Na vagyok! Visszaolvastam.
Próbálom röviden vázolni az elmúlt hónapunkat. Ugye eljöttünk dec. 9-én. Norbi az egész költözést szó nélkül nézte. Alig várta, hogy kapun kívül legyünk. Aztán eljött karácsonykor pár napra. De akkor is folyamatosan telefonálgatott. Még akkor is hívták, mikor épp mutattuk meg Vaninak a fát, ajándékokat. Később derült ki csak, hogy az a kis nőcskéje volt. Szilveszter napján tudtam meg, hogy van valakije. Így már érthető miért kellett elköltöznünk, miért esténként járt haza.
Vani sokat mondogatja, hogy hiányzik apa, sokszor felhívjuk. Idáig csak kétszer volt itt, de mától tudnak webcamerázni. Úgy ragyogtak a szemei az előbb, mikor beszélhetett, láthatta az apját. Voltak gondok a szobatisztasággal. Ugyebár június óta szobatiszta volt teljesen, de mostanság sokszor bepisil nappal és éjszaka is előfordul. Gondolom belőle így jön ki. Egyébként szeret itt lenni, van végre barátnője is, akivel játszhat.
Márciusban óvodai beíratás, de még nem tudom hova írassam be. Ide vagy otthon valahova. Nem könnyű.
Szilveszterkor leesett az első hó. Vanival szánkóztunk, voltunk fenn a hegybe síelni (ő is síelt), meg nagyokat hócsatáztunk. A karácsonyi ajándékainak nagyon örült, mondjuk kapott is sokfélét. Teszek fotókat is.
Vani 94 centi, 15 kg., és 27-es a lába. A betűket, számokat ismeri, számol sokat. Alvás délután azóta sincs, viszont este 8-kor ált. alszik. Bekuporodik az ölembe és pár perc múlva már vihetem is az ágyába. Reggel 9-ig szunyál. Szilveszterkor sikerült délután elaltatni, így a tüzijátékot látta éjfélkor. Hónapok óta ezt várta.
Betegek szerencsére nem voltunk. Remélem messziről elkerül minket.
Akkor dobok képeket:
a nagyobb ajándékok:
A többit később, mert dolog van.
Csak tudnám ezt a reklámot miért teszi ki?