Szia Judit!
Fiam 4 évesen (tavaly) elkezdte az ovit 4 órában... aztán többet hiányzott, mint bent volt, de azért 1 évet lehúztunk így- úgy
!
Nyáron elköltöztünk Budaörsre, így a régi ovit otthagytuk, és még mielőtt az újba beírattam volna olyan rossz időszaka lett (talán a költözés is betett neki), hogy nem mertük elkezdeni... igazunk is lett, mert októberben és novemberben is kórházba kellett vinni, olyan rosszul lett.
Ja, én gyesen vagyok 10 éves koráig, mivel tartósan betegnek minősítette a doki... időközben (augusztusban) pedig kistesója is született, így most hármasban vagyunk itthon.
Azért tavasszal mégegyszer nekifutunk ennek az ovi-projektnek, aztán ha nagyon nem megy, akkor ősszel
.
Azért én is bizakodó vagyok, mert leszámítva ezt az őszi rendkívüli periódust, már egész megerősödött.
Azt meg már régebben is észrevettem, hogy a lelki tényezők nagyonis befolyásolják az állapotát. Ez a nyár + ősz pedig nem volt egyszerű neki sem (kistesó érkezése + költözés, régi barátok elvesztése stb.).
Arra még mindig nem jöttem rá, hogy mitől lehet az egyik nap teljesen jól, míg a következőn újra fullad, és sípol?
Kati