Sziasztok lányok
Kisfiam nyaki és háti hypotoniával született(izomgyengeség).
A kis buksiját alig bírta tartani,és ő is szinte csak egy irányba fordította a fejét,ez meg is látszott rajta,kicsit laposabb volt a feje az egyik oldalon.
Elmentünk fejlődésneurológiára,ott kicsit elszomorítottak,hogy soha nem fog mászni,ülni,stb...gondolhatjátok
De egy nagyon aranyos konduktornőt találtunk,akihez havonta jártunk,megmutatta hogyan tornáztassam,amivel erősítem az izmokat. Tornáztunk is minden nap,kb. négy hónapos koráig. Akkorra kisfiam teljesen behozta a többi gyereket,pörgött-forgott,időben mászott,ment,ült,csinált mindent,és azóta is nagyon aktív-kicsit túlságosan is
Nekünk sokat segített a torna,meg,hogy nem adtuk fel. Néha sírtam szegénnyel,mikor már fáradt volt,nem akarta tovább. Kicsit pihentünk és folytattuk. Két hónapos kora körül már játszva tornáztunk,nagyon élvezte.
Ma már semmi nem látszik meg a mozgásán,illetve annyi,hogy kicsit erősebb-pedig vékonyka- a társainál,elég rendes kidolgozott izomzata lett
A gyakorlatok nem voltak nehezek és naponta csak 2-szer 10-15 percet tartott az egész. Megérte.
Soha ne adjátok fel. Ha eleget foglalkoztok a babátokkal,elöbb-utóbb meglesz az eredménye.példa rá a kisfiam