Sziasztok!
Hétvégén elmenekültem a nagymamához, mert kicsit depis voltam, gondoltam jól jön egy kis változatosság. Hát jó is volt, anyósom nagyon kedves volt, biztatott, hogy jól csinálom, meg ez egy ilyen korszak, majd túl leszünk rajta, stb.
Alvás azóta se megy simán, de már javul a helyzet.
BNM: a tápszer eddig Humana volt, most meg BeBa. Nem tudom, hogy mi a lényegi különbség.
Oltás: nálunk itthon adta be a doktor néni, és nem is célzott rá, hogy ezt nem lehet, vagy ilyesmi.
Altatás: Avocado, Kika ha jól olvastam nálatok sem megy egyszerűen az elalvás. Mi már alakulunk, de persze nem mondom, hogy ez a legjobb módszer. Nálunk szerintem - és a védőnő szerint is - az a helyzet, hogy Bálint egyszerűen meg kell hogy tanuljon elaludni. Mert eleinte ugye ő is a cumin aludt el. Csak már nem tud annyit enni, illetve nem fárad el benne, ezért aztán elkezd sírni. És minnél fáradtabb, annál nehezebben alszik el. Nálunk ez az altatás dolog odáig fajult, hogy szinte állandóan kézben volt, fél percig nem lehetett letenni, mert egyből sírt. Már alakulunk, kb. fél órát már simán elvan "egyedül" is, vagyis ott vagyok mellette, vagy egy helyiségben vele, de nincs kézbe. Találtam egy elég tanulságos esetet itt a neten, most bemásolom nektek, hátha nektek is ismerős a helyzet.
Kérdés:
Kislányom 3 hónapos lesz. Mindenütt azt olvastuk, ne hagyjuk sírni, persze nem is akartuk. Most oda jutottunk, ha nincs ölben, sír, de van amikor az ölünkben is. Ha ölben van, járkálni kell vele, mert ha megállunk, rázendít. Tehát ha magamra kötöm, és mosogatok, sír, mert állok. (Ha kocsiban megyünk, míg megy az autó, csendben van, piros lámpánál rögtön sír..) Nála a sírás úgy tűnik, az unatkozás jele.
1 hete szopja az ujját. Pár napja néha sírni hagytuk (ha tudtam, hogy nem éhes, tiszta a pelus stb), ilyenkor 10 perc, megtalálja az ujját és elalszik. Ilyenkor mindig lelkiismeretfurdalásom van.
Éjszaka egyébként soha nem sírt hosszan, szopott és visszaaludt, pedig akkor is mindig felvettük, a legkisebb nyöszörgésre is. 4 napja este 9.30-tól 6.30-ig alszik, vagy ha felébred, pár perc ujjszopás és alszik tovább- én örülnék, ha éjjel szopna, de erőltetni nem lehet)
A a járkálás reggel 8-du16-ig tart. (15-16tól séta-fürdés-lefekvés a program) Nekem nem lenne gond egész nap kendőben hordozni, ha házimunkát végeznék, mert az járkálással jár (bolt-séta-főzés stb) de itthon számítógépes munkát végzek, napi 4-5 órát kellene, és üldögélni kendőben nekem is kényelmetlen, neki sem jó.
Eddig a napi munkámat egész nap 10-15 perces időközökben végeztem, hogy mindig felvehessem Csillát. Most szeretnék átállni arra, hogy de.7-11-ig elvégzem a dolgom, és utána 100% övé vagyok. (Erre nagyon vágyom!) Vagyis el kellene ezt fogadtatni vele, de nem tudom, hogy érett-e erre (viszont így úgy érzem, mindent félig meddig csinálok, egész nap nem törődöm vele rendesen...).
Arra gondoltam, erre az időre beteszem az autósülésbe, magam mellé az asztalra, beszélek neki, fél kézzel ringatom, ha kell, de nem veszem ki, így talán az autósüléshez mint helyhez az kötődik neki, hogy ott nincs ölbevétel (lehet, hogy a babakocsiban is ezért nem sír? mikor sétálni kezdtünk 2 hetesen, nagy szelek voltak, és ezért nem tudtuk kivenni).
A védőnő azt javasolta, néha hagyjuk sírni, hogy magától aludjon el, mert később az ilyen gyerekekkel van tele az alváslabor, mert maguktól nem tudnak elaludni, csak segítséggel -erről mi a véleményük?
Szóval a "nem ölbevételt" lehet tárgyhoz kötni? Vagy elég napszakhoz? Milyen más megoldást javasolnak?
Szeretnék mindent megadni neki, hiszen ez az első félév nagyon meghatározó - de korlátoz, hogy dolgoznom kell, és nem akarok neki kárt okozni!!
Válasz:
A sírás eleinte a csecsemő egyetlen eszköze arra, hogy a környezetével kapcsolatba lépjen. Sír ha éhes, sír ha fájdalma van, sír ha kényelmetlen számára a pelenka. A sírás tehát jelzés a kicsi részéről, így amikor sírni kezd, először ezeket a szükségleteit kell végiggondolnunk, s ezekről kell gondoskodnunk. Van persze „vegyél fel sírás” is, amikor a csecsemő testközeli vágyik, azonban ha szopik, ha mindig van elegendő időnk a gondozására (nem kapkodunk, nem sietünk, nem vagyunk türelmetlenek), akkor a normál gondozási programba beilleszthető a játék vagy a simogatás.
Egy régi, annak idején sok kiadást megért könyvet lapozgattam nemrég, (Pikler Emmi: Mit tud már a baba?) és ott olvastam, hogyan lehet sírásra nevelni a kicsit: a sírás a környezet számára nagyon erős inger, ezért az anyák – főleg, ha egy kicsit bizonytalanok – azonnal szeretnék megszüntetni a sírást. Nem a sírás okára figyelnek, hanem arra, hogy ne sírjon a kicsi. Felveszik, ringatják, járkálnak vele, ami persze a csecsemő számára egy kellemes érzés, elringatja, félálomba juttatja és ami a legfontosabb, abbahagyja a sírást. Gyorsan rájönnek a gyerekek arra, hogy ha sírnak, akkor ringatják, felveszik őket, egyszóval rászoknak a ringatásra, a járkálásra, és szinte megállás nélkül sírnak. Összességében tehát a végére a ringatott, állandóan kézben lévő gyerekek többet sírnak, mint azok, akiket nem vettek minden ok nélkül. Valahogy így sikerül ránevelni a sírásra a gyerekeket.
Mi a teendő? Az egészséges, jól fejlődő, körültekintően gondozott gyereket tényleg lehet sírni hagyni. Ugyanis, ha hozzászoktatjuk, hogy mindig felvesszük, ezzel elvesszük tőle azt a lehetőséget is, hogy megtanulja, hogyan szórakoztassa önmagát, hogyan győzze le a kisebb nagyobb nehézségeket. Tehát ha teljesen egészséges a lánya, nincs semmiféle szükséglete, nyugodtan, lelkiismeretfurdalás nélkül hagyja sírni. Legyen a járókában, amiben mindig ott van Ön körül, látja Önt, hallja a hangját, tegyen köré színes kendőket kössön a járókára csörgőket és hagyja, hogy a lánya megtanulja önmagát szórakoztatni. És még egyszer ne legyen lelkiismeretfurdalása, mert nem tesz semmi rosszat, sőt.
Nem baj, hogy a lánya megtalálta az ujját, még jó is, hiszen nem kell a szájába adogatni a cumit. Legyen egy meghatározott idő a nap folyamán, amikor kiveszi a kicsit, amikor kézben van, amikor játszanak. Néhány hét alatt egy egészséges, jól ellátott, de sírós gyerekből kiegyensúlyozott, derűs kicsi válik.
Az autósülés nem a legtökéletesebb megoldás, mert nem tud szabadon mozogni a kicsi. Ilyen esetekre megfelelőbb egy járóka, bár ha Csilla el kezd mászni, akkor nem valószínű, hogy ott lehet majd tartani, de ez még odébb van. A lényeg azon van, hogy nem kell ringatni, engedni kell, hogy megtanulja önmagát szórakoztatni, mert csak így lesz érdeklődő a világ dolgai iránt, s nem mindig a felnőttektől várja a megoldást.
Izsó Ildikó
2002.08.23
Na most ennyi, mindenkinek köszönöm a biztatást, rám fért
Sőt, még most is
Hajni
Alig aludtam. Bazsi szerencsere jol van, ez a lenyeg.
