán amikor látta, hogy telnek a hetek, és az unokája egészséges, és nem is száradt ki, megnyugodott. Inkább a férjem nagynénikéi álmélkodtak, hogy "és még van tejed?", "hol a teás cumisüvege?", "eszik már mindent?"-ez utóbbinál 4 hónapos volt Viola. Könyörgöm, én sem eszem mindent, pedig 27 éves voltam akkor... De a nagynénikék legjobb beszólása az volt, hogy majd úgyis elmegy a tej, ha a Viola 1 éves lesz, vagy ha megfogan a kistesó. Azóta ezen röhögünk, hogy a tej egyszer csak elköszön és elmegy, se szó, se beszéd, pont az 1 éves szülinapon
.
Az én taktikám velük szemben az volt, hogy ugyanúgy elcsodálkoztam azon a kérdésen, szopizik-e még a 3 hónapos gyermekem, mint amilyen csodálkozva tették fel ők a kérdést.
A te szüleid beleszólnak ezekbe a dolgokba? Mondjuk akkoriban, amikor mi voltunk csecsemők, még másként tanították az anyukákat, nem volt Kismama, Babanet, egyéb helyek, ahol utánanézhettek volna a dolgoknak. Csinálták, ahogy az orvos + védőnő mondta. Õket is megértem, még ha én homlokegyenest másként csinálom is.
Tényleg érdekes, amikor az éveid a babavárásról és a szoptatásról szólnak, én pl. 2002 augusztusában ittam utoljára 1 pohár bort, azóta vagy állapotos vagyok, vagy szoptatok, vagy a 2 egyszerre
. Tudom, hogy néha lehetne 1-2 deci bort inni, de nem is kívánom. Majd mindent bepótolunk, ha nőnek a picik
Úgyis ez a legszebb időszak az életünkben, nem? Aztán olyan hamar megnőnek, csak az elején hisszük, hogy örökké kisbabák lesznek...
Z i t m i