Melinda: Már 100 nap alatt vagy!
Az nem nehéz...mármint hogy a szülészet szebb Cegléden, mint Szolnokon. Bár jó élményeim vannak, csak ne kellene egymás hegyén hátán szülni.
Ditke: Köszi, ára is van az etetőszéknek?
Az etetőszékről jut eszembe, Réka folyton fel akar ülni. Karba véve, fektetve már nem is marad meg, kiflibe kanyarintja magát, emeli a lábát és törzsét.
Ha tehetné, ülne az ülemben is, azt nagyon csípné, de max. az autósülésébe szoktam ültetni, ott elvan fél órát kb. Többet is ellenne, de terheli még a gerincét. Tündi, szerinted? Melinda?
Jaj, még egy sztori, mostanában szopi után olyan jól elvan az ölemben. Felnéz rám azokkal a gyönyörű szemeivel (bocs, elfogult vagyok, mint egy anya...hehe....) és mosolyog, vigyorog, huncutkodik. Meg lehet zabálni!!!!! Aztán beszélek hozzá, pl. hogy milyen gyönyörű
és hogy jót főztem e, fincsi volt e a tej...
nahát erre teljesen beindul, úgy vigyorog. De amit észrevettem, hogy idegenekkel máris tartózkodóbb. Ma kimentem a szobából, a nagyszülei maradtak vele és hallottam hogy hirtelen elsírta magát. Amikor visszajöttem, megint vigyorgott.
Azt hittem, ebben a korban még mindenkire vigyorognak, mint vadalma, de RÉka nem....
Na megyek, elteszem magam holnapra.
Hajni: Neked külön szép álmokat!!!!!
Cupp mindenkinek!