Sziasztok!
Roncsi ma kivételesen ¼ 10-kor elaludt, úgyhogy most van egy kis időm írni.
1x is boldog újévet mindenkinek.
Roncsi az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött, egyre több mindent csinál. Állás közben már csak fél kézzel kapaszkodik, de egyelőre még csak a bútorokba kapaszkodva mendegél. Jobban szeret mászni, mert az már villámgyorsan megy neki, főleg ha a fejébe vesz valamit, amit nem lenne szabad.
Az a legújabb, hogy kb. 1 perc alatt, talán még annyi se kell neki, felmászik a kb. 20 fokból álló lépcsőnkön az emeletre. Nem tudom hogy jött rá, hogy hogyan kell, de egyik pillanatról a másikra elkezdett mászni felfelé, és csak azt vettem észre, hogy már az emeleten vagyunk. Úgyhogy most már alul is használnunk kell majd a lépcsőzárat, mert nagyon tetszik neki ez a lépcsőzés.
Igazi cserfes kislány, ahogy felébred, már jár a szája, és egész nap szövegel, még félálomban is. Mindenfélét mond, baba, bab, mamam, ajajaj, vavava és még egy csomó egyelőre kivehetetlen dolgot, de mindenhez van hozzáfűznivalója.
Pár napja már annyira tudatosan ad puszit, hogy ha mondjuk neki, hogy ’Adj puszát’, akkor visítva hozzánkrobog, és bekapja az arcunkat. Ez nagyon tetszik neki.
Elkezdett pakolni, kedvence a konyhaszekrény, annak nyitogatja az ajtaját, és szedi ki belőle a cuccokat. Még szerencse, hogy megcsináltam neki, hogy az ottani dolgokat nyugodtan kipakolhatja.
Az éjszakáink teljesen változóak, van amikor csak 1x kelt fel 3 körül, van amikor többször. Általában 9 körül elalszik, de hétvégén meg most, hogy itthon vagyok, borul a menetrend, mert tovább alszunk reggel. Igy ha napközben 2x alszik, vagy délután később alszik el, képes akár ½ 11-ig fent lenni.
Az elalvás mostanában elég balhés, mert nem akar semmiből sem kimaradni, főleg ha itt vannak a barátnőmék, akikkel nagyokat szokott hancúrozni lefekvés előtt.
Továbbra sem az evés bajnoka, de imádja levámolni a kajámat, reggel falatozik a zsömlémből, kispohárból issza a meggyes joghurtomat, úgyhogy gyakran a végén már nem is kell neki a saját reggeli teje.
Az utóbbi hónapban annyi munkám volt, (meg lesz is), hogy hulla fáradt voltam, mire hazaértem, és este, miután Roncsi 9 körül elalszik, már csak egy vágyam van, hogy aludhassak. Szerencsére jön vissza dolgozni egy kolléganőm, úgyhogy tudok majd neki átadni dolgokat, remélem így kicsit könnyebb lesz. De élvezem, amit csinálok, bár azért örülnék, ha nem este ½ 6-ra érnék haza jó esetben. Szerencsére Roncsi teljesen jól hozzzászokott a dolgozó anyuhoz.
A karácsonyunk jól sikerült. 23-án éjjel feldíszítettük a fát, reggel pedig jött a Jézuska, mert délután rohangáltunk. Roncsi teljesen elámult a fától, 1 percig szólni sem bírt, csak nézett nagy szemekkel. Kapott egy zenélős telefont meg egy pörgős játékot, meg apjától egy cipőt. Délután mentünk a nagymamámhoz, aztán anyósomékhoz. Utána átjöttek anyumék a fürdésre (mint minden este), úgyhogy elég szépen elfáradt a kisasszony. Annyi játékot kapott, hogy most próbálom beosztani neki, hogy naponta kapjon valamit, mert nem tudja feldolgozni a sok ajándékot. 25-én anyuékkal ebédeltünk (nem tudom írtam-e már, velük egy kertben, de 2 családi házban lakunk), aztán anyósoméknál voltunk. 26-án meg Dagiékal karácsonyoztunk.
Persze sikerült megfáznunk, úgyhogy Roncsinak karácsony óta folyik az orra, meg porszívózzuk, és kicsit köhögött is, ami szerencsére elmúlt. Eleinte sírt az orrszívás miatt, de amióta rájött, hogy így jobban kap levegőt, szépen hagyja még az orrcseppentést is.
Szilveszterkor itt voltunk nálunk tizesben a barátokkal, többek között Dagiékkal. Anyuék elutaztak, így a babák a másik házban tudtak aludni, már amennyit aludtak. Élvezték a sokadalmat, úgyhogy Dagival 11 körül tudtuk csak nagy nehezen elaltatni őket. Viszont jól elfáradtak, úgyhogy a nagy durrogás egy cseppet sem zavarta őket. 2 körül ébredt fel Kismiki, erre persze Roncsi is, és nem volt hajlandó visszaaludni, úgyhogy Roncsit kénytelen voltam áthozni aludni az ágyunkba. Viszont cserébe ½ 9-ig aludtunk.
Fibi hogy vagy?
Vikianyuja megpróbálok gyakrabban jönni, de írjatok!
Remélem mindenkinek olyan jól teltek az ünnepek, ahogy elterveztétek. Na most már befejezem a regényírást
Üdv:
Lilla