Kiemelt témák

Segítség! A kisfiamnak fehérköpeny-fóbiája van. Mindegy, milyen orvos, nővér, bárki, iszonyodva menekül előlük. 2,5 évesen mandulaműtét miatt kórházban volt(unk), a dolog akkor fajult idáig. Olyan ártalmatlan vizsgálatok is, mint a szemészet, orthopedia, hisztérikus ellenállást váltanak ki belőle. Hiába beszéljük meg előre, hogy nem fognak szúrni, se szívni (t.i. orrot), hiába próbáljuk el már itthon, hogyan fog sóhajtani, hogyan nyitja ki a száját, és hiába ígéri, hogy nem fog sírni, amikor odakerülünk, ugyanúgy kapálózik és bőg. Nemsokára a tűzfoltjait készülünk megmutatni egy doktor bácsinak, már előre rettegek az egésztől, mert azt sem fogja engedni, hogy ránézzenek. Ha van tapasztalatotok ilyen gyermekkel, kérlek, írjatok valami biztatót: mikor javulhat a helyzet és mitől? Köszi, ha segítetek: Klára.

SZia Klára!
Csak egy ötlet, nem biztos, hogy kivitelezhető. Ha az orvos házhoz jön, akkor sem hagyja magát megvizsgálni?
Attilának volt egy ilyen időszaka, de csak rövid ideig és nem ilyen intenzitással tiltakozott, és nála ez a taktika bejött.
zSuzsa

Szia Klara!
Nem lehet(lehet, hogy egy ilyen megertö orvos nincs, de proba: szerencse), elöre megbeszelni, hogy vegyek le azt a nyavalyas feher köpenyt? Talan meg lehet kerni, hogy mielött bementek a rendelöbe, levegye.
Tudom, a hygienia es stb... de hat ez ha minden jol megy , csak egy idöszak...
Persze ha hazhoz jönne, ahogy Zsuzsa irja, az is jo lehet...ha lehet!
Kryss

Gyuzsu, Kryss, köszi, arik vagytok. Hát szóval a körzeti dokinéni még csak jöhetne házhoz, de nem is vele van a fő gond, mert ő ismer minket, elfogadja ezt a dolgot, és engem sem zavar annyira a cirkusz. Inkább a szakorvosoknál jelentkezik a baj, meg amikor sürgősségi ellátásra megyünk, gégészetre, ügyeletre. Egyrészt nagyon ciki az egész, soxor tesznek megjegyzéseket a dokik, asszisztensek, mert hát megnehezíti a dolgukat szegénykém. Az a legrosszabb, amikor azzal cukkolják, hogy bezzeg a huga milyen rendesen és okosan viselkedik. Épp az érdekelne egyébként, hogy ez az időszak másutt meddig tartott, ha volt, és hogy bejött-e valami taktika. Jó lenne, ha tudna valaki saját tapasztalatot írni. Különben a fiam igen értelmes emberke, fehér köpeny nélkül is nyomban rájön, miről van szó és kivel áll szemben. Viszont fordítva is igaz: tavaly megnéztünk egy ovit, ahol sajna fehér köpenyt viseltek az óvónénik - onnét is visítva menekült. A gyógykezelések egyébként is igen nehézkesek minálunk, az orrszívást, a gyógyszerek bevételét mind-mind komoly fizikai küzdelem előzi meg.
Pszichológushoz is elvinném én, ha ez a megoldás, csak attól tartok, vele szemben is ugyanígy viselkedne Klára

Sziasztok!
Az én fiam 15 hónapos, nem merem kategórikusan kijelenteni, hogy fehérköpeny-fóbiája van, de valami hasonló az biztos! Mi nemrég költöztünk új helyre, igy a dokink is új. Nagyon szimpatikus nekem is és a páromnak is, csak a fiam nem tud egyenlőre túllépni az orvosiszonyatán. Még csak kétszer volt nálunk, de mindkét alkalommal iszonyatosan sirt, kapálózott... Amúgy nagyon barátságos kisfiú mindenkivel, de mintha lenne hozzá érzéke, hogy civilben is kiszúrja, hogy ki az aki orvos. Tehát nálunk nem jött be, hogy a doki jön házhoz!

Banyóci

Szia Klára!
Pont egyszerre irtunk! Szóval nálunk is ez van, hogy a vadidegenről is tudja köpeny nélkül is, hogy az doki. Nem tudom mi a megoldás!

Banyóci

Sziasztok!
Az előbbi írásom elszállt
Van egyáltalán megoldás?
Én a mai napig rettegek az orvosoktól, ezalól csak a körzetim, és a nőgyógyászom a kivétel. Fogorvoshoz pl. írtózom menni, remeg belül mindenem, idegileg teljesen kikészít.
Mikor unokatesóm kisfia megszületett bementünk a kórházba "megnézni" őket, és 10 perc után elájultam. Ennyire nem bírom a kórházak légkörét.
De azért hátha Nektek sikerül!
Titati

Titati, most aztán megnyugtattál!

Klára!
Bocsi nem ez volt a célom. De sajnos ilyen is van.

Szerintem egy olyan orvost kellene találnotok, aki nem orvosként közelít a kisfiadhoz, hanem szinte játszópajtásként. Mi pl. most újra találtunk egy ilyen orvost.
És próbáljatok otthon minél többet orvososdit játszani, hátha az segít.
Drukkolok Nektek!

Titati

Klára!
Próbáltad már apró ajándékkal jutalmazni, ha nem sír?
Vagy próbáld elmagyarázni neki többször, hogy ez neki jó, mert a doktorbácsi meggyógyítja....
Szerintem elöbb-utóbb megérti, már "nagyfiú"

Pszichológus szerintem nem fehérköpenyes és nem egészen úgy viselkedik, mint egy doki, szóval szerintem meg lehet próbálni, ha más nem legalább neked ad ötletet, hogy mit csinálj.
Csak úgy laikusként fecsegek, mert az én pockom még kicsi

Kriszta

KÉpzeljétek, az én fiam tegnap este azt kérte, hogy vigyük el doktornénihez, mert olyan rosszul volt. Annyira megijedtem.(ma már jobban van)
TAlán előbb-utóbb a te fiad is megérti, hogy az segít. Bár nem vaygok benne biztos. HA szakorvoshoz viszed, esetleg hívd fel a dokit előre, elmondani a problémát, hátha fogadóképes erre, és esetleg ötlete is van. Hát nem irigyellek, nehéz ügy ez.
Zsuzsa

Persze Klara, igazad van, a gyerekek csak kicsik, de azert nem hülyek es nem hagyjak atverni magukat.
Kezdve attol, hogy lehet, hogy mar azt is erzi, hogy Te izgulsz, hogy most ö hogyan is fog reagalni... es meg is erezheti, hogy EZ AZ ALAK azert jön, mert meg akar vizsgalni...

A legegyszerübb lenne, ha nem kene orvoshoz jarni...
De ö is egyre okosabb es okosabb lesz, es szerintem sokat kell közömbösen beszelni a temarol. Persze nem ezzel tömni, csak hat elöjöhet ilyen tema. Mesekönyvek, sajat mesek ill. törtenetek...Esetleg egy jatek orvosi taska...
Aaron a mi dokineninknel multkor a sztetoszkoppal meghallgathatta a dokineni szivvereset es a kis elemlampajaval bekukucskalhatott a fülebe is, ugy ahogy az Aaront es Rebeket szokta vizsgalni...

Es az nem zavarja, ha a tesveret vizsgalja a doki, es ö csak jelen van?
Meg foglalkoztat a tema, ha valami meg eszembe jut, majd jelentkezem!
Kryss

Sziasztok! Köszi mindenkinek a segítséget. Jó, hogy írtátok az ajándékot, mert ezzel egy ideje nem próbálkoztam (régen bejött, aztán nem). Most újra "megvesztegettük", és egész rendes volt, legalábbis a körzeti doktornénivel. A közelmúltban röntgenre és vérvételre is kellett mennie, az megint közelharc volt, de igazából nem is csodálom. Szóval majd csak alakulnak a dolgok. Azért ha akad még ötlet, szívesen fogadom! Klára