Kedves Anyukák (és Apukák)!
Kislányom 2 éves, nyugodt, kiegyensúlyozott csajszi. Kb. másfél éves kora óta néha olyan erösen sír, hogy elhányja magát. Szerencsére csökkenöben van a balesetek száma. Miért sírt olyan erösen? Ha mással hagytam (félelem az elszakadástól, érthetö), vagy amikor próbáltam az önálló elalvásra rászoktatni az ágyában (nem jött be, a mi ágyunkon alszik el, mit egy kisangyal). Szerencsére nem egy hisztis tipus: természetesen néha kitör a botrány, de meglepö módon sokmindent meg lehet vele beszélni már régóta (nem szabad az ollóhoz nyúlni, mert veszélyes; fel kell venni a pulóvert, mert beteg leszel és fájni fog a torkod, stb., a "veszélyes" , "fáj" és "sír" szavak mindig lehütik, hogy ne akaratoskodjon tovább), vagy néha-néha egy finom stimuláló fenékrecsapás mutatja meg a végsö határt (de attól soha nem hányt, csak az elszakadástól és az altató-edzéstöl). Tehát valami középutas módszert választottam.
Azt hittem, a hányás provokáció: nem cseréltem ki azonnal a lehányt ruháját, vártam kb. 10 percet, vagy a kezébe nyomtam egy vizes ruhát, hogy ö kezdje el feltörölni (nagyon sokat akar segíteni a házimunkában). Nem nagyon hatotta meg, bár manapság már csak kb. havonta egyszer-kétszer fordul ez elö.
Van másnak is ilyen problémája? Mit tudtok az okairól? Hogy bírkóztok meg vele?
Minden jót, sok szeretettel:
JuditMex
Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2001.09.29 07:39
Kedves Judit!
A fiam volt ilyen. O is olyan keteves kora korul produkalta ezeket a dolgokat, mit mondjak tenyleg elegge ijeszto. Es en sem tudtam vele mit kezdeni. Eleg volt egy szimpla orvosi vizsgalat, es annyira sirt, hogy elkezdett hanyni. A dokink szerint ijenkor annyira felspanolja magat, hogy egy ido utan felfordul a gyomra. Csak annyit tudok irni megnyugtatasul, hogy mostanra( jovo honapban lesz negy eves) mar nyoma sincs ennek. Szerintem ezek a nagy hisztis sirasok egy ido utan elmulnak. Egyebkent ilyenkor az apukaja( erdekes modon nalunk o tudta jobban megnyugtatni) kivonult vele a furdoszobaba, es ott probalta megnyugtatni. Volt olyan is, hogy nagyon sirva ebredt ejszaka, es csak az tudta megnyugtatni, ha bekapcsoltuk neki a kedvenc rajzfilmjet...
Nalatok hogyan lehet ilyenkor megnyugtatni? egy kis dedelgetes utan is annyira sir?
Udv
Eva
A fiam volt ilyen. O is olyan keteves kora korul produkalta ezeket a dolgokat, mit mondjak tenyleg elegge ijeszto. Es en sem tudtam vele mit kezdeni. Eleg volt egy szimpla orvosi vizsgalat, es annyira sirt, hogy elkezdett hanyni. A dokink szerint ijenkor annyira felspanolja magat, hogy egy ido utan felfordul a gyomra. Csak annyit tudok irni megnyugtatasul, hogy mostanra( jovo honapban lesz negy eves) mar nyoma sincs ennek. Szerintem ezek a nagy hisztis sirasok egy ido utan elmulnak. Egyebkent ilyenkor az apukaja( erdekes modon nalunk o tudta jobban megnyugtatni) kivonult vele a furdoszobaba, es ott probalta megnyugtatni. Volt olyan is, hogy nagyon sirva ebredt ejszaka, es csak az tudta megnyugtatni, ha bekapcsoltuk neki a kedvenc rajzfilmjet...
Nalatok hogyan lehet ilyenkor megnyugtatni? egy kis dedelgetes utan is annyira sir?
Udv
Eva
2001.10.20 22:23
Sziasztok!
Az én kisfiam 2,5 éves mult és most kezdte felvenni ezt a szokást. Ha nagyon erõsen sír, öklendezik. Ilyenkor megmosom az arcát hidegvizzel és az használ.
Én akkor veszem észre, ha dacoskodik inkább hisztinek veszem.
Ha megmosom az arcát, nagyon hamar lenyugszik.
Csendesen beszélek hozzá nyugtatom, és arra lassan lenyugszik.
Szerintem is a dackorszakkal elmulik.
Mse
Az én kisfiam 2,5 éves mult és most kezdte felvenni ezt a szokást. Ha nagyon erõsen sír, öklendezik. Ilyenkor megmosom az arcát hidegvizzel és az használ.
Én akkor veszem észre, ha dacoskodik inkább hisztinek veszem.
Ha megmosom az arcát, nagyon hamar lenyugszik.
Csendesen beszélek hozzá nyugtatom, és arra lassan lenyugszik.
Szerintem is a dackorszakkal elmulik.
Mse
2001.11.20 07:11
Kedves lányok!
Köszönöm a válaszaitokat, hogy leírtátok a tapasztalataitokat. Úgy tünik, javul a helyzet: talán a kakaó is beleszólt, mert mióta kevesebb kakaóport szórok a tejcibe, kevesebb a baleset is. Ezen kívül kitettem egy kistálat egy eldugott helyre, de könnyen meg lehet találni. Elmagyaráztam a Danának, hogy ha gond van, szaladjon oda... Hihetetlen, de bejött. (Most 2 éves 3 hónapos.) De hála istennek, egyre kevesebbet kell szaladni. Meg talán én is nyugisabb vagyok vele. Lehet, hogy kezdjük mi is kinöni ezt az idöszakot? Kop-kop-kop...
Minden jót, sok szeretettel:
JuditMex
Köszönöm a válaszaitokat, hogy leírtátok a tapasztalataitokat. Úgy tünik, javul a helyzet: talán a kakaó is beleszólt, mert mióta kevesebb kakaóport szórok a tejcibe, kevesebb a baleset is. Ezen kívül kitettem egy kistálat egy eldugott helyre, de könnyen meg lehet találni. Elmagyaráztam a Danának, hogy ha gond van, szaladjon oda... Hihetetlen, de bejött. (Most 2 éves 3 hónapos.) De hála istennek, egyre kevesebbet kell szaladni. Meg talán én is nyugisabb vagyok vele. Lehet, hogy kezdjük mi is kinöni ezt az idöszakot? Kop-kop-kop...
Minden jót, sok szeretettel:
JuditMex
2001.11.20 07:32
Kedves Éva,
Elnézést, hogy nem válaszoltam a nyugtatással kapcsolatos kérdésedre.
A kezdeti sírós szakaszban nyugtatom, de ilyenkor leginkább próbálom valamivel elterelni a figyelmét: pl. elkezdünk pakolászni, vagy fényképeket, könyveket veszek elö. Nálunk is volt olyan, hogy hajnalban felébredt (szerencsére manapság már átalussza az egész éjszakát) és tévét akart nézni vagy a zongorát akarta kalapálni. Mondtam neki, hogy nem szabad, mert most mindenki alszik, a papa is, a mama is, a Bogár kutya is, és ha felébrednek a zajra, úgy megijednek, hogy sírni fognak. Egy kicsit durcáskodott, de többet nem követelözött.
Manapság ha elkezd hisztizni és erösen sírni, erélyesen rászólok (nem kiabálok), hogy hagyja abba, ne hergelje fel magát nagyon, mert nem akarok takarítani utána. (Azt nem mondom, hogy "ne hányj", nehogy ezzel ötletet adjak neki.) És nem figyelek rá. Amikor látom, hogy lenyugodott, megölelem (de abból a kissé hidegebb fajtából; nem tudom, mit szólna hozzá egy pszichológus, de nem is nagyon érdekel), és mondom neki: "Szent a béke?"-"Senabéke." És minden rendben. És egyre ritkább az ilyen jelenet. Persze, a legjobb megelözni ezeket, de nem mindig sikerül. És ha látom, hogy okkal sír (beütötte magát), természetesen dédelgetem egy picit. Az a megnyugtató az egészben, hogy látom, nagyon segítökész és kedves kislány kezd belöle formálódni, depressziónak nyoma sem. Persze, erröl inkább majd 10-15 év múlva lehet biztosan nyilatkozni
Éva (és a többiek): ti hogy próbáljátok megelözni ill. kezelni a hisztiket? (Hoppá, témát váltott a klubunk...)
Minden jót, sok szeretettel:
JuditMex
Elnézést, hogy nem válaszoltam a nyugtatással kapcsolatos kérdésedre.
A kezdeti sírós szakaszban nyugtatom, de ilyenkor leginkább próbálom valamivel elterelni a figyelmét: pl. elkezdünk pakolászni, vagy fényképeket, könyveket veszek elö. Nálunk is volt olyan, hogy hajnalban felébredt (szerencsére manapság már átalussza az egész éjszakát) és tévét akart nézni vagy a zongorát akarta kalapálni. Mondtam neki, hogy nem szabad, mert most mindenki alszik, a papa is, a mama is, a Bogár kutya is, és ha felébrednek a zajra, úgy megijednek, hogy sírni fognak. Egy kicsit durcáskodott, de többet nem követelözött.
Manapság ha elkezd hisztizni és erösen sírni, erélyesen rászólok (nem kiabálok), hogy hagyja abba, ne hergelje fel magát nagyon, mert nem akarok takarítani utána. (Azt nem mondom, hogy "ne hányj", nehogy ezzel ötletet adjak neki.) És nem figyelek rá. Amikor látom, hogy lenyugodott, megölelem (de abból a kissé hidegebb fajtából; nem tudom, mit szólna hozzá egy pszichológus, de nem is nagyon érdekel), és mondom neki: "Szent a béke?"-"Senabéke." És minden rendben. És egyre ritkább az ilyen jelenet. Persze, a legjobb megelözni ezeket, de nem mindig sikerül. És ha látom, hogy okkal sír (beütötte magát), természetesen dédelgetem egy picit. Az a megnyugtató az egészben, hogy látom, nagyon segítökész és kedves kislány kezd belöle formálódni, depressziónak nyoma sem. Persze, erröl inkább majd 10-15 év múlva lehet biztosan nyilatkozni
Éva (és a többiek): ti hogy próbáljátok megelözni ill. kezelni a hisztiket? (Hoppá, témát váltott a klubunk...)
Minden jót, sok szeretettel:
JuditMex
2003.03.27 14:07
Sziasztok!
Kérdésem lenne! Nem volt ennek a hányásnak valami elõjele? Kisfiam 5,5 hónapos és mostanában (1 hónapja) van úgy, ha nagyon sír (nem tudok menni, mert wc-n ülök) akkor elkezd köhögni. Csurom viz lesz pillanatok alatt alatta a lepedõ úgy leizzad. Ebbõl vajon kilakulhat ez a hányós dolog?
üdv
sasha
Kérdésem lenne! Nem volt ennek a hányásnak valami elõjele? Kisfiam 5,5 hónapos és mostanában (1 hónapja) van úgy, ha nagyon sír (nem tudok menni, mert wc-n ülök) akkor elkezd köhögni. Csurom viz lesz pillanatok alatt alatta a lepedõ úgy leizzad. Ebbõl vajon kilakulhat ez a hányós dolog?
üdv
sasha
2006.01.29 13:56
Sziasztok! Az én Fiam kb.2évesen kezdte, amikor az uj ágyába szoktattam. Nem mentem be, amikor hányt, mert tudtam, ha bemegyek, soha nem lesz vége az alvás körüli hisztinek. Két nap elteltével elfogadta az ágyát. Aztán a dackorszak alatti hányást ugy küszöbőltem ki, hogy neki kellett feltakarítani a hányását. Tudom, kegyetlen módszernek tűnik, de másképpen nem láttam kiutat. Szó szerint szivatott vele. Ha látta, hogy megijedek, csakazért is hányt. ha mondtam, hogy "Te fogod összeszedni a hányásod", elvákták a hisztit.
Oldal: 1 / 1
Vissza: Gyermekek - betegségek, gondok
