2004.05.28 20:07
Szerző: angiszeged
Itt van Dancsi története:
Lányok, megírtam a születéstörténetemet, ha van kedvetek hozzá, elég hosszú lett:
2004. május 13-ra voltam kiírva. Mint többször is említettem, az orvosom előre sejtette, hogy császármetszés lesz, mert a pocakom baromi magasan volt, egyszerűen nem tudott lemenni a baba feje. Tulajdonképpen téraránytalanság volt.
Szóval május 13-n be kellett feküdnöm a klinikára. Aznap csináltak CTG-t, ami semmit nem mutatott, UH-ot, belgyógyászati vizsgálatot. Szülésnek semmi jele nem volt.
Május 14-n, hajnali 5-re kellett lemennem a szülőszobára, egy terheléses vizsgáltara. Ez annyit jelentett, hogy kaptam infúzióban oxytocint, és figyelték, hogy hogyan reagálok rá. Ha a méhösszehúzódások hatására a baba szívverése lelassult volna, akkor baj lett volna, de minden ok volt, az összehúzódásoknál a szívfrekvencia megemlekedett. A CTG szerint hatalmas fájásaim voltak, de én semmi nem éreztem, se keményedést, sem pedig fájást. Az orvos, meg a szülészmő csak hüledeztek. Szóval oxytocin nem hatott, mehettem vissza a szobámba, úgy 6 óra múlva.
Május 14-n este 9-kor kaptam egy méhszájtágító tablettát, rákötöttek a CTG-re és vártunk. CTG szerint hatalmas fájások, de én semmit nem éreztem továbbra sem. Éjfél körül elmentem pisilni és akkor láttam, hogy vérzek. Szóltam a szülésznőnek (még nem a választott szülésznőm volt, hanem az ügyeletes), aki lehívta az ügyeletes dokit, aki megállapította, hogy 1 cm-re kitágultam. Kérdeztem, akkor most beindult, erre ő: ez még nem beindult szülés. Mondta a szülésznő, hogy próbáljak meg aludni egy picit, szükségem lehet rá az éjjel.
És nemsokára (kb. fél 1-kor) elszabadult a pokol, egyből 1 perces fájásokkal indult a dolog. Szóltam, hogy fájásaim vannak, újból megvizsgáltak, már 2 cm-re voltam tágulva. Közben telefonáltam a férjemnek, amit nem néztek túl jó szemmel, de én szerettem volna, ha mellettem van. Irtó rosszul voltam, sétálgattam és sírtam. Két fájás közt kb. fél perc szünet volt. Kértem, úgy 3 óra körül, hogy kössék be az EDA-t. Nem akarták, mondván, majd ha 4 cm-nél tartunk. Erre mondtam én, hogy valszeg nem fogok kitágulni, a téraránytalanság miatt. És kértem, hogy hívják az orvosomat. Gondolom telcsizhettek neki, mert nemsokára jöttek bekötni az EDÁ-t. Hát, no comment. :-((((
Egy perces fájások mellett maradjak mozdulatlanul. Nagyon nehezen sikerült bekötni, mert szorosan voltak a csigolyáim, de végül sikerült, én pedig megkönnyebbültem. De a bekötés, a rengeteg bökdösés nagyon fájt, de megérte.
A dokim reggel 6-7 körül érkezett meg a szülésznőmmel együtt, addigra 4 cm-re tágultam. Burkot repesztettek (7 körül), hátha lejjebb megy a baba, mert még mindig totál fent volt. (majd besza…am, amikor megláttam a burokrepesztős tűt). Burokrepesztés nem segített. Eztán oxytocint kaptam (8 körül), de az sem segített, a tágulás megállt 4 cm-nél. A baba szívhangja pedig romlott. Egyszer csak a szülésznőm felpattant, mint a nyúl és kirohant. Mint kiderült, drasztikusan leesett a szívfrekvencia és ez eldöntött mindent. Innentől összefolyt minden, én elkezdtem sírni, hogy miért nem tudom, hiszen előre sejtettük a császárt. Betoltak a műtőbe, ahol félig bódult voltam már, irtóra reszkettem, úgy fogtak le. De arra emlékszem, amikor kiemelték a babát. A doki felkiáltott: „te jó ég”. Én erre tértem magamhoz, megrémültem, hogy 2 feje van, vagy mi. De csak a köldökzsinór volt 3X a nyakára tekeredve. Még az a szerencse, hogy hosszú volt a zsinór. Ezért romlott a szívhangja a babának, ahogy próbált lefelé menni, szorult a zsinór a nyakán. Belegondolni is rossz, mi lett volna, ha nem császár van, hanem próbálkozunk rendesen.
Hiába voltam ébren, nem éreztem semmit abból, hogy megszületett a kisfiam. Annyira bódult voltam, és reszkettem. Ez a remegés pár órán át eltartott, elaludtam, és amikor felébredtem, baromira fájt a sebem.
A babát még aznap délután felhozták. Hát még most is érzem az orromban az első babaillatot. Annyira jó volt a karomba venni! Olyan édes volt.
Lányok, senki ne akarjon császárt! Az első 3 nap borzalmas. Teljesen ki vagy szolgáltatva, katéter van rád kötve, kapod az infúziót, nem ehetsz, nem ihatsz, nem tudsz felkelni, szörnyű. És nem tudod ellátni a kisbabádat. 4-5. nap már jobb volt.
Szóval, nekem sajnos rossz élmény volt a szülés, totál depis is lettem, ami a tejcim beindulásáig tartott. Folyton csak bőgtem mindenen. Ha valaki csúnyán nézett rám, sírtam, ha pedig szépen, akkor is sírtam. De túl vagyunk rajta, kezdem összeszedni magam, de azt hiszem nem voltam lelkileg felkészülve erre a hatalmas változásra. De így utólag, megérte, a kiskrepek gyönyörű és halálosan szerelmes vagyok belé. A dokim szerint jövő januárban kezdhetünk próbálkozni a kistesóval. Remélem, legközelebb nem lesz császár.
Tudjátok, annyit rinyáltam a terhesség alatt, főleg a végén, de most – utólag – olyan szépnek tűnik, és úgy lennék újból pocakos. De hát ugye várni kell egy picikét.
Bocsi, hogy hosszú voltam, nem is megható story-m, de ez van. És egy jó tanács – legalábbis nekem bejött – válasszatok szülésznőt! Nekem addig, míg a sajátom nem ért be borzalmas volt. Nagyon csúnyán bánt velem az ügyeletes (lehet ha nem őt kapom, akkor nincs gond, de ő borzalmas volt). Kiabált, cseszegetett, rám se nézett. Volt úgy, hogy ott hagyott a vizsgálóasztalon, a doki elment, nekem 1 perces fájásaim voltak és a kutya nem segített lemászni. Még a mindig nyugodt férjem is irtó dühös volt rá.
Szóval, én baromi hálás vagyok, mind az orvosomnak, mind pedig a szülésznőmnek. Mindkettőben maximálisan megbíztam, tudtam, hogy nem lesz baj, jó kezekben vagyok, és szerintem ez a legfontosabb.
Mindenkinek további jó babavárást, szuper terhességet, és nem császáros, könnyű szülést kivánok. Azért néha bekuksizhatok, ugye? Nekem nagyon sokat segített ez a topic a terhesség alatt. De nemsokára úgyis jöttök át ti is a 2004-es babák és mamák topikra.
.:Angi:.